Simonetta Vespucci az olasz reneszánsz festészet talán legkiemelkedőbb alakja – olyan értelemben mindenképp, hogy – az általánosan elfogadott nézet szerint – ő emelkedik kagylóhéjban állva a tenger habjai fölé Sandro Botticelli világhíres Vénusz születése című vásznán. És nem ez volt az egyetlen találkozásuk: a hölgy sokszor állt modellt a festőnek, idealizált formában számos művében megjelenik. De maradjunk az egyik legismertebbnél: az 1482–1485 körül festett Vénusz születésével a mester nem árul zsákbamacskát – a 172,5 cm magas és 278,9 cm széles vászon azt ábrázolja, amint a szépség és szerelem istennője alászáll Ciprus szigeténél, egy kagylóhéjban hajózva a tengeren, amit a Zephyr és az Aura szelek mozgatnak könnyedén. Az ikonikus kép a firenzei Uffizi Képtárban látható, pontosabban nem látható, mert mindig annyian tülekednek előtte, hogy per capita egy-egy pillantás jut a látogatóknak. A tiszta, kecses, meztelen, fiatal, álló nőalak a vásznon tehát Simonetta Vespucci. Tökéletes és megejtő szépségű – főként, hogy a kép keletkezésekor már csaknem tíz éve halott volt, Botticelli emlékezetből festette.

Szépségkirálynő a Mediciek parkettjén

Simonetta Vespucci (szül. Cattaneo), akit mindösszesen csak „la bella Si­mo­netta”-ként emlegettek, génuai nemesi család sarja és Marco Vespucci firenzei kereskedő és bankár felesége volt. Marco – aki Amerigo Vespucci számos unokatestvérének egyike volt, ezen­kívül a Medici-mogulok protezsáltja – 16 évesen vette feleségül Simonettát, aki ezután rövid ideig igen népszerű személyiséggé vált a firenzei udvar előkelőinek körében, a Medici-testvérek, Lorenzo és Giuliano, is élénken érdeklődtek iránta. Utóbbi még egy vitézi játékokra készült zászlajára is Simonetta képét festette a sisakot viselő Pallas Athéné alakjában, a „La Sans Pareille” – A páratlan – magyarázószöveg kíséretében – a kivitelező Botticelli volt. A zászló és a torna is jól sikerült, örömében Giuliano Medici helyben fel is ruházta a hölgyet A szépség királynője címmel. Amit sajnos rövid ideig viselt, ugyanis 1476-ban, mindössze 23 évesen, meghalt. A történészek mindmáig azt feltételezték, hogy tuberkulózisban – ez a betegség gyakori volt a korban, és illeszkedik egy fiatal nő gyors leépülésének (kór)képébe. Valami azonban nem hagyta nyugodni, mármint nem őt, hanem a Londoni Egyetem tanárát, Paolo Pozzillit. Ő ugyanis 2019-től kutatva a témában, más elméletet állított fel. 

Diagnózis fél évezreddel a halál után

Pozzilli és kollégái megvizsgáltak minden Simonettát ábrázoló, Botticellinek tulajdonított portrét, összevetve azokat a témában fellelhető írott kordokumentumokkal, hogy kiderítsék, a nő arcának változásai milyen mögöttes betegségre utalhatnak. Azt találták, hogy több festményen is fokozatos változás figyelhető meg az arcvonásain – finom változások az állkapcson, a homlokon és az arc lágy szövetein. Ez a fajta változás az agyalapimirigy-adenómában szenvedő betegeknél jellemző, amely az agy tövében található, a hormontermelést szabályozó, borsószem nagyságú szerv – alapjában jóindulatú – daganata. Konkrétan egy olyan daganatra gyanakodtak, amely egyszerre termel növekedési hormont (STH) és prolaktin hormont (LTH).  Ezeknek a túltermelődése idővel megváltoztathatja az arc vonalait, és egyes esetekben váratlan tejtermelést okozhat – és úgy tűnik, hogy Botticelli művében egy allegorikus alak pontosan ezt a tünetet ábrázolja. De a következtetések itt nem állnak meg: a csapat legfrissebb következtetése, hogy Simonetta halála – amely a korabeli beszámolók szerint hirtelen, gyors és drámai volt – összhangban áll egy konkrét orvosi vészhelyzettel: az agyalapimirigy-daganat okozta apoplexiával. Ez a sztrók (akut agyi érkatasztrófa) akkor alakulhat ki, ha az agyalapimirigy-daganat vérzik vagy hirtelen megduzzad. Hirtelen és súlyos fejfájást, látásvesztést, zavartságot és a szervezet hormonális szabályozásának összeomlásával járó gyors állapotromlást okoz. A tuberkulózis-elméletet azért nem tartják valószínűnek, mert a krónikus fertőzés lassabb lefolyású, jól látható és követhető állapotromlást okoz. Márpedig Lorenzo Medici fennmaradt levele szerint Simonetta egy bálon lett rosszul, összeesett, fejfájásra, hallucinációkra panaszkodott, amit magas láz és hányás követett. A sztrókot a fergeteges tánc, illetve kevéssel előtte a II. Alfonso aragóniai királlyal, Calabria hercegével történt heves veszekedés válthatta ki. Természetesen mindez nehezen bizonyítható – ugyanis még a korszakos zseni, Botticelli sem tudott CT- vagy MRI-vizsgálati eredményeket festeni.