Több mint száz közép­kori kőfaragvány-tö­redék került elő a kö­zelmúltban Zetelakán, a te­­­lepülés jelenlegi templo­mának építésekor – azóta azonban a templom sekres­tyéjének pincéjében pihen­tek. A kőfaragványokra, ame­lyek legalább két közép­kori templom létezését bizo­nyít­ják a mai istenháza szom­széd­­-
ságában, 2023-ban szinte vé-
letlenszerűen bukkantak.
Megtalálásuk után Fehér János művészettörténész ta­nul­mányozta azokat, mun­ká­jának eredményét nemrég egy előadás keretében mutatta be a nagyközönségnek. 

Régi időkről fellebbenő fátyol

Zetelakán található Udvar­helyszék legnagyobb római katolikus temploma, amelyet az 1910-es évek elején épí­tettek a helyi lakosság gyors gyarapodása okán Sebestyén Mózes akkori plébános kez­deményezésére. Az új temp­lom nemcsak nagyobb lett, mint az 1850-es években épült elődje, de más helyszínt is kapott: míg az előző épület a jelenlegi főút közelében állt, addig a mai templom az úttal párhuzamosan, kissé bennebb épült meg. Az 1850-es években épült templomról vannak fenn­maradt emlékek, többek között fotográfiák, amelyeken még állt a régi templom tornya, amikor az új templom felépült. Arról azonban, hogy milyen volt az 1850-es években épült templomuknak az elődje, eddig nem sok információ­val rendelkeztek a zetelakiak. A kö­zépkori időkből csupán né­hány adat maradt fenn: Zetelaka nevét először 1333-ban említi a pápai tizedjegyzék, így már akkor kellett temploma legyen a településnek; illetve egy kőtöredék, egy áttört fa­ragással készült körablak részlete, amelyről azt vélték, hogy a falu egyik középkori templomából maradt fenn. 

Pincében felejtett emlékek

A kőfaragványok nyomára az vezetett, hogy Sebestyén István Elemér zetelaki törté­nelem szakos tanár a Zetelaki templomok című kötetén dol­gozott. Előkerült ugyanis egy dokumentum arra vonat­ko­zóan, hogy az 1910-es évek­ben, az új templom építése során régi időkből szár­mazó kőfaragványokat találtak, ame­lyet aztán a templom sek­res­tyéjének pincé­­jében helyez­tek el. A kő­farag­ványok több mint száz évig voltak a pin­cében, majd a plébánia ud­varára kerültek, itt figyelt fel rájuk a könyv írója, és kért segítséget Fehér János művészettörténésztől a kő­fa­ragványok azonosí­tásá­ban. Fe­hér János elmondta, 2024 de­cemberében mutat­ták meg neki az előkerült kő­farag­ványokat, és már az első pillanaban kiderült szá­mára, hogy „az évszázad leletegyüttesével” áll szem­ben, legalábbis ami az udvar­helyszéki középkori kő­fa­rag­vány-együtteseket illeti. A kövek elemzésével 2025 ta­va­szán kezdett el foglalkozni, átnézte őket, és elkezdődött egyfajta „kirakós” folyamat, amely során igyekezett össze­rendezni az egymáshoz illő kőmaradványokat, ame­lyek­ből több mint száz darab van, és némelyik eléri akár a száz kilót is.

Az első középkori templom(ok) elemei

Elsőként két középkori aj­tó­keretet sikerült össze­il­lesz­­te­ni a darabokból, töb­bek között keresztekkel is dí­­szí­tett, ívzáródásos ele­mekből. Egy olyan tipikus, hengertagos kőkeretről van szó, amely a székelyföldi tem­plomépítészetben a 13. szá­­zad végén, a 14. század elején általános, tehát elég sok ilyen példány maradt meg. Mutatja, hogy már ebben az időben templom állt Zetelakán. Fehér János elmondta, szépen meg­maradtak az egyik keret­nek az elemei, ám a másik profiljaiból letörtek, vélhetően azért, hogy beférjen valahová, vagyis felhasználták egy kö­vet­kező építkezésnél. A kő­faragványokból sikerült ki­rakni egy újabb ajtókeretet is, és ez sokkal érdekesebbnek bizonyult az előzőnél, ugyanis olyan, úgynevezett szarvtagos ajtókeret szárait azonosította a művészettörténész, amelyek a román kori és kora gótikus építészetben ismert típushoz tartoznak, ám Erdély területé­ről egyelőre nem jeleztek ilyent, Máramarosban dokumentáltak eddig hasonlót. Úgyhogy ez a szarvtagos díszítmény az erdélyi régiségkincsbe Zete­lakán keresztül kapta meg a belépőjét – fogalmazott Fehér János. Mint elmondta, ezek az ajtókeretek talán az első zetelaki templomnak (ennek viszont lehetett két fázisa is) lehettek a tartozékai, ugyanis a kőfaragványok közül ezek tekinthetők a legkorábbi dara­boknak.
A késő gótikus templom 
elemei

Kerültek elő még további olyan elemek, amelyek szintén ismeretesek a székelyföldi egy­­házi építészetben, ezek a késő gótikus periódusból (1400-as évek vége, 1500-as évek eleje) származnak. Ebből a korból újabb ajtókereteket sikerült összeállítani, például egy körtetagos profillal ékített, szemöldökgyámos ajtókeretet, amelynek az elemei szinte tel­jes egészében megmaradtak. Az említett korokból szárma­zó ajtókeretek bizonyítják, hogy a középkorban legalább két templom állt Zetelakán az eddig ismert, 1850-es években épített templom helyén, az el­sőt a 13. század végén, a 14. szá­­zad elején építhették, a má­sodik a 15. század végén, a 16. század elején készülhetett. A kő­­tö­redékek vizsgálatakor az is kiderült a művészettörté­nész számára, hogy az elbontott templom(ok) elemeit rendre beépítették a századok során emelt újabb templomokba, ezek a végül az 1850-es évek­ben épült istenházában is he­lyet kaptak falazóanyagként. A kőfaragványok között ta­láltak két középkori szent­ségtartót is: Fehér János el­mondta, a 16. század vé­géig az oltári­szentséget a templomok északi falában ki­alakított szentség­tartó fül­kében tartották, így nem meg­lepő, hogy a középkori, zetelaki templomokból is ma­rad­tak fenn ilyenek. Mind­emellett sikerült azono­sí­ta­ni a kőfaragványok között ab­lakkeretek és lábazati pár­kányok töredékeit, gyám­kö­veket, valamint kőből készült boltozati bordákat is. 
A művészettörténész kö­zölte, száz-száztíz darab kő­töredék alkotja a megtalált zetelaki kőfaragvány-együttest, nagyszámú leletegyüttesről van tehát szó, amit meg kell mutatni a közönségnek is. Erre vannak már törekvések, egy reprezentatív lapidárium, azaz kőtár létrehozása is szóba került, de a régi temp­lo­mok maradványainak meg­ismerésén, feltárásán is gon­dolkodik a községvezetés.