Év végi házi bajnokság, a mozgás mellett ezúttal egy kis baráti koccintás is belefér. Igaz, a tét sem akármilyen, páros bajnokság van műsoron. A felállás: egy rutinos játékos és egy kezdő alkotja a csapatokat. Amúgy még a tapasztalt pingpongosoknak is kihívást jelenthet párost játszani, hiszen azonnal alkalmazkodni kell a társhoz, szervákat adaptálni, jól helyezkedni, megfelelően kommunikálni.

Furcsa volt, hogy az asztal másik oldalán álló sporttárs ugyanazzal a kezével dobja fel a labdát, mint amelyikkel szervál, de amire felocsúdtam, már kaptam is fonákoldalra a rendkívül kényelmetlen nyeséseket. Amikor váltani próbálok és kifordulok támadásra, már egy lépéssel előttem jár, gyors labdát kapok, ismét a rövidebbet húzom. Sosem ütöttünk korábban egymással, mégis azonnal felismerte a gyenge pontokat – rá is ment a meccs, kiestünk...

A fordulat

Pár hónappal később mint szabadúszó sportújságíró és interjúalany ülünk egymással szemben egy bisztró teraszán. Már jobban ismerjük egymást, túl vagyunk jó néhány tartalmas beszélgetésen. Mint sokan mások, akik ezt a csodálatos sportágat űzik, kifejezetten segítőkész, szívesen megosztja tapasztalatait, tippeket, tanácsokat ad.

„Ha fejlődni akarsz, a legfontosabb, hogy felvedd a sportolói mentalitást, a győzni akarást. Csak úgy tudsz szinteket lépni, ha a profikhoz hasonlóan állsz oda az asztalhoz és nem veszed félvállról a dolgokat. Egyébként mindig közel állt hozzám a sport. Tizennégy évesen már szülőfalum, Csíkszentsimon fut­ball­csapatában kergettem a labdát, később a csíkszeredai sportiskolánál fociztam. Jól ment a labdarúgás, mellette rendszeresen pingpongoztam, akkor még jobb kézzel…” – meséli Vaszi Dénes, akinek fiatalon óriási fordulatot vett az élete.

Mindössze húszévesen egy vonatbaleset következtében szen­vedett nagyon súlyos sé­rü­lé­seket a jobb kezén, amelyet sajnos több orvosi beavatkozással sem tudtak helyrehozni. „Nagyon fiatalon történt a baleset, sokáig nem találtam a helyem. Rengeteg időbe telt, amíg lelkileg valahogy fel tudtam dolgozni azt a traumát, hogy ép, egészséges fiatalemberből mozgássérültté váltam. A sportolás jelentett számomra kiutat a lelki megpróbáltatásokból. Bal kézzel tanultam újra asztaliteniszezni, teljesen az alapoktól kezdtem, akárcsak a kisgyermekek. Fejben óriási kihívás volt átállni jobb kézről a balkezes játékra, de sok munkával és kitartással sikerült” – folytatja nem mindennapi történetét.

Az alapoktól a bajnoki címig

A fordulatot az akkor még székelyudvarhelyi székhelyű, mozgássérült sportolókat tömörítő Sirály Sportklubhoz való jelentkezés hozta el. A 2010-es évek elején az időközben elhunyt Sámuel Cecília vezette a kis számú paraatlétát foglalkoztató egyesületet, amelyet mostanra már Vaszi irányít, így a Sirály SK átköltözött a megyeszékhelyre. Nagyjából azonos időszakra tehető, amikor Dénes néhány alcsíki társával együtt elkezdett rendszeresen járni a jelenleg TT Incze SE néven, a Hargita utca 70/B alatt működő csíkszeredai egyesülethez, és megismerkedett a főként amatőr játékosoknak szervezett országos versenysorozattal, közismert nevén az Amaturral.

Első országos versenyén a hobbi kategóriában rögtön a harmadik helyen végzett hazai pályán, innentől pedig folyamatosan felfelé ívelt a görbéje: a haladó kategóriából felverekedte magát az openbe, idén pedig kiharcolta az elites státuszt is. Az openben szerzett cím után immár a legfelső szinten is megyei bajnoknak mondhatja magát, a Hargita megyei játékosok között jelenleg ő a legjobban rangsorolt versenyző, az országos ranglistán a top 150-hez közelít. Az utóbbi szűk tíz évben ehhez nem kevesebb mint 165 tornán kellett részt vennie az ország különböző településein: Botoșani-tól Bukarestig, Zilahtól Bákóig, de még Zsilvásárhelyre is elutazott egy torna kedvéért. Tömérdek kupát és érmet nyert, több mint 1200 meccset gyűjtött össze, a győzelmi-vereség mérlege 728/491, ami mozgássérültként egészen lenyűgöző.

„Alkalmazkodó típusú játékosnak tartom magam, nem is föltétlen a saját játékomat próbálom ráerőltetni az ellenfelekre. Az első szett a mérvadó, nem esek kétségbe, ha azt esetleg elveszítem, mivel a meccsek elején megpróbálom feltérképezni az ellenfél gyenge pontjait, majd türelmesen kiaknázni azokat. Ha valakinek gyenge a fonákja, azt addig kell gyúrni, amíg fokhagymaszaga lesz” – avatott be játékfilozófiájába.

Kihívások

Elmondása szerint a sportágon belül az egyik legnagyobb kihívás megtalálni a stílusunkhoz leginkább találó ütőt. Sokáig a kontrollosabb fákat, illetve borításokat részesítette előnyben, ám akkor a sebesség, az átütő erő hiányzott, ami egy szint fölött már elengedhetetlen a meccsek megnyeréséhez. A „zavarók” – azaz a hosszú szemcsés (füves) és az anti-spines borításokat használó játékosok – ellen ösztönösen ráérzett az ellenszerre, pedig sokan hónapokig, vagy akár évekig tanulják ezt a speciális játékot.

A fejlődésében ugyanakkor létfontosságú volt, hogy már régóta tagja a városi bajnokságnak, amelyben két értékcsoportra bontva jelenleg is mintegy hetvenen vesznek részt: tanult és zsigeri játékosok, gyermekek, fiatal felnőttek, középkorúak és idősek egyaránt. Egy ilyen sokszínű és színvonalas közegben a fejlődés mindenkinek garantált, hiszen kis túlzással, ahány játékossal, annyiféle stílussal találkozik az ember.

Érdekes kettősség Vaszi Dé­nes történetében, hogy míg egyik oldalon amatőr asztaliteniszezőnek tartja magát – mivel nincs leigazolva olyan klubhoz, amely a sportági szövetség által szervezett bajnokságokban venne részt –, a parasport oldalon mégis közel áll egy professzionálisabb vonalhoz. A már korábban említett Sirály Sportklub vezetőjeként és játékosaként, a madéfalvi Nistor Józseffel, illetve a gyergyóhodosi Portik Ernővel karöltve részt vesznek a mozgássérülteknek rendezett országos eseményeken. A fő profiljuk itt is az asztalitenisz, de a parasportolókra jellemző, hogy akár több sportágban, például atlétikai szakágakban is versenyezhetnek párhuzamosan.

Nagy kihívást jelent azonban előteremteni az országos bajnokságokon való részvételhez szükséges forrásokat, különösen egy annyira alulfinanszírozott sportág képviselőiként, mint az asztalitenisz. Így a versenyzők részben önköltségen, részben a sportághoz közel álló székelyföldi vállalkozók anyagi támogatásával tudnak csak részt venni a különböző versenyeken. Pedig a Hargita megyei hármas a Sirály Sportklub színeiben a teljes székelyföldi régiót képviseli, ráadásul nem is akármilyen eredményekkel.

Éremhalmozó

A szeptemberben rendezett bu­ka­resti Parasport Játékokon Va­szi Dénes egymaga nyert három érmet az asztaliteniszezők 9-10-es kategóriájában, amely az állva játszó, legkevésbé súlyos fizikai fogyatékossággal szereplő sportolókat foglalja magában. Egyéniben és vegyes párosban bronz-, míg párosban aranyéremmel tért hazai a nívós fővárosi megmérettetésről. Ugyanezen játékokon Portik Ernő fekvenyomásban, a 80 kilo­grammos súlycsoportban nyert ezüstérmet. A Sirályba egyébként minden olyan mozgássérült sportolót szeretettel fogadnak, aki kipróbálná magát asztaliteniszben, vagy akár már sportágakban, a választék rendkívül színes. A cél elsősorban az utánpótlás erősítése, a fiatalok bevonzása, de idősebbek is bátran jelentkezhetnek.

A bukaresti eseményen részt vett Novák Károly Eduárd paralimpiai, világ- és Európa-bajnok kerékpározó, a Román Paralimpiai Bizottság elnöke, akinek a jelenleg 46 éves Vaszi Dénes nagyratörő terveiről mesélt. „Az elnök úrral személyesen beszélgettem a Parasport Játékokon: felvázoltam a célkitűzéseimet. Ő rám nézett, és csak mosolygott, majd azt mondta, előbb meglátjuk, milyen eredményeket tudok itt felmutatni. Azt hiszem, a versenyen szerzett három érem nagyon jó visszaigazolása a befektetett munkának. A jövőben szeretném világversenyeken is képviselni Romániát, de ehhez első lépésként meg kell szereznem egy, a nemzetközi orvosok által elismert besorolást. A procedúra már folyamatban van, jövőre kaphatom meg a szükséges papírokat, és utána indulhatok pontgyűjtő versenyeken” – zárta a beszélgetést.