Hirdetés

Negyven esztendő a keresőben

Nagyszabású kiállítással és jubileumi kötettel ünnepelte negyvenéves fenn­állását a csíkszeredai Prisma Fotóklub. A város egyik legrégebbi alkotóközössége reprezentatív tárlattal tiszteleg az elmúlt évtizedek szakmai sikerei és közösségi összetartása előtt.

Szabó Andrea
Negyven esztendő a keresőben
Fotó: László F. Csaba

Négy évtizedes fennál­lását ünnepli idén Csíkszereda egyik legrégebbi alkotóközössége, a Prisma Fotóklub. A jubileum alkalmából múlt csütörtökön kiállításmegnyitót tartottak a Csíki Mozi galériájában, ahol a klub alkotóinak munkái mellett meghívott vendégkiállítók képeit is bemutatták. A negyvenéves történetet jubileumi katalógus is megörökíti, amely a klub múltjába és jelenlegi alkotóinak munkásságába egyaránt betekintést nyújt.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


A Prisma története 1986-ban kezdődött: János Dénes kezdeményezésére négyen – ő maga, Zakariás Péter, Incze Domokos és Labancz István – indították útjára a fotóklubot. Az alapítók korábban a Hargita Fotóklub tagjai voltak, majd egy belső konfliktus nyomán új utat választottak. De a Prisma megalakulása nem csupán egy új fotósközösség létrejöttét jelentette: olyan találkozási lehetőséget teremtett, ahol a hasonló érdeklődésű emberek a fényképezésen túl is megoszthatták egymással gondolataikat és tapasztalataikat. A kezdetektől a lelkesedés, az együttlét és a közös gondolkodás határozta meg a klub életét – idézte fel a megnyitón Túros Eszter művészettörténész.

Negyven esztendő a keresőben
A Prisma Fotóklub tagjainak egy része. Sötétkamrától a digitális világig

A rendszerváltás időszakában tevékenységük két évre megszakadt, és bár az újraindulás nehéz volt, egy kisebb, kitartó társaság bízott a folytatás lehetőségében, és megőrizte a közösséget. Az 1997-es és 1999-es Experiment kiállítások már az újjászerveződés eredményei voltak. János Dénes halála után rövid ideig Incze László vette át a vezetést, majd Szabó Attila lett az elnök, az ő halála óta irányítja a klubot Labancz István.

A Prisma jelenleg 24 tagot számlál, akik rendszeresen találkoznak és közös fotózásokat, táborokat szerveznek. Munkáik­ban többek között a szociofotó, a természetfotó, a művészi portré- és aktfotózás, az utcai és a táncfotózás is jelen van. Történetüket kiállítások, egyéni bemutatkozások és nemzetközi szereplések kísérték, a csíkszeredai városnapok Fotópiknikje szintén a közösség meghatározó rendezvényévé vált.

– Amikor 1986-ban elindult a történetünk, a mai digitális kényelem még sci-fi kategóriába tartozott. Akkoriban a fotózás még tiszta kémia és türelemjáték volt: sötétkamra, vegyszerszag, piros lámpa és az a feszült várakozás, hogy a folyadékból végül előbukkan-e a csoda. Ma már gigabájtokkal dobálózunk, de a lényeg, hogy a szenvedély nem változott. Mi vagyunk azok a „megszállottak”, akik képesek órákat fagyoskodni egy jó fényért, vagy térdig gázolni a sárban egy jó szög kedvéért. Negyven év egy közösség életében hatalmas idő. De ez a tárlat nemcsak a technikai fejlődésről mesél, hanem arról a közös szenvedélyről is, amellyel az alkotók megörökítették a mulandót, a táj szépségeit és a mindennapok csodáit

– utalt a közös alkotói elhivatottságra Labancz István.

– Azt kívánom nekünk, hogy a jövőben maradjon a szívünk és a látásmódunk is nyitott, keressük továbbra is a szépet, az érdekeset, és ne felejtsétek az örök fotósigazságot: a legjobb képünket mindig csak holnap fogjuk elkészíteni

– fogalmazott a klubelnök.

Negyven esztendő a keresőben

A jubileum alkalmából a Prisma katalógust is megjelentetett Egyénvilág – Fényvilág – Csoportvilág – 40 esztendő a keresőben címmel. Az id. Szabó András dizájner, nyugalmazott főmuzeológus által jegyzett előszöveg történeti áttekintést ad, a borítótervet, a könyv tipográfiáját és nyomdai előkészítését Csillag István képzőművész, reklámgrafikus készítette. A kiadvány első része a klub történetét és fontosabb állomásait mutatja be, majd 19 jelenlegi alkotó fényképeiből mutat válogatást.

Negyven év után a Prisma Fotóklub története nem csupán egy szervezet fennmaradásáról szól, hanem egy olyan alkotóközösségéről, amely a változó technikai körülmények között is képes volt megőrizni eredeti szellemiségét, a közös fényképezés örömét és az egyéni látásmódok szabadságát.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!