Kockás füzetlapokra írt mesefordításokat őrzök papírjaim között. Bán Péter adta ajándékba az általa magyar nyelvre átültetett, egzotikusnak hangzó nevű keleti népek meséit, hogy esténként olvassam fel gyermekeimnek. A füzetnyi vastag kötegek gumival vagy cérnával vannak átkötve, úgy tettem vissza rájuk olvasás után, ahogy a szerzőtől kaptam. Minap felkutattam őket, eszembe jutottak annak kapcsán, hogy Ferencz Imre szerkesztőkollégám, költő egy Bán Péterre emlékező verssel lepett meg, közlésre szánva a kéziratot annak kapcsán, hogy augusztusban múlt húsz éve Bán Péter tragikus halálának.

A tanárra, műfordítóra – aki könyvtárnyi művet tett elérhetővé magyar nyelven – szülőfalujában és áldásos működésének helyén, Székelymuzsnán emlékeztek elmúlásának huszadik évfordulóján a Viharsarok Egyesület szervezésében, felidézve az alkotó életét és munkásságát, megkoszorúzva sírját, felkeresve a műfordítóhoz kötődő könyveket, kéziratokat, leveleket, fényképeket, dokumentumokat őrző Bán Péter-emlékszobát, amely két éve a SzIKSzT közösségi térben lelt otthonra. Nemes A. Borbála a Viharsarok Egyesület kezdeményezéséről számolt be a napokban: kezdeményezték a műfordító bronz mellszobrának felállítását a településen: Harmath István szobrászművész elkészítette a gipszmintát, s a következő jelentős lépés a mű bronzba öntése, majd hazaszállítása, a talapzat elkészítése és a szobor felállítása. E kezdeményezés megvalósítására gyűjtést indítottak, s augusztus végéig önzetlen adományozók jóvoltából több mint hatezer lej gyűlt össze a becslések szerint szükséges 16 ezerből, így bizakodóak, hogy nem szűnik az adakozókedv, mások is támogatják az emlékállítást és hamarosan Muzsnán állhat a szobor. A felajánlásokat „Adomány – Bán Péter-szobor” megjegyzéssel fogadják a Viharsarok Egyesület RO88 BTRL RONC RTOP 2654 5102 számláján. Bízom benne, hogy a szükséges pénzt mielőbb sikerül összegyűjteni, hogy Bán Péter emlékét ne csak kockás füzetlapok, könyvek, kiadványok őrizzék, hanem bronzszobor is.