Miután az 1940-es, sapporói, és az 1944-es, Cortina d’Am­pez­zó-i olimpia is elmaradt, tizenkét év után a második világégés romjainak árnyékában ismét fellobbant az olimpiai láng. A svájci kisvárosban 713 versenyző gyűlt össze, hogy 5 sportág 22 versenyszámában mérje össze tudását.
A versenyek óriási botránnyal kezdődtek. A jégkorongtornára két amerikai csapat is benevezett, mindkettő a másikat vádolva, hogy a keret többsége már játszott az NHL-ben, az észak-amerikai hokiligában. A rendezők helyet adtak az óvásoknak, és mindkét csapatot kizárták. A jégkorongturnét egyébként a svédek nyerték. 

A síugró norvég Birger Ruud a 32-es és 36-os aranyai után tizenkét év megszakítás után ismét dobogóra állhatott. Birger csapatvezetőként utazott az olimpiára, ahol végül elindult és ezüstérmes lett. A lesiklószámokban megjelentek a francia versenyzők. Henri Oreiller egyedüli volt, aki háromszor állhatott az ötkarikás dobogóra. A belga Max Houben – ezüstérmes négyes bobban – a legidősebb téli olimpiai érmes lett. A verseny idején 49 éves és 9 hónapos volt.

Magyar ezüst

Magyarországot két sportág 15 versenyszámában 22 versenyző képviselte. A Kékesy Andrea – Király Ede műkorcsolyázó-páros ezüstérmet szerzett. Úgy lettek másodikok St. Moritzban, hogy a legnagyobb rivális belga pár női tagja, Micheline Lannoy az utolsó másodpercekben a fenekére huppant. Szakadó hóesés volt, a pontozóbírók nem akarták észrevenni, és azt sem, hogy a kűrjük 20 másodperccel hamarabb ér véget, mint ahogy előre jelezték. A szakvezetés hiába háborgott, az eredetileg meghatározott sorrenden nem változtattak. Kárpótlást az jelentett, hogy 1949-ben nagy fölénnyel megnyerték a világbajnoki aranyérmet. Pajor Kornél gyorskorcsolyázó 10 ezer méteren negyedik lett. Ugyancsak olimpiai pontokat szerzett egyéni versenyben az ezüstérmes páros férfi tagja, Király Ede.
Romániában nagyot változott a világ. 1947 decemberében elűzték Mihály királyt. Az ország vezetését az Ana Pauker, Luka László, Teohari Georgescu, Gheorghe Gheorghiu-Dej négyese vette át. A téli sportolók szerencséjére egy hónappal a hatalomváltás után a vörös kakas nem repült még az olimpiai bizottság épületére, és 16 sportoló négy próbában rajthoz állhatott. Nem így a nyári sportág képviselői. Április 13-án elfogadták az új alkotmányt, melyben rögzítették, hogy a sport állami probléma. A kommunista állam pedig a soros nagytestvér – Szovjetunió – ajánlására bojkottálta a londoni nyári játékokat. A téli játékokon két magyar is részt vett: Kocsi János a hetedik helyezett katonai járőr csapatát erősítette, míg Imre Béla síző az 57. helyen zárt.

Imre Béla kálváriája

Imre Béla 1920. január 27-én született Brassóban. A Római Katolikus Gimnázium Kolping SE színeiben kezdte pályafutását Förszter Balázs irányításával. 1938-ban megnyerte az alpesi összetett versenyt, majd négy ifi kupát. 1939-ben rajthoz állt a francia–román nemzetközi síversenyen. Kitüntették a Sport International ezüstérmével, majd rájöttek, hogy magyar... 1940-ben fölényesen nyerte az országos bajnokságot, ám nem hirdettek bajnokot, neki ezüstérmet adtak a szervezők. 1940 elején az Omu-csúcson megrendezett verseny előestéjén Bogdán Gyulával együtt kipakolták a menedékházból, nem fogadták el nevezésüket. Egy hónapra rá pedig megszüntetik klubját, a Brassói TE-t. Észak-Erdély visszacsatolása után a Csíkszeredai EKE versenyzőjeként 1943-ban és 1944-ben is megnyeri Erdély legrangosabb versenyét, a Székely Kupát. A második világégés után ismét román színekben versenyez. Az olimpiára jó formában érkezett. Ám egy edzésen ínrándulást szenvedett, így lett 57. Az 1949-es országos bajnokságon 119 versenyző közül, már közel a harmadik X-hez, ismét mindenkit maga mögé utasított. Ellenlábasai óvtak és kizárták a versenyből. Mindenből elege lett. Elhagyta az országot, és Németországban, Traunreutban telepedett le.