Közel egy évtizede egy angol kifejezés használata terjedt el arra a szakítási formára, amikor gyakorlatilag semmi nincs kimondva, nincs pont az ügy végén – az egyik fél egyszerűen csak eltűnik, mint a kámfor. Ez az egy szó rengeteg lelki fájdalmat foglal magában. Deé Ágnes klinikai pszichológus, pszichoterapeuta összefoglalta: a ghosting jelentése szó szerint a szellemmé válás, magyarul az, amikor valaki köddé válik. Olyankor használjuk, amikor valaki a kapcsolatot minden magyarázat és előzetes jelzés nélkül egyoldalúan megszakítja. Nem reagál a másik fél kommunikációjára, nem válaszol, eltűnik, tulajdonképpen mindenféle lezárás nélkül gyakorlatilag felszívódik. Blokkol közösségi felületen vagy bármilyen egyéb elérhetőségen. 

Pár, barát, család, chat

A jelenség leggyakoribb a kezdődő párkapcsolatokban, az ismerkedési fázisban vagy rosszul működő, diszfunkcionális, bántalmazó jellegű kapcsolódásokban. 
– Családtagok között sem ritka, hogy egy személy azonnali vagy fokozatos ignorálással kezel egy konfliktust, míg aztán eljut (vagy eljuttatja a kapcsolatot) a teljes távolságig. Egy kellemetlen beszélgetés elkerülése végett akár baráti kapcsolatban is felmerül, hogy ilyen módon kerüli a konfliktust vagy konfrontációt az egyik fél, majd mindenféle magyarázat és indoklás nélkül teljesen eltávolodik. Esetenként munkahelyen is előfordulhat, amikor a munkavállaló bejelentés nélkül, egyszerűen csak nem jelenik meg többé – sorolta Deé Ágnes a ghosting „terepeit”. 
Ráadásul az online tér alaposan ráerősített a jelenségre, mintegy kiterjesztve a lehetőséget arra, hogy minden nehézség nélkül nézzük levegőnek a másikat, miközben tegnap még „jóban” voltunk. 
– Az online térben teljes mértékben elkerülhetővé válik, hogy a másikkal szemtől szembe felelősséget kelljen vállalni. Valakit sokkal könnyebb online ignorálni, mint élőben elutasítani, mert nem látjuk, és nem szembesülünk érzéseivel és reakciójával. Az online tér erre technikailag abszolút alkalmassá tesz, törlés, tiltás, deaktiválás formájában, szinte azonnal. Mivel ez egyre gyakoribb jelenség, sajnos egyre inkább „normává” válik, mert mások is ezt csinálják – jegyezte meg a szakember.

Inkább eltűnök…

Szinte mindig mi keressük a másikat, látjuk, hogy aktív online és mégsem válaszol – ezek mind jelei lehetnek annak, hogy valaki „ghostingol” bennünket. 
– Ha már a kapcsolat elején gyakran előfordul, hogy írunk, a másik pedig nem válaszol, vagy csak ritkán és félszavakban, éppen csak ébren tartva a beszélgetést, akkor nagy valószínűséggel erről a jelenségről van szó. A ghostingoló személy nem elérhető, nem mutat be a családjának, nem oszt meg személyesebb információkat magáról, felszínesen beszélget, eltűnik a közösségi média felületeiről, chatről – hívta fel a figyelmet Deé Ágnes. 
Léteznek kutatások, amelyek arra utalnak, hogy a köddé válás a 30 év alattiak körében a legjellemzőbb. Deé Ágnes szerint a ghostingoló személy érzelmileg éretlen, gyakorlatilag elkerülő, felelősséget nem vállaló működésű. Alkalmatlan arra, hogy a kapcsolataiban (főként párkapcsolatban) őszintén, tisz­tán kommunikálva beszélje meg a nehézségeit, kimondja a belső konfliktusait, érzéseit. A ghosting által hibáztat, azt az érzést kelti, hogy a másik alkalmatlan és érdemtelen a válaszára, a vele való kapcsolódásra, miközben ő maga is retteg őszintének lenni és felvállalni saját magát és a gondolatait. Társkeresés során a „van más lehetőség” illúziója, vagy a visszautasítástól való félelem mozgathatja ezt a működést a pszichológus szerint. 

Továbblépek, szia

A ghosting komoly lelki terhet ró áldozatára, mert magára marad a miértekkel, és jobb híján magában keresi a válaszokat a másik eltűnésére. 
– Az elutasított fél hirtelen veszteséget él át, általában mély fájdalom és csalódás mellett, a történet a „nem voltam elég jó, vagy elég fontos, vagy elég értékes” sémákat mozdítja meg benne. Fájdalmas, mert hiányzik a magyarázat, a kapcsolat lezáratlan és ezáltal szorongáskeltő, hiszen bizonytalanságot hagy maga után – részletezte a pszichoterapeuta. Véleménye szerint áldozatként fel kell ismernünk, hogy a másik részéről a csend is válasz. 
– Valójában tudjuk, csak nem akarjuk közel engedni a gondolatát, hogy a másik bánt minket. A szeretet és a törődés viszont sosem fájdalmas, ezt érdemes tudatosítani. Fontos, hogy a ghostingoló félt ne üldözzük újra meg újra, ne keressük, hagyjuk elmenni. Ha szeretne, ha fontos lennék, keresne. Teremtsük meg magunkban azt, amit a másik megpróbált elvenni: „nem hallok felőled, nem vagy elérhető, én tehát tovább lépek, szia”. Ne vegyük magunkra, próbáljuk tudatosítani: a másikról szól ez a működés, nem rólam – tette hozzá. 

Mi lenne, ha…

Ha pedig mi nem az áldozatok, hanem a könnyen köddé váló emberek közé tartozunk, talán elgondolkodhatnánk azon, hogy vajon miért kerüljük ennyire a kellemetlen helyzeteket, a konfliktusokat? Miért a könnyebb utat választjuk a
szembenézés helyett? Deé Ágnes határozottan kijelenti: a ghostingolás helyett a felelősségvállalás, a nyílt, őszinte, tiszteletteljes kommunikáció az érzelmileg érett útja egy kapcsolat lezárásának. 
– Fontos itt is, hogy úgy bánjak a másikkal, ahogyan szeretném, hogy velem is bánjanak… – jegyezte meg.