Temes megyében, Lugo­son történt nemrég, hogy két kislányt felpofozott tanítójuk, a szülők panaszt tettek, az ügyben eljárás indult, az esetből sajtóhír lett, amely hozzászólások százait generálta. Ezekből az derül ki, hogy az emberek jó része még mindig elfogadhatónak, sőt természetesnek tartja a gyermekek fizikai bántalmazását. Pedig helyette van más eszköz a fegyelmezésre, csak ki kéne mozdulni a megszokott keretek közül.

Jogok és kötelességek

A hazai állami közoktatásban alkalmazható fegyelmi eljárások lehetséges formáit elsősorban az iskolák működésének keretszabályozása (ROFUIP), illetve a diákok státuszát meghatározó dokumentum tartalmazza. Ezek szellemében szigorúan tilos például a kollektív büntetés, az osztályközösség előtti megrovás, a büntető felmérő, a megkülönböztetés és az erőszak bármilyen formája – beleértve a verbális bántalmazást, például megalázást, megszégyenítést is. Helyette – az oktatás szintjének megfelelően – alkalmazható az egyéni figyelmeztetés, az írásbeli megrovás, az ösztöndíjak ideiglenes vagy teljes tanévre szóló megvonása, a magaviseleti jegy levonása, áthelyezés az iskola egy párhuzamos osztályába, a tanuló meghatározott időre történő felfüggesztése, elbocsátási vagy kizárási figyelmeztetés, elbocsátás az iskolából a következő tanévben való újrafelvétel jogával ugyanabba az oktatási intézménybe, kizárás az iskolából a következő tanévben való újrafelvétel jogával egy másik oktatási intézménybe, kizárás újrafelvételi jog nélkül – ez utóbbi például csak a posztliceális oktatásban lehetséges. Fontos kiemelni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a diákoknak nemcsak jogaik vannak, az említett dokumentumok hosszan sorolják a kötelezettségeiket is, amelyek be nem tartásáért vagy áthágásáért az említett büntetési formák valamelyikét kell életbe léptetnie a tanintézetnek.

Idén nem volt kirívó eset

Ebben az évben Hargita megyében nem történt kirívó eset, habár egyre több feljelentés érkezik a szülőktől a megyei tanfelügyelőséghez, tudtuk meg. 
– Néhány tízre tenném a feljelentések számát. Ezek nyomán minden esetben kivizsgálást kell indítanunk. Megkérdezzük az iskolát is, hogy mi történt, majd válaszolunk a feljelentőnek. Súlyosabb esetekben egy bizottságot kell létrehoznunk, és a helyszínen is tájékozódunk. Előfordult már, hogy tanárt, de olyan is, hogy iskolaigazgatót vádoltak meg azzal, hogy nem megfelelően bánt egy gyermekkel, vagy „hozzányúlt” egy tanítványához, de ebben az évben nem tudok olyan esetről, amikor megalapozottnak bizonyult volna a bármiféle bántalmazás vádja – mondta kérdésünkre Demeter Levente főtanfelügyelő. Egyetlen esetben sem kellett eljárást indítani, az illetékes hatóságoknak átadni az ügyet vagy felfüggeszteni egy pedagógust. A szülők által benyújott panaszok nagy része a gyermekek közötti bullying nem megfelelő kezelésére, a pedagógus nem megfelelő viselkedésére vagy tanítási módszerére vonatkozik, és a belső vizsgálattal általában sikerült valamiféle változást elérni vagy megoldást találni, közölte a főtanfelügyelő.

Papírtérkép helyett GPS

Az iskolai bántalmazásokról szóló hírek alatti hozzászólásokat olvasva feltűnő, hogy kultúránknak még mindig része a gyengébb testi fenyítése, sokan hisznek a pofon, a verés nevelő hatásában, miközben a szakma már rég tudja, hogy legfeljebb az történik, hogy a megfélemlítés hatására az adott helyen az adott személy elkerüli az adott viselkedést. De még ez sem biztos.
Gyakran hallani, olvasni továbbá, hogy azzal, hogy tilos a testi és verbális fenyítés, minden eszközt kivettek a pedagógusok kezéből, amit a diákok fegyelmezésére bevethetnének. 
– Én inkább úgy fogalmaznék: a régi, megszokott módszerek helyét ma sokkal több, korszerűbb és működőképesebb eszköz veszi át. Ha analógiát keresünk, olyan ez, mintha a papírtérképről átváltottunk volna GPS-re. A térképpel is oda lehet találni – néha lassabban, néha kerülőkkel. De ha megtanultuk használni a GPS-t, akkor sokkal gördülékenyebbé válik az út. A pedagógiában is ez történik: nem elvesznek tőlünk eszközöket, hanem kicserélődnek a 21. század logikájának megfelelően – vélekedik Simó Melinda iskolai tanácsadó, pszichológus. A szakember teljesen jogosnak tartja, hogy tiltott a megszégyenítés bármilyen formája és a fizikai bántalmazás, mert ezek „pedagógiai zsákutcák”. 
– A fizikai bántás ugyanis egy bizonyos pont után nem skálázható: nem lehet „mulasztásarányosan” fokozni, mert hamar elérkezünk egy határhoz, ahol már nincs hová emelni a tétet. A diák pedig – különösen kamaszkorra – pontosan megtanulja, hogy a kihágásokat nagyjából ugyanazzal a következménnyel „megússza”. A rendszer kiürül, a tekintély erodálódik, és a büntetés elveszíti minden „nevelő” erejét. Röviden: a fizikai fegyelmezés nemcsak tilos, de működésképtelen is – magyarázta.

És akkor mi működik helyette? 

Simó Melinda a resztoratív módszereket emelte ki, amelyekben megyénkben egyre több pedagógus válik járatossá, tanintézetében, a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Középiskolában például több alkalommal is hatékonyan alkalmazták. A resztoratív módszereknek az a lényegük, hogy nem büntetni akarnak, hanem helyreállítani a kapcsolatokat, felelősségvállalásra és párbeszédre építenek. A szakember egy példát is hozott lapunknak. 
– Ha két diák között konfliktus alakul ki – például csúfolódás vagy durva beszólás történik –, a tanár nem „bíróként” lép fel, hanem resztoratív beszélgetést kezdeményez. Itt mindkét fél elmondhatja, hogyan élte meg a történteket, és közösen keresik, hogyan lehetne helyrehozni a sérelmeket. A cél, hogy a diákok tanulják meg maguk rendezni a konfliktusaikat, ami hosszú távon sokkal hatékonyabb, mint bármilyen hagyományos büntetés – mondta a pszichológus. Simó Melinda szerint összességében nem kevesebb eszközünk van, hanem több – csak modernebbek és emberközpontúbbak. – Ha megtanuljuk használni ezeket, a fegyelmi helyzetekben éppoly magabiztosan „navigálunk”, mint amikor a GPS mutatja az utat – jegyezte meg.