Ahhoz, hogy Dobrudzsába érjünk, valahol át kell kelnünk a torkolatához közel már igencsak széles Dunán. A komppal való átkelés látványos és élvezetes, de jóval egyszerűbb, ha átsuhanunk a Brăila melletti hídon. A folyamon ősidők óta közlekedtek az áruk, népek, kultúrák, ennek lenyomata, a sokszínűség ma is jól tetten érhető a térségben.

Bazsarózsa teknőccel

Maga a táj is különleges, középpontban a Măcin-hegységgel, amely az ország legidősebb hegye, több százmillió éves, izgalmas kővilág hihetetlen gazdag élővilággal: több mint háromezer növény- és állatfaj van itt. Igencsak lekopott az évmilliók alatt, legmagasabb pontja, a Greci- vagy Tutuiatu-csúcs mindössze 467 méter magas, ez nekünk, „hargitaiaknak” akár vicces is lehet, pedig a formája, struktúrája miatt egyáltalán nem egy átlagos dombocska. Meredek lejtők, éles, keskeny gerincek, érdekes sziklaalakzatok, hegyes csúcsok fogadnak, ha elindulunk valamelyik túraúton, és még szintkülönbség is van, hiszen az ösvények majdnem a tengerszintről indulnak. A Măcin-hegység látogatóközpontja Greci községben van, amely jó kiindulópont a környék felfedezéséhez. Például tavasszal, amikor tömegesen virágzik a sztyeppi bazsarózsa. Ja, és medvével biztos nem, de dobrudzsai teknőssel könnyen találkozhatunk.

Rómaiak nyomában

A közelben folyik az Ó-Duna Măcin-ága, partján találjuk Troesmis, egy ókori római erősség és település romjait. Errefelé a települések nevei is mesélnek a térség sokszínű lakosságáról és izgalmas történelméről. Ilyen például Slava Rusă, amelynek határában egy, a régi kultúrák, romok iránt érdeklődő embernek rendkívül izgalmas régészeti terület található. Ibida vára vagy városa az egész térségben a második legnagyobb Tomis után, fénykorát a rómaiak, majd a bizánci birodalom idején élte, amikor legalább harminc torony őrizte biztonságát. Az ásatások jelenleg is zajlanak, ami már látható, az is különleges látvány. A térségben autózva gyakran látni archeológiai helyszíneket jelölő táblákat, ezek között van látványosabb és kevésbé érdekes is. 

Genovaiak és törökök

Már a tengerpart felé közeledve, a Razim és Babadag tavak fölött egy középkori vár magasodik, Enisala (vagy Yeni sale vagy Heracleea) már messziről jól látszik. A vízi és szárazföldi kereskedelem felügyelete lehetett az építtetők célja, legtöbb helyen azt olvasni, hogy talán genovai kereskedők emelték az erősséget. De az is lehet, hogy egy tatár főúr építette, ugyanis a 14. század idején a régió az Arany Horda ellenőrzése alatt állt. A neve írásos formában először egy török krónikában jelenik meg, a jelenleg használt elnevezés is török eredetű. 
A közelben, Babadagon egy igazi török mecsetet nézhetünk meg – persze nem ez az egyetlen Dobrudzsában. A babadagi mecsetet alapítójáról, Gazi Ali pasáról nevezték el, több mint négyszáz éves, épen áll a 21 méter magas minaretje, mellette törökfürdő és az egykori iskola épülete látható, mindez egy szépen gondozott rózsakert közepén. Hangulata varázslatos. 

Templomtól tengerig

Egy eltemetett templomot is találunk a környéken, a bolgárok alapította Istria faluban. Az érdekes architektúrájú kis templomot bolgár keresztények építettek maguknak több mint százhatvan évvel ezelőtt. Nevével ellentétben nincs a föld alatt, csupán arról van szó, hogy építésekor a régió még a Török Birodalom része volt, és a mohamedántól eltérő vallási épületeknek egy sor szabályt be kellett tartaniuk, például nem lehettek magasabbak a török szakrális helyeknél, és nem nézhettek ki úgy, mint egy templom. Az építtetők szépen megoldották a feladatot: a belső járószintet egy méterrel a föld alá süllyesztették, így, bár nem magas, mégis szép, tágas belső teret alakítottak ki. 
Ha nem a delta a cél, innen már nincs messze a tenger, ráadásul Corbu község környékén majdnem érintetlen partokat fedezhet fel az, aki a zajos, zsúfolt standok helyett valami másra vágyik. Homokdűnék, nádasok között autózva még fellelhető egy kevés az autentikus fekete-tengeri hangulatból…