Csalánlevélből készült csipsz, sós rudak pitypangból, csokiba mártott mentalevelek, pitypangszörpből készült desszertöntet – csak néhány azokból a finomságokból, amelyeknek alapanyagait a természet tálcán kínálja tavasztól őszig. 

Természetkapcsolati zug mindenkinek

Az ehető vadnövények egyre népszerűbbek, amelynek elsődleges oka az, hogy elindult a társadalomban egy a természethez való visszakapcsolódási igény – mondta el érdeklődésünkre Pakot Mónika, az Életminőségért Alapítvány vezetője, aki többek között ebben a témában is vezet képzéseket, tart előadásokat. Ehető vadnövényekről szóló képzéseinek vezérfonala az ismeretátadás mellett az, hogy csak annyit vegyünk el a természettől, amennyire valóban szükségünk van, tartsuk tiszteletben és alakítsunk ki kapcsolatot a növények élőhelyeivel. 

– Alapszabály, és mi is ezt tanítjuk, hogy a növényeknek csak 15-20 százalékát gyűjtjük be. Mivel sokszor tapasztaltam, hogy nagyon sokan a növényfajok tiszteletben tartása és a jövőre való gondolás nélkül gyűjtenek, felmerült bennem, hogy szabad-e olyasmit oktatni, ami ide vezethet. Ez a tendencia az erdei bogyós gyümölcsök esetében is megmutatkozik, és ez a krízis szülte a gondolatot, hogy alapítványi szinten fókuszáljunk az ehető vadnövényekre. Mi megmutatjuk, mi mindent lehet gyűjteni, és hogyan lehet ezt élményszerűen, a vendégekkel, turistákkal megismertetni: együtt kimenni a természetbe, begyűjteni azt a mennyiséget, amire egy étkezéshez szükség van, majd együtt elkészíteni. Az a tapasztalat, hogy valóban csak annyit gyűjtünk ilyenkor, amennyit frissen el lehet fogyasztani, megtörténik a természettel való kapcsolódás és van közös élmény

– fogalmazott Pakot Mónika.

Nagyon sok ehető vadnövény egyben gyógynövény is, a rá jellemző gyógyhatásokkal, de olyanok is vannak, amelyeket csak az ízükért, élvezeti értékükért, vagy dekorációként használhatunk a konyhában.

– A különbség annyi, hogy az ehető vadnövényeket nem a gyógyhatásukra fókuszálva fogyasztjuk, hanem a mindennapok étkezéseiben: erre jó példa a cicka­fark, amelynek – nem feledve gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatását – virágát dekorációként, fűszersó ízesítésére használhatunk, a zsenge levélhajtásokból pedig salátát készíthetünk – így tolódik el a hangsúly a gyógyászati felhasználástól a gasztronómia irányába

– tudtuk meg.

A gyűjtés – párbeszéd ember és természet között

Pakot Mónika azt tanácsolja: első lépésként mindenki keressen egy kis helyet a természetben, ahová visszajár minden évszakban, így láthatja, hogyan alakul, változik a hely. Hogyha a növényt minden évszakban meglátogatjuk, az a beazonosításnál is tud segíteni, ugyanakkor mélyebb kapcsolat alakul ki az adott területtel, amelyet így már nem kívánunk letarolni, csak annyit veszünk el belőle, amennyire szükségünk van, és érezni fogjuk a felelősséget a növény iránt. 

Irány a konyha

Gyógy- és ehető vadnövényeink széles tárháza számtalan feldolgozási módot feltételez, aminek csak a képzeletünk szabhat határt. Amennyiben már jól ismerjük az adott növényt, bármelyik évszakban be tudjuk azonosítani, kipróbálhatjuk azokat a megszokott felhasználási módjukon túl is: ehhez adott tippeket az Életminőségért Alapítvány elnöke és oktatója. 

– Egyik legnépszerűbb, mindenki által ismert növényünk a csalán, amelynek minden része gyűjthető. Azon túl, hogy tavaszi kúraként a leveléből teát, főzeléket, levest készítünk, a leveleket egészséges csipszként is ehetjük. Bekenve olajjal, kedvenc fűszereinkkel ízesítve és sütőben megsütve mogyorós-algás ízvilágú, egészséges rágcsálnivalót kapunk. A csalán magja pedig igazi szuperélelmiszer: zölden pirítósra, salátára, joghurtba tehetjük, amikor barnulni kezd, leszedve és megszárítva tegyük el télire, hiszen támogatja az immunrendszert és növeli az energiaszintet

– mutatta meg a csalán sok másik arcát Pakot Mónika. 

A pongyola pitypang, avagy gyermekláncfűként ismert „sárgavirág” legalább ennyire sokoldalú, és szintén minden része fogyasztható.

– A gyermekláncfű friss levélhajtásait saláták összetevőjeként használhatjuk: ne féljünk a kesernyés ízvilágtól, hiszen a szervezetünknek erre is szüksége van, nemcsak az édesre és a savanyúra. A virágból készült szörpöt desszertekhez használhatjuk ízesítésként vagy öntetként, de a virág megszárítva látványos tányérdíszítő elem is. A pitypang szára meg igazi csemege: olívaolajjal bekenve és fűszerezve ropogósra süthetjük sütőben, vagy vízben megfőzve, sajttal tálalva „zöld spagettiként” fogyaszthatjuk. Aki pedig egy másfajta ízre vágyik, a pitypang szárait palacsintatésztában kisütve újabb különlegességet fogyaszthat

– illusztrálta a növények széles körű felhasználási lehetőségeit Pakot Mónika.