A Bögöz községhez tartozó Agyagfalva jelenleg korszerűsítés alatt álló központjában fallal körülvett, a falszakaszba épített harangtoronnyal rendelkező, sokszázados történelmű, de hosszú, hat évig tartó munkálatok árán frissen felújított református templom várja a híveket és a látogatókat. A 2019-ben elkezdett felújítás és az azt megelőző feltárások meglepő eredményt hoztak – a számos történelmi emléket őrző középkori templomban kérésünkre Kászoni Szilárd helyi református lelkész (képünkön) vezetett körbe, és ismertette a feltárások eredményeit, valamint a templom történetét.

A kutatók rejtett és értékes építéstörténeti nyomokra bukkantak, faragott kövekre és falképekre. Megállapították, hogy a ma is álló templom a 13. század végén vagy a 14. század elején épülhetett, és az azt követő századokban többször átépítették. Ezt megelőzően azonban, még a 12. században, egy másik templom állt ugyanitt, amelynek két alaprészletét is megtalálták a szakértők. Déli alapozása éppen a mai templom szentélyének középső tengelyében húzódik a föld alatt. A régi templom valószínűleg tűzvészben pusztult el.

Agyagfalváig vezet a Szent László-út

A művészettörténeti feltárások és restaurálási munkálatok révén különleges falfestmények kerültek ismét napvilágra. A templomhajó északi falán egy a 14. század végén készülhetett falképtöredéket tártak fel, amely a Szent László-legenda egyik jelenetét, a kerlési csatát ábrázolja. Bár csak részletei maradtak fenn, ezek nagy jelentőséggel bírnak. A képsorozaton a birkózás jelenete rajzolódik ki: Szent László a kun vitézzel harcol, miközben az elrabolt lány bárdját a kun lábába szúrja. A lány alakjától keletre a lefejezés jelenetének egy részlete is előkerült, amelyen a kun vitézt üstökénél megragadó László látható.

Tulajdonképpen ennek a feltárt falképnek köszönhető a templom felújítása, miután az Országos Helyreállítási Terv (PNRR) keretében működő Hívogató Románia programba bekerültek a Szent László-kultuszhoz kapcsolódó műemlék épületek. 

A falkép az évszázadok során jelentősen roncsolódott. A 15. század második felében az egyenes záródású szentélyt felváltotta a ma is látható sokszögzáródású szentélyrész. Amikor a Szent László-falkép még a liturgiát szolgálta, a templom alacsonyabb és síkmennyezetű volt. Az új szentély felépítésével nagyjából egy időben azonban a falakat megemelték, a síkmennyezetet pedig gótikus boltozat váltotta fel. A téglaboltozatot tartó gyámköveket a falba erősítették, elfedve a falképen látható kunt deréktól felfelé, és Szent László alakját is.

Rómából Agyagfalvára

További jelentős falképek már a 15. század végén, egészen pontosan 1498-ban készültek, amint azt a középső falfestmény felett olvasható évszám is jelzi. A Szent László-képpel ellentétben az új szentélyben található, később és más technikával készült festmények viszonylag épen maradtak. A szentély északi falán hat falkép látható, három felül és három alul. A felső sorban Jézus szenvedéstörténete elevenedik meg: az utolsó vacsora, Krisztus a Gecsemáné-kertben és a keresztről való levétel, a Pieta-jelenet. Az alsó sor első festménye egy különleges ábrázolás, a kisdedet szoptató Madonna, amely egész Európában csak az agyagfalvi és egy csíkszéki templomban található meg, mivel akkoriban nem volt szokványos ez az ábrázolásmód. A Pieta alatt Szent Ilona, Nagy Konstantin édesanyja látható, aki a hagyomány szerint Jeruzsálemben megtalálta Krisztus keresztjét és a feliratos táblát, amelyen három nyelven – héberül, görögül és latinul – ez állt: Názáreti Jézus, a zsidók királya. Az egyházi hagyomány szerint a táblának egy időre ismét nyoma veszett, majd az 1490-es években, Rómában újra megtalálták. Ekkor zarándokok ezrei keresték fel a várost, és vélhetően valaki Agyagfalváról vagy Udvarhelyszékről is eljutott oda, aki hazahozta a felirat ábrázolását, majd azt 1498-ban fel is festették a templom falára.

– Figyelemre méltó, hogy a közlekedés és az információáramlás akár több ezer kilométeres távolságban is gyorsabban haladt akkor, mint ahogy ma gondolnánk, hiszen az 1494-ben megtalált tábla pontos mását 1498-ban már fel is festették az agyagfalvi templombelső falára

– mutatott rá Kászoni Szilárd lelkész.

Évszázadok lenyomatát őrzi a templom

A templom külső falán is fennmaradtak falképek, ezek szintén bibliai jeleneteket ábrázolnak. A feltárások során a falképek mellett megtalálták a 15. századi gótikus kőkarzat faragott köveit is, amit később, 1895-ben fakarzatra cseréltek. A templomhajóban a 14. századból származó, lőrésszerű ablakokat tártak fel, amelyek az akkori templommagasságban a fény beáramlását szolgálták. Ezeket később, a mennyezet megemelésével és a külső tartópillérek felépítésével teljesen befalazták. Az új szentélyben egy faragott sekrestyebejárót, valamint egy gazdagon faragott és festett szentségtartó fülkét is találtak. A reformáció utáni templombelsőről is sokat megtudtak, így a 18. századi szószék, kazettás mennyezet és szószékkorona, valamint a 19. századi orgona és a festett padok ma újra régi pompájukban tündökölhetnek.

A hatéves felújítási és restaurálási folyamat végén, 2026 májusában az agyagfalvi református közösség újra birtokba vehette a templomot, amelyben a feltárt örökség a középkorig repíti vissza a belépőt.