Marek Pokwap, a Góbék Teqball Team lengyel idegenlégió­sa 2024 nyarán írt alá a székelyudvarhelyi klubhoz, szerződése 2030-ig szól. A mindössze húszéves játékos rövid idő alatt a nemzetközi teqball élmezőnyébe verekedte magát, amit a szakszövetség januári világranglistája is alátámaszt: férfi egyéniben a harmadik helyet foglalja el Györgydeák Apor és Nicola Mitro mögött. A fejlődés párosban talán még látványosabb volt. Györgydeák oldalán több mint fél éven át veretlenek maradtak, ennek eredményeként Pokwap átvette a vezetést a férfi kettősök listáján. Pedig sérülés miatt ki kellett hagynia a székelyudvarhelyi vb-t.

– Egy álom volt számomra, hogy végre egyéniben is elindulhassak a világbajnokságon, ráadásul éppen Székelyudvarhelyen. Az elején még reménykedtem, hogy talán felépülök a torna kezdetéig, de amikor kiderült, hogy ez kizárt, nagyon nehéz napok következtek

– fogalmazott Marek.

A sérülés nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is próbára tette. Egy időre teljesen el akarta távolítani magát a sportágtól, még a teqball gondolatát is igyekezett kizárni az életéből. Ebben az időszakban sok támogatást kapott a környezetétől, a Góbék közösségétől is.

– Nem volt könnyű időszak, de sikerült átlépnem rajta. Most már egyértelműen a következő világbajnokság lebeg a szemem előtt

– tette hozzá.

Székelyudvarhely mindennapjai

Marek Pokwap immár egy éve Székelyudvarhelyen él, itt edz, itt tölti ideje túlnyomó részét. Nemzetközi versenyek után olykor hazalátogat Varsóba, de csak rövid időre, majd visszatér Udvarhelyre, amely egyre inkább az otthonává válik.
A beilleszkedést az is megkönnyíti, hogy magánéletében is erős kötődés alakult ki a városhoz. Fél éve székelyföldi barátnője van, aki szintén teqballozik, bár inkább hobbiszinten. Szabadidejének nagy részét vele tölti, de baráti társasága is kialakult, a sportágon belül és azon kívül egyaránt.

– Egyáltalán nem érzem magam magányosnak. Sokat vagyok a barátnőmmel, néha olvasok, kiülünk valahova a barátokkal, teljesen jól érzem magam itt

– mondta a lengyel tehetség.
A mindennapok része a nyelvtanulás is. Egy éve intenzíven tanul magyarul, heti két alkalommal online tanfolyamon vesz részt, és igyekszik a gyakorlatban is használni a nyelvet.

– Ha bemegyek egy üzletbe, már el tudom mondani, hogy „Egy kenyér, kérem szépen.” Nyilván káromkodni is tudnék, de ezzel nem nagyon élek, bár hallok eleget így is a magyar nyelv ékesebb elszólásaiból

– jegyezte meg mosolyogva.
Székelyudvarhelyről érkezése előtt keveset tudott. Más játékosoktól hallott érdekességeket, például azt, hogy a romániai teqballosok magyar nyelven beszélnek egymás között. A székelyföldi magyar közösség sajátosságait Ilyés Szabolcs, a Góbék Teqball Team csapatvezetője magyarázta el számára. Elmondta, imádja Lengyelországot, de lassacskán kezdi megszeretni Székelyudvarhelyt is, ami egyre nagyobb szeletet jelent az életéből.

– Tudom, hallottam már a jól ismert székely „fafejűségről”, de mint minden nemzetnek, a székelyeknek is megvannak a hibáik, ezekkel együtt lehet élni.
Ami talán nehezíti a mindennapokat, az a kommunikáció, komoly kihívás, ha meg akarja értetni magát az udvarhelyiekkel. 

– A magyar nyelvtudásom még nem elég jó. Hallottam, hogy a románnal nem sokra megyek Udvarhelyen, de ahogy tapasztalom, az angollal sem

– vallja Marek.

Karakterek, kapcsolódások, célok

A Lengyelországból való elindulás gondolata már jóval a Góbék megkeresése előtt megfogalmazódott benne. Pár hónappal az érettségije előtt egy barátja kérdezte meg tőle, képes lenne-e elhagyni az otthonát egy olyan helyért, ahol száz százalékban a teqballra koncentrálhat, és az egész életét ennek a sportágnak szentelheti. Hosszas gondolkodás után igennel válaszolt, és a sors úgy hozta, hogy néhány hónappal később már a székelyudvarhelyi klub játékosa lett. Olyan csapatot keresett, ahol professzionális körülmények között edzhet, napról napra fejlődhet, és valóban a sportág élmezőnyébe juthat.
A székely közösség mentalitása különösen közel került hozzá. Nagyra értékeli a nemzeti öntudatot, az anyaországhoz és az anyanyelvhez való ragaszkodást, azt, hogy a székelyek karakteres közösséget alkotnak, és kiállnak az értékeik mellett.
Varsóban egy csendesebb, nyugodtabb kerületben született és nőtt fel, ebből a szempontból Székelyudvarhely nem is áll olyan távol az otthonától. Bár egy húszéves fiatal számára talán túl nyugodtnak tűnhet, számára éppen ez az ideális közeg, kivéve az időnkénti zsúfolt forgalmat.

Sportpályafutásában György­deák Apor kulcsszereplővé vált. Amikor Udvarhelyre szerződött, Apor már sikeres, világbajnok játékos volt, és fel sem merült benne, hogy egyszer az oldalán szerepelhet férfi párosban. Azóta bebizonyosodott, hogy stílusuk jól kiegészíti egymást, és rendkívül erős párost alkotnak. Pokwap szerint az udvarhelyi környezet szakmailag is kivételes lehetőséget jelent számára.

– Rengeteget számít, hogy a világ legjobb teqballosaival edzhetek, gondolok itt Aporra és Barabási Kingára is. Ez óriási hatással van a fejlődésemre. Egyéniben kifejezetten szeretek játszani, de a vegyes páros is nagyon jól működik Kingával. Hatalmas dolog, hogy akár változó felállásban is, de gyakorlatilag minden versenyen aranyeséllyel indulunk az összes lehetséges versenyszámban.

Nyilván az a legnehezebb számára, amikor a háromszoros világbajnok klubtársa, Györgydeák ellen kell játszania.

– Jelenleg számomra Apor a legkeményebb ellenfél ezen a bolygón, de ha ellene játszom, nem hihetem azt egy pillanatig sem, hogy nem győzhetem le. Ha így állnék hozzá, már a kezdés előtt elveszíteném a meccset

– fogalmazott.

Barátság

Marek számára könnyű volt a beilleszkedés Udvarhelyen, ami nem feltétlenül a véletlen műve. A magyar–lengyel barátság közismert közmondása sem áll távol tőle, már Udvarhelyre igazolása előtt is ismerte annak lengyel változatát: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.
Céljai hosszú távúak, de világosak. Amióta teqballozik, világbajnoki aranyról álmodik, legyen szó férfi egyéniről vagy párosról. Nem tűzött ki határidőt, tudja, hogy türelemre, munkára és folyamatos fejlődésre van szükség. Addig pedig minél több tornát szeretne megnyerni, és méltón képviselni Székelyudvarhely színeit, hogy az udvarhelyiek büszkék lehessenek rájuk.