Nyolc évvel ezelőtt, 2018-ban merült fel a csíkszeredai Szent Kereszt-templom oltárának restaurálása. Erre egyrészt azért volt szükség, mert meggyengült a tartószerkezete és megkoptak a festmény, valamint a szobrok színei, másrészt az oltárt az évszázadok során többször is átfestették. 

Ritka barokk érték

A munkálat több szakaszban valósult meg, a főoltár restaurálását 2024-ben befejezték, az elmúlt időszakban a főoltár feletti kis oltárt, az ún. attikát és a főoltáron a Szűz Máriát és Szent János apostolt ábrázoló szobrokat restaurálták. 

– Egy 18. század közepén készült barokk oltárról van szó. Ebből a korszakból viszonylag kevés jó kvalitású barokk oltár maradt fenn, hiszen a műhelyi lehetőségek és a gazdasági körülmények sem kedveztek az ilyen igényes munkák elkészítésének. Hasonló, kvalitásos barokk oltárt találunk például a gelencei Szent Imre-templomban, a gyergyói örmény katolikus templomban és a Szent Miklós-templomban, illetve a baróti templomban is. Ezek elszórtan maradtak fenn, ezért különösen értékesek. A Szent Kereszt tiszteletére készített oltároknak érdekes kultúrtörténeti háttere is van: a 18. században, a Szent Kereszt kultuszának terjedésével párhuzamosan, a bécsi udvar hatása is egyre erőteljesebben érvényesült Erdélyben. Érdekes kérdés az is, hogyan került egy erdélyi Szent Kereszt-szobor Bécsbe, ahol később több másolata is készült. Az itt található oltár ennek a másolatkörnek lehet az egyik darabja

– mondta érdeklődésünkre Mihály Ferenc farestaurátor. Mint rámutatott, az oltár egyik különlegessége, hogy a fából készült szerkezet felületén márványt imitáltak, hogy nemesebb anyag hatását keltsék.

Emellett jelentős mennyiségű ezüst- és fémszínezéket, valamint arany- és ezüstlapokat is felhasználtak a díszítéséhez.

– Az oltáron 23,5 karátos aranylapokat használtak, vagyis ezeknek jobb a minőségük, mint a legtöbb ékszerhez használt, általában 18 karátos aranyé. Ezek az aranylapok azonban annyira vékonyak, hogy az egész oltáron nincs belőlük két grammnál több: tízezer egymásra helyezett lap is mindössze egy milliméter vastagságot ad ki. Az oltár értékét tehát nem a felhasznált arany mennyisége, hanem a magas aranytartalom és a rendkívül aprólékos munka adja. Az aranyat ugyanakkor nem véletlenül választották: 275 év elteltével is megőrizte fényét, és szinte teljesen ellenállt a korróziónak. Az alkotók azt akarták elérni, hogy az egyszerű fából készült szerkezet drága márványból, aranyból és ezüstből készült oltár hatását keltse

– részletezte a szakember. 

Rétegről rétegre

Az oltárt az idők folyamán többször javították, festették szépítési szándékkal. Színét gyakran a divat és a szemléletváltás is meghatározta. Így lett a restaurálás előtt fehér a Szent Kereszt-templom oltára.

– Nyolc réteg festéket távolítottunk el az oltárról, a fehér festésből pedig úgynevezett tanúfoltokat hagytunk, amelyek azt is megmutatják, hány réteg került rá az idők során. A 19. század első felében terjedt el az a szemlélet, amely egyszerűbbé és letisztultabbá akarta tenni a templomok belső tereit, ezért a márványhatású felületeket és az aranyozást is gyakran fehérre festették. Az erdélyi templomok berendezésének mintegy 90 százalékát érintette valamilyen hasonló átalakítás. A restaurálás során ezeket a későbbi festékrétegeket távolítottuk el: volt, ahol szikével, másutt különböző vegyszerekkel dolgoztunk. Ahogy fokozatosan lefejtettük a rétegeket, előtűnt az oltár eredeti, 275 évvel ezelőtti színvilága

– mutatott rá Mihály Ferenc.

A restaurálás által az oltár visszakapta eredeti színét. A restaurátor úgy fogalmazott: „az oltár azért ilyen szép, mert annak idején maga a műalkotás készült magas színvonalon”, az ő munkájuk pedig ennek az értéknek a feltárása és megőrzése volt. Mihály Ferenc hangsúlyozta, az előkerült élénk színvilág sokak számára meglepetést okozott, de egyértelmű, hogy az eltávolított festékrétegek alatt az eredeti festés maradt fenn. Az oltár ugyanakkor arról is tanúskodik, hogy a 18. század közepén egy akkor még szerényebb jelentőségű város közössége is képes volt jelentős művészi értéket létrehozni, távolabbról – feltehetően Brassóból – hívott, jól képzett mesterek közreműködésével.

– A restaurálás során nagyon kevés új elemet kellett hozzátennünk. Amit most látunk, az mintegy 95-97 százalékban az eredeti barokk színvilág. Csak az apróbb sérüléseket pótoltuk, például ahol szegnyom vagy kisebb hiány keletkezett. A faanyagot ugyanakkor fertőtlenítettük, konzerváltuk, ahol szükséges volt, megerősítettük és átitattuk, hiszen a faragott hársfát helyenként erősen megtámadták a farontó rovarok. A restaurálás egyik legfontosabb feladata éppen ezért az volt, hogy ezt a sérült, sok helyen szinte porrá rágott faanyagot megmentsük és továbbra is megőrizzük

– mondta Mihály Ferenc. A főoltár felső részét, az attika – utolsó vacsorát ábrázoló – festményét szintén letisztították.

– Az évtizedek alatt a festmény is megkopott. Az öregedő lakkréteg sárgás-barnás lett, erre pedig rárakódott a gyertyák és mécsesek füstje, valamint a por és a szennyeződés. Így az eredeti színek idővel szinte teljesen eltűntek. Most, hogy a felületét megtisztítottuk, levédtük, megvasaltuk, konzerváltuk és megerősítettük, reményeink szerint megfelelő gondoskodás mellett még hosszú ideig megőrizheti eredeti szépségét

– tette hozzá.

Ugyancsak restaurálták a korpuszt, illetve Szűz Mária és Szent János szobrát is.

275 éves közösség, ünnepi búcsú Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, a Szent Kereszt-templom búcsúján Kerekes László, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke hétfőn megáldotta a restaurált oltárt, valamint a templom kerítésén elhelyezett névsort, amely a Csíkszeredában szolgált papok és segédlelkészek, illetve a városban született papok nevét őrzi. A 275. éves egyházközség ünnepén köszöntőt mondott Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, Dobos Melinda, Hargita Megye Tanácsa megyemenedzsere és Gyombolai Péter, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja. A restaurálás részleteiről Mihály Ferenc farestaurátor beszélt.