Játékosként 1994-ben hagyta el Székelyföldet Kerekes Barna, hogy Magyarországon folytassa tanulmányait és építse pályafutását. Azóta edzőként hosszú utat járt be, megszerezte a megfelelő képesítéseket, több klubnál dolgozott, az elmúlt években pedig Szabó István szakmai stábjának meghatározó tagja volt. Most új fejezet kezdődik életében, az FK Csíkszereda másodedzőjeként tér vissza szülőföldjére. A szakemberrel a visszatérés körülményeiről, az FK Csíkszeredánál váró feladatokról, a romániai labdarúgás változásairól, valamint az új idény céljairól beszélgettünk.

– Futballistaként távozott Székelyföldről, most más szerepkörben, edzőként tér vissza. Hogyan távozott innen, és most hogyan tér vissza?

– Játékosként távoztam 1994-ben, elsősorban a felsőoktatási tanulmányaim miatt kerültem Magyarországra. A főiskola, majd egyetem után megszereztem a szükséges licenceket a labdarúgóedzői pályafutáshoz és azon a területen tevékenykedtem, mindamellett testnevelő tanárként is dolgoztam.

– Mindez Magyarországhoz kötötte az elmúlt évtizedekben. Hogy jött most ez a lehetőség, illetve mennyire volt nehéz ezt a döntést meghozni, vagy mennyire volt könnyű?

– Ilyen a sors. Nagyon érdekes ez a történet, hisz nem az első megkeresés volt az egyesület részéről. Évekkel ezelőtt már szóba került a szerepvállalásom. Amennyire nehéz, annyira könnyű, és amennyire könnyű, annyira nehéz is volt a mostani döntést meghoznom. Nehéz volt azért, mert a családom és néhány fontos kapcsolatom továbbra is Magyarországon él; ugyanakkor könnyű volt, mert hazajöttem Székelyföldre. Székelyudvarhelyi vagyok, édesanyám, nővérem, legjobb gyerekkori barátom itthon él, de elsődlegesen maga a kihívás, a munka volt az, ami olyan erősen nyomott a latban, hogy igent mondtam a felkérésre.

– Miként látja, mi változott az elmúlt évtizedekben a hazai futballban?

– Folyamatosan nyomon követtem a székelyföldi eseményeket, ezen belül is az FK Csíkszereda szereplését. Nyilván sok változás történt, ugyanolyan mértékben, mint a világ labdarúgásában. Azt gondolom, a román labdarúgás lépésről lépésre egyre erősebb lett. Természetesen az is fontos hívószó volt, hogy a román első osztályban szerepelhetek edzőként.

– Mindebben nem kis szerepe van annak, hogy Szabó István lett az FK vezetőedzője, akivel több alkalommal is összekapcsolódott már korábban is az edzői karrierje. Hogy jött most újra ez a két életút össze?

– Pistával hét éve dolgozunk együtt. Én egy kis pihenőt választottam a kecskeméti időszak után. Az elnök úr megkeresését követően egy hosszú, többlépcsős egyeztetés kezdődött. Fölvázolta a jövőbeli elképzeléseket, terveket, majd egymás tenyerébe csaptunk és belevágtunk újra a közös munkába.

– Ez a közös munka elkezdődött. Mik az első tapasztalatok a csapatról, a klubról, a körülményekről, a játékosokról?

– Túl korai lenne még bármilyen messzemenő következtetést levonni, hisz átalakulóban lévő keretről beszélünk. Róluk talán annyit tudok elmondani, hogy az eddigi edzések alapján nagyon pozitív a benyomásom a hozzáállásukat, a szándékukat, a motivációjukat tekintve. Bízom benne, hogy ez így lesz a továbbiakban is, hisz ismerve az itteni emberek mentalitását, biztos vagyok benne, hogy ilyen téren nem lesznek gondjaink. A stábbal természetesen össze kell csiszolódni, de sportberkekben azt gondolom, hogy ha mindenki teszi a dolgát és a maga területén a legjobb akar lenni, akkor ezzel sem lesz különösebben gond, hisz bennünket, a munkánkat az eredmények fogják majd meghatározni. A körülmények, azt gondolom, hogy teljes mértékben megfelelnek az első osztály követelményeinek. Nagyszerű vezetőség, tettrekész adminisztratív személyzet és kitűnő eszközrendszer vesz körül bennünket. Adva vannak azok a feltételek, amik szükségesek ahhoz, hogy sikeres évet produkáljunk.

– Mennyire lesz segítségére az, hogy játékosként is ismerte az itteni futballközeget?

– Biztos vagyok benne, hogy fog segíteni a munkánk során, de abban is biztos vagyok, hogy egyre nagyobb szerepet kap az adatok mérése, azok elemzése, az azokból történő következtetések levonása és a munka ezekre történő építése a jövőben. Nagyon fontos, hogy a mai megváltozott labdarúgásban már nem érzelmekre, meg csak a szemre hagyatkoznak, hanem inkább az adatokra, a konkrétumokra, a racionalitásra, és ez a siker egyik záloga lehet.

– Nincs sok idő az idényrajtig, sűrű lesz a program, elkezdődnek a felkészülési meccsek. Mi az, amit ennyi idő alatt el lehet végezni reálisan, hogy jól kezdődjön a szezon?

– Valóban nem sok ez az öthetes felkészülés, viszont figyelembe vettük, hogy az elmúlt szezonban a csapat több mint negyven mérkőzést játszott. Nagyon fontos, hogy olyan játékosokat kapjunk vissza, akik mentálisan is teljes mértékben ki vannak pihenve. Csak azokat a játékosokat lehet terhelni, akik fejben is kitisztultak, felfrissültek. 

– Milyen játékra számíthatnak majd a nézők az FK-tól?

– Nagyon szeretnénk egy fegyelmezett, agresszív, presz-szingre épülő játékstílust meghonosítani, ami a tudatos futballelemekkel ötvöződik.

– Zárásként egy kicsit más jellegű kérdés. Székelyudvarhely és Csíkszereda örök riválisnak számít az élet számos területén, így a sportban is. Udvarhelyiként a Szereda sikeréért fog dolgozni. Mit jelent ez lélekben, mit jelenthet esetleg az ismerősök szemében?

– Én Székelyföldre jöttem haza, és Székelyföldnek a része Székelyudvarhely is, meg Csíkszereda is. Azt gondolom, hogy Székelyföldet képviselem. Egyébként talán meglepő, de a keresztszüleim, több unokatestvérem Csíkszeredában él, sőt az unokabátyám is itt él. Bátorkodom azt mondani, hogy én ide is hazajövök, de természetesen Székelyudvarhely a szülővárosom.