Koszorúzással egybekötött megemlékezést szerveztek a parajdi civil szervezetek pénteken kora este, a bányakatasztrófa első évfordulóján. A kora esti megemlékezés első felszólalója, Nyágrus László polgármester arra mutatott rá, hogy míg a település a katasztrófát követően minden energiáját arra fordítja, hogy talpra álljon, a bürokrácia és a hatóságok „falakat emelnek” eléjük.

Mint mondta, a büntetéseket, amiket az önkormányzat a gyors, azonnal szükségesnek mutatkozó döntések miatt kapott, tetézi a sóvállalat kommunikációjának hiánya.

– Újra kérem a Salrom sóvállalatot, hogy tisztán és világosan kommunikáljon a település felé. Tudnunk kell, mikorra lesz meg a nyitott betonmeder, és mikorra lesz meg az új bánya – hangsúlyozta az elöljáró megjegyezve, hogy a sóvállalat hallgatása és „ködösítése” csak bizalmatlanságot és dühöt szül a község lakosai közt. – Amikor a Korond-patak medre átszakadt, mind tudtuk, hogy rendkívüli krízis kezdődik, de arra senki nem számított, hogy egy éven át vészhelyzeti állapot lesz érvényben, ami továbbra is tart. Ezt a veszteséget minden parajdi érzi a saját bőrén – emelte ki Nyágrus László.

A fiatalok szeretik Parajdot, nem akarják elhagyni

A megemlékezésen a parajdi meg a szovátai önkormányzat mellett helyi vállalkozói, ifjúsági és közművelődési szervezetek is koszorút helyeztek el a lezárt bányabejáratnál. Mint az eseményen elhangzott: a településnek szembe kell néznie a jelen problémáival.

– Látjuk szüleink életében a nyugtalanságot, ami minket is felkavar. Mindannyian érezzük, milyen értéket veszítettünk el – szólalt fel a megemlékezésen Zsombori Damarisz és Bíró Kira, mindketten nyolcadik osztályos diákok. Beszédjükben leszögezték: a gyerekek és a fiatalok szeretik és szeretni fogják Parajdot.

– Abban bízunk, hogy a mi gyerekeink is kaphatnak egy olyan sóbányát, mint amilyenre mi emlékezünk.
A veszteség maradt, felelősök nincsenek.

Vákár Judit határozott állást foglalt amellett, hogy a közösséget megosztotta a tragédia, és a lakosokat csak hitegették a különféle megoldásokkal, miközben sem megoldás, sem felelősségre vonás nem történt.

– Látjuk, hogy milliók folynak el a szemünk előtt olyan munkálatokra, melyek nem adnak végleges megoldást. A hibákat senki nem vállalta, a lakosság tájékoztatását elfelejtették. Fájó ez a csend, ami csak félelmet szül – fogalmazott.

Vákár beszédében arra is kitért, hogy a bánya elvesztését sokan egy természeti katasztrófa következményeként mutatják be, holott a község lakói tudják: sokkal inkább emberi hibák és mulasztások sorozata okolható azzal, hogy a katasztrófa bekövetkezett. – Kívánom, hogy ezek a koszorúk a remény szimbólumai legyenek, melyek emlékeztetik a lakókat, hogy településük újra felvirágzik – zárta beszédét.

 
Összefogással lehet talpra állásról beszélni

A felszólalók sorát Simófi Zoltán zárta, aki szerint, bár a katasztrófa alapjaiban rázta meg a közösséget, a turizmust és mindannyiuk megélhetését együtt kell újraépíteniük. Kijelentette: azokra a kérdésekre, hogy képesek lesznek-e változatos programokat nyújtani, fenntartani a látogatók érdeklődését és új lehetőségeket vonni be a település turisztikai kínálatába, közösen kell választ kapniuk.

– Ez az esemény nem a bánya temetése, csupán egy megemlékezés. Abban bízunk, hogy a turizmus, a település talpra fog állni – emelte ki.