Karácsony közeledtével  ismét elárasztják majd a közösségi médiát az ünnepi díszletek között készült családi fotók, amelyeken természetesen ott vannak a gyer­mekek is. Ma már nem családi albumokba kerülnek a képek, ahol csak a családtagok, is­merősök, rokonok láthatják, hanem megosztjuk azokat a Facebookon. Bizonyára sen­ki nem akar rosszat, mégis sok szülő belefut olyasmibe, aminek konkrét veszélyei van­nak, mert az, hogy a gyermek online biztonsága is a szülői felelősségek kö­zé tartozik, még nem vált annyira egyértelművé. Ennek egyik vetülete a korlátlan, ellen­őrizetlen „kütyüzés” meg­engedése, a másik viszont a gyermekekről készült fel­vé­telek megosztása a közösségi médiában.

Mi a baj ezzel?

A jelenséget sharentingnek hív­­ják (a share, megosztani és a parenting, szülőség szavak összevonása), és azt fedi, ami­kor a szülők túlzásba viszik a gyermekükről szóló felvételek megosztását. A kockázatok egy részére akár legyinthetünk is, pedig tény, hogy a gyermek­pornográfiával lefülelt elköve­tőknél gyakran találnak a ha­tóságok internetről letöltött, kiskorúakat ábrázoló képeket, könnyen megtörténhet, hogy a kis angyalnak beöltöztetett gyermekük képe hamarosan a dark weben kóborol. Egy amerikai felmérés sze­rint a pedofil webhelyeken meg­osztott képek mintegy fele a közösségi oldalakról szár­ma­zik, ahová a szülők töltötték fel azokat. És akkor még nem is beszéltünk az MI adta le­hetőségekről…

Beleegyezés nélkül

Őszintén, mi talán szeretnénk, ha a beleegyezésünk nélkül a fél világ a rólunk készült képeken szórakozna? Bármennyire is ki­csi a gyermek, a privát szférája és személyiségi jogainak tisz­teletben tartása ugyanolyan fontos, mint a felnőttek ese­té­ben. Ha a szülő posztol, gya­korlatilag megalapozza gyer­­me­ke digitális lábnyo­mát, anél­kül, hogy az alanynak be­le­szólása lenne. Amikor a szü­lők fényképeket vagy sze­mélyes adatokat tesznek köz­­zé (például születésnap, isko­lai bi­zo­nyítvány stb.), digitá­lis identitást hoznak létre gyer­­­­­­mekeik számára. Annyit ma már mindenki tud, hogy ami egyszer felkerült az in­ternetre, az ott is marad, ám az interneten található képekhez és videókhoz meta­adatok, azaz az adatok le­írására használt információk tartoznak. Ezáltal nagyszámú személyes információ válik hoz­záférhetővé az alanyok­ról, amelyeket aztán szabadon hasz­­nálhatnak az adatbróke­rek és kiberbűnözők. Igazából az ún. „személyazonosság-lo­pás” az egyik fő kockázat a meg­­osztással kapcsolatban. 
Az érzelmi zsarolásnak is gyakran a szülők vetik meg az ágyát, éppen a sok kiposztolt családi fényképpel és bejegy­zéssel, amiből számos olyasmi derülhet ki idegenek számára is (szoba berendezése, ked­venc étel, játék, ruhadarab, test­vérek száma és neme stb.), amikkel – aki akar – könnyedén vissza tud élni és manipulálni tud egy serdülőt.

Vigyázat, bullyingveszély!

Nyaralási fotó homokozó, majd­nem meztelen kis­gye­r­mek­ről, akinek olyan cuki kis hurkák vannak a pociján, bilin trónoló büszke hároméves, aki már szobatiszta. Vicces felvételek, amelyet megosztunk a pillanat hevében, és eszünkbe sem jut, hogy később ez már egyáltalán nem lesz annyira mókás. Az internet bugyrai­ból bármikor előhalászhatók, mém­­mé varázsolhatók, to­vább oszthatók a gyermekkori ké­pek, és egy esetleges zak­latónak nagyon jól jön, ha vannak ilyenek. És tudjuk jól, hogyha egy gyermek vagy csoport rászáll valakire, akkor bevethetnek bármit a kipécézett társuk szekálására. Szóval esetleges kortárs zak­latáshoz, cyberbullying­hoz „szol­­­gáltatunk” alapanyagot, pont mi, a szülei, akiknek leg­fon­­tosabb feladatunk a gyer­mekünk védelme és biz­tonsága – lenne. 

Filteres világ

Sok gyermek nem is szereti, ha fotózzák, ez jól látszik is az arcukon, testtartásukon, és a rossz érzést, kiszol­gál­tatottságot még fokozza, ha ezeket a képeket sokan mások is láthatják. Ezáltal össze­ha­sonlítgatásnak tesszük ki őket, a visszajelzések, láj­kok száma bizony hatással van a fejlődő önértékelésre. És nem mindig pozitív hatás­sal! Egy másik vetülete en­nek, hogy a gyermekek nin­c­se­nek tisztában azzal, hogy a közösségi médiában meg­osztott fotók gyakran nem a valóságot mutatják, mert agyon­szerkesztik, filterezik azo­­kat, és ezekhez képest érezhetik azt, hogy nekik szebb­nek, mutatósabbnak kell lenniük. Sajnos, ez alapo­san bezavarhat a testkép ala­kulásába, márpedig na­gyon fontos ennek a pozitív irá­nya, főleg serdülőkorban. Jó lenne, ha egy gyermeket se kényszerítenének a szülei a fotózkodásra.

Milyen példát mutatunk?

Ha beleestünk a sharenting hibájába, elég nehéz lesz rávenni a kamaszodó gyer­meket a tudatos közösségimé­dia-­használatra. Ha pici ko­ra óta azt látja, hogy nyakló nélkül posztolunk, lájkolunk, kommentelünk, abban nő fel, hogy nincs privát szféra, és a lájkokért sok mindent képes majd ő is megtenni. Egy ideje eléggé elterjedt jelenség, hogy a kamaszok intim testrészeikről készítenek képeket, és elküldik másnak is. Például annak a „srácnak”, akivel olyan jó­kat dumálnak valamelyik közös­ségi csatornán, de akiről való­jában nem tudni sokat, és azt sem, hogy mit fog kezdeni a fotóval... A felmérések szerint a legveszélyeztetettebbek eb­ből a szempontból a 13 év alatti lányok, és évről évre nő a bejelentett visszaélések száma. A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a serdülők tudatosítása, hogy joguk van nemet mondani, és senkinek sem kötelesek intim képeket küldeni saját magukról, még érzelmi zsarolás hatására sem. De ha nálunk, a felnőttnél nincs kontroll, akkor milyen példát tudunk felmutatni? 
Ha minden fontosnak vélt pillanatot nyilvánosságra ho­zunk, a gyermekünk úgy nő fel, hogy elmosódik a magánélet határa, minden a nyilvánosság előtt zajlik, és ez lesz számára az ismerős terep. A virtuális jelenlét gyakran előtérbe kerül, és ez a valós emberi kapcsolatokra is hátrányos hatással lehet.
 

Ha mégis posztolnánk…
• Ellenőrizzük, hogy mennyi személyes tartalmat osztunk meg a gyermekről: kiderülhet-e például a neve, hova jár napközibe vagy iskolába stb.
• Beállíthatjuk úgy is a közösségimédia-fiókunkat, hogy csak egy szűkebb kör számára legyenek láthatók a megosztásaink.
• Ha mégis nyilvánosan osztanánk meg olyan felvételt, amelyen a gyermekünk is szerepel, takarjuk el az arcát, például egy emotikonnal.
• Ha már nagyobb a gyermek, minden esetben kérjünk tőle beleegyezést. Ha nemet mond, tartsuk tiszteletben.
• Olyan képet soha ne osszunk meg, ahol a gyermekünk meztelen vagy hiányosan van felöltözve.
• A küldés gomb előtt még egyszer gondoljuk végig: lehet-e bármikor, bárki számára kínos, amit posztolni kívánunk? Ha igen, inkább ne tegyük.