Hargita megyében a mínusz 20–25 Celsius-fok körüli hőmérséklet nem számít rendkívülinek. A növények számára ugyanakkor nemcsak a tartós hideg jelent veszélyt: a kora őszi hirtelen lehűlés, a nagy nappali-éjszakai hőingadozás, a hideg szél, valamint a hó nélküli fagyos időszakok egyaránt károsíthatják a növényeket.

Puha, meleg takaró

A téli védelem egyik legfontosabb része a gyökérzet megóvása. Különösen a fiatal fák, a sekélyen gyökerező cserjék és az évelő növények – például a levendula, kakukkfű vagy szamóca – gyökérnyaka érzékeny a tartós fagyra. A talaj takarásával mérsékelhetjük a hőmérséklet-ingadozást és azt, hogy a talaj gyorsan, mélyen átfagyjon.

A takarásra alkalmas a fenyőkéreg, a faapríték, a szalma vagy a száraz lomb is. A fenyőkéregből kialakított 8–10 centiméteres réteg jó szigetelő, de a lehullott leveleket sem kell elégetni: egészséges, száraz lombbal az évelőágyások is takarhatók, lehetőleg szalmával vagy más száraz anyaggal keverve.

A rózsák esetében különösen az oltás helyét kell védeni. A tövük köré gyűjtött föld- vagy komposztkupac 20–25 centiméteres magasságban hatékony védelmet adhat, ezt azonban nem kell már szeptemberben elvégezni; célszerű megvárni a tartósabb lehűlést, hogy a növény ne maradjon túl sokáig nedves takarás alatt.

A növények föld feletti részeit nem ajánlott műanyag fóliával becsomagolni. A fólia alatt könnyen páralecsapódás alakulhat ki, ami a növények károsodását okozhatja. A célra sokkal megfelelőbb a lég- és fényáteresztő agrotextil, a juta, a nád vagy a fenyőgally.

Az agrotextil elsősorban a fiatal, fagyérzékenyebb cserjék, örökzöldek és kisebb dísznövények védelmére használható: ilyen lehet például a hortenzia, egyes fiatal örökzöldek vagy más, Hargita megye éghajlatán „határesetnek” számító díszcserjék. A takarást úgy rögzítsük, hogy a hideg szél ne fújhasson alá, de a növény körül maradjon levegő. A fenyőgallyak régi, bevált megoldást jelentenek az évelők és sziklakerti növények esetében is, hiszen védelmet adnak a hideg ellen, és a havat is megtartják.

A díszfüvek, például a tollborzfű tövét össze lehet kötni, hogy a hó és a csapadék ne kerüljön nagy mennyiségben a növény közepébe. Az összekötéshez természetes anyagból készült kötöző is megfelel.
Persze nem minden növénynek való a székely tél. A leandert, a citromféléket, a muskátlit és más fagyérzékeny, dézsás növényeket még az első komolyabb fagyok előtt vigyük világos, fagytól védett helyre. A teleltetőhely legyen a növény igényeinek megfelelő hőmérsékletű és ne túl meleg. A dézsában kint maradó, valóban télálló növények edényét is érdemes jutával vagy más szigetelőanyaggal körbetekerni és a cserepet a hideg talajtól, betontól elemelni, mivel a cserépben lévő gyökérzet kevésbé védett, mint a szabadföldben.

Ősszel már ne trágyázzunk

Szeptember végétől a nitrogénben gazdag trágyázást célszerű kerülni, mert az új, zsenge hajtások fejlődését ösztönzi, amelyeknek már nincs idejük megfelelően beérni a tél előtt. Az őszi tápanyag-utánpótlásnál a kálium és a foszfor szerepe fontosabb lehet, de a túltrágyázást ekkor is kerülni kell. A cél az, hogy a növény természetes módon nyugalmi állapotba kerüljön és hajtásai beérjenek.
Az őszi metszést se vigyük túlzásba. A nagyobb, alakító metszéseket célszerű tavaszra hagyni, ősszel pedig elsősorban az elszáradt, beteg vagy sérült részeket távolítsuk el.
A gyümölcsfák törzsének meszelése hasznos lehet. A világos felület visszaveri a napsugarakat, így napsütéses téli napokon kevésbé melegszik fel a törzs, ami mérsékelheti a nappali felmelegedés és az éjszakai erős lehűlés okozta kéregrepedések kockázatát.