Az iskolaérettség egy fejlődési szint, ame­lyet általában hatéves kor körül érnek el a gyermekek. Romániában kö­telező be­íratni azokat a kicsiket elő­készítő osztályba, akik az adott év augusztus 31. előtt ünneplik hatodik szü­le­tés­napjukat. Beíratható to­vábbá az a gyermek is, aki az év végéig tölti be a hatot, ám ebben az esetben már ajánlást kell kérni az óvónőktől, ha pedig nem járt napközibe, akkor a Megyei Nevelési Ta­nácsadó és Erőforrás Köz­ponthoz kell folyamodni, hogy mérjék fel: alkalmas-e az iskolakezdésre.

Az alap az alap

Induljunk ki abból, hogy – főleg a kisebbeknél, de nem csak – valóban na­gyon fontos megvizsgálni, hogy elérte-e a meg­felelő fejlődé­si szintet a gyer­mekünk, a döntés meg­ho­zatalánál ennek kéne az egyetlen szempontnak lennie. Eközben gyakran hall­juk, hogy „beíratjuk, mert már unja a napközit, mert idén kezd a kiválasztott tanító, mert a szomszéd gyermeke is megy”, stb. A sikeres isko­lakezdésnek viszont össze­tett biológiai, pszichés és szociális feltételei vannak, ezek hiá­nyában megnő az esélye a korai le­maradásnak, az iskolai ku­darcnak, a kínlódásnak, ami nemcsak a gyermeknek rossz, hanem az egész család működésére is negatívan hathat. És ezt nem akarjuk, igaz?

Testi fejlettség

Először is az iskolakezdéshez megfelelő testi és mozgásos érettségre van szükség, ezt hívjuk testi (szomatikus) fej­lett­ségnek. Jó, ha gyer­me­künk már elérte a 18-20 kilogrammos testsúlyt és a legalább 110 centiméteres magasságot, ki­alakult már a „kezessége”, azaz jól látszik, hogy a bal vagy a jobb keze a domináns. Figyeljük meg, hogy milyenek az úgynevezett finommozgások és az a bi­zonyos szem-kéz koordináció (a lá­tás és a kézmozgás össze­rendezettsége): hogyan fogja a ceruzát, ecsetet, tud-e vágni ollóval, össze tud-e illeszteni apró játékokat (LEGO, puzzle stb.). Erre a kompetenciára igencsak szüksége lesz majd az íráselemek tanulásánál, de ugyanilyen fontos a moz­gáskoordináció, az egyen­súlyérzék megfelelő fejlettségi szintje is. Ha például már biciklizik, váltott lábbal képes a lépcsőn közlekedni, csetlés-botlás nélkül szaladgál, uralja a mozgását, akkor ezt a részt kipipálhatjuk.

Most jön a neheze

Az iskolaérettség fontos kri­tériuma a 15-20 perces szándékos figyelem. A hang­súly a szándékoson van, te­hát nem a képernyők előtti, órákon át tartó bambulásról van itt szó, hanem arról, hogy akkor is képes a gyermek egy negyedórányi tartós fi­gyelemre, ha igazából nem is köti le annyira a tevékenység. Nézzük meg, hogy érti-e, ha megkérjük valamire (ter­mészetesen korának meg­felelő „megbízatásra”), hogyan végzi el, be­fejezi-e a feladatot. Ezt hívjuk feladattudatnak és fel­­adattartásnak. Szükség van még az emlékezet meg­fe­lelő működésére, a fogalmi és problémamegoldó gon­dolkodás fejlettségére, és fi­gyeljük meg: érdeklődik-e a világ dolgai iránt, megjelent-e már a tanulás utáni vágy, a kíváncsiság az iskola iránt. Az iskolára alkalmas gyer­mek rendelkezik már egy kevés általános tájékozottsággal is, birtokában van néhány személyes adatnak (például neve, életkora, lakcíme, csa­ládtagok, szülők neve, foglalkozása), ismeri például az évszakokat, az időjárás és öltözködés közti össze­függéseket, a hét napjait, a napszakokat, a színeket. Eligazodik a térben, tudja, hol van a fent, lent, mellett, alatt, jobb-bal stb.

Ez a beszéd…

Ideális esetben a sikeres is­kola­kezdésnek feltétele a tiszta be­szédhangképzés is, ami az olvasás-írás meg­ta­nulása szem­pontjából fon­tos, bár az utóbbi években egyre több, még beszédhibával ren­delkező gyermek lép be az előkészítő osztályba, mind több esetben van szükség még első-második osztályban is a logopédus segítségére. Figyeljük meg azt is, hogy gyermekünk mennyire ké­pes kifejezni gondolatait, el tudja-e mesélni az élményeit, és megérti-e jól azt, amit a felnőttek mondanak neki, és természetesen a megfelelő szókincsre is szükség van. A kognitív érettségen túl az iskolaérettség másik fontos feltétele, hogy képes legyen néhány alapvető szabály el­fogadására és betartására, nem árt az sem, ha már alakulóban van a kudarctűrő képessége, azaz nem adja fel egyből, vagy nem kezd tele torokból ordítani, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan ő szeretné, vagy ha éppen nem ő nyer egy játékban.

Kérdezzük az óvó nénit

Talán egyértelmű Önök szá­­mára, de azért leírjuk: egy kis önállóság sem árt, például tudjon öltözködni, enni se­gítség nélkül, a saját dolgait számontartani az a gyermek, aki iskolába ké­szül. Az érzelmi és szo­ciális érettségről nap­közis gyermek esetében so­kat tudnak mondani az óvoda­pedagógusok, hiszen ők azok, akik számos tár­sas és feladathelyzetben is látják gyermekünket. Fon­tos tényező például, hogy iskolakezdésre képes legyen alkalmazkodni másokhoz, a helyzethez, ennek egyik jele például, hogy tud várni, nem uralja az azonnaliság, megérti, hogy kívánságai (csak) később teljesíthetők. Az iskolai beilleszkedéshez ugyanakkor elengedhetetlen az együttműködési készség megléte, hogy tudjon a gyer­mekünk együtt játszani, dolgozni kortársaival, fel­nőttekkel, továbbá a sikeres alkalmazkodás kulcsa az is, ha képes az együttérzésre, kapcsolatot tud teremteni és fenntartani másokkal, illetve be tud illeszkedni egy közösségbe.