Az eső sem tántorította el az emlékezőket attól, hogy összegyűl­jenek tegnap az úzvölgyi katonatemetőben, ahol szentmisével kezdődött a második világégés áldozatainak emlékére szervezett megemlékezés. A mintegy 150 résztvevő között külön köszöntötték a 102 éves vitéz Barta Mihályt, aki immár egyedüliként volt jelen az úzvölgyi harcok egykori résztvevői közül.

A megemlékező beszédet Potyó Judit, Csíkszentmárton község polgármestere mondta. Beszédének központi gondolata a szeretet, az emlékezés és a hazaszeretet kapcsolata volt. 

Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk

– fogalmazott.

Azért fontos megismernünk az itt nyugvók történetét, mert a mi történelmünknek is részesei, és amit, illetve akit szeretünk, azt nem akarjuk elveszíteni vagy elfelejteni. 

Az elöljáró szerint az Úz­völgyében harcoló katonák számára a haza nem csupán egy térképen kijelölt területet jelentett, hanem az otthont, a családot, a falut, a templomot és mindazt, amit maguk mögött hagytak.

Potyó Judit hangsúlyozta, a katonatemető nem csatatér.

Itt már nem ellenséget kell keresni, és nem szabad folytatni azokat a harcokat, amelyeket az itt nyugvók egykor megvívtak – utalt az évekkel ezelőtti erőszakos temetőfoglalásra. – A temető a kegyelet és a béke helye, ahol az emlékezés az élők kötelessége

– fűzte hozzá. Beszédében arra is kitért, hogy a mai nemzedéknek már más módon kell szeretnie és szolgálnia hazáját, nem fegyverrel, harctereken kell helytállnia, hanem a mindennapokban: a szülőföldről való gondoskodással, közösségépítéssel, a hagyományok, a nyelv és a kultúra továbbadásával, valamint az egymás iránti felelősségvállalással.

Hazát szeretni nemcsak meghalva lehet, hazát szeretni élve is kell

– hangsúlyozta.

A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat helyeztek el a katonatemetőben, tisztelegve az ott nyugvó katonák emléke előtt.