A sáfránytermesztés azoknak a kisebb családi gazdaságoknak kínálhat perspektívát, amelyek csak kis földterülettel rendelkeznek, ugyanakkor biztosítani tudják a nagy volumenű kézi munkát, és sikerrel tudják megcélozni a prémium minőségű, különleges termékek piacát. Bár a növény termesztése nagy odafigyelést és jelentős élőmunka-ráfordítást igényel, magas piaci értéke miatt hosszú távon jövedelmező alternatívát jelenthet – osztotta meg lapunkkal Kállai Éva Bihar megyei sáfránytermesztő, akivel a nemrég lezajlott XI. Székelyföldi Gyógynövény Napokon beszélgettünk. 

A sáfrány termesztése eltér a hagyományos szántóföldi kultúráktól. A nősziromfélék családjába tartozó, évelő, hagymagumós növény vegetációs időszaka ősszel kezdődik és tavaszig tart, míg a nyári hónapokat nyugalmi állapotban tölti. Sikeres termesztéséhez jó vízgazdálkodású, laza vagy középkötött, meszes, tápanyagban gazdag talaj szükséges. A pangó vízre különösen érzékeny, az a hagymagumók rothadását okozhatja. Fényigényes növény, ugyanakkor kiváló fagytűrő képességének köszönhetően a Kárpát-medence téli időjárása nem jelent számára különösebb veszélyt, tudtuk meg.

A sáfrány kizárólag vegetatív úton, a fiókhagymák szétültetésével szaporítható. Az ültetés optimális időszaka július végétől augusztus végéig tart. A hagymagumókat 10–15 centiméter mélységbe, 10–15 centiméteres tőtávolságra, 20–30 centiméteres sortávolságra ajánlott telepíteni.

A növény októberben virágzik, és a virágzási időszak csak két-három hétig tart. A betakarítás rendkívül munkaigényes, mivel minden munkafolyamat kézzel történik. A virágokat a kora reggeli órákban, még teljes kinyílásuk előtt szedik le, hogy a bennük található értékes hatóanyagok minél nagyobb arányban megmaradjanak. A virágokból ezt követően kézzel választják le a mindössze három élénkpiros bibeszálat, amelyek a fűszer alapanyagát adják. A bibéket még a betakarítás napján, 40–50 Celsius-fok közötti ellenőrzött hőmérsékleten szárítják, mivel a megfelelő nedvességtartalom alapvetően meghatározza a végtermék minőségét és eltarthatóságát.

A sáfránytermesztés egyik legnagyobb kihívása az óriási élőmunkaigény. Egyetlen gramm szárított sáfrány előállításához átlagosan 150–200 virág feldolgozására van szükség, míg egy kilogramm fűszer előállításához hozzávetőleg 200–210 ezer virágot kell leszedni. A hagymák ugyanakkor gyorsan szaporodnak: megfelelő körülmények között 50 elültetett hagymából két év alatt akár 350 új hagyma is fejlődhet, egy-egy hagyma pedig általában négy-hat virágot hoz.

Kállai Éva félhektáros ültetvényén tavaly mintegy 250 gramm szárított sáfrány termett. Ez első látásra szerény mennyiségnek tűnhet, de érzékelteti, hogy a kultúra értékét a rendkívül magas hozzáadott érték adja. 

A sáfrány különlegességét ritkasága mellett gazdag hatóanyag-tartalma is biztosítja. Több mint 150 illékony és aromás vegyületet tartalmaz, amelyek közül háromnak kiemelt jelentősége van. A krocin adja a növény jellegzetes aranysárga színét, és jelentős antioxidáns hatással rendelkezik. A pikrokrocin felelős a sáfrány enyhén kesernyés ízéért, míg a szárítás során képződő szafranal biztosítja a fűszer jellegzetes aromáját. Kutatások szerint ezek a vegyületek kedvezően befolyásolhatják a szervezet működését. Vizsgálatok szerint a sáfrány antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, hozzájárulhat a szem egészségének megőrzéséhez, szorongás, enyhe és középsúlyos depresszió esetén is kedvező hatást fejthet ki. Fontos, hogy a sáfrányt kis mennyiségben ajánlott fogyasztani, mivel nagy dózisban káros hatásokat is kiválthat.

Gazdasági szempontból a sáfrány termesztésének legnagyobb lehetősége nem feltétlenül a nyers fűszer értékesítésében rejlik, hanem a feldolgozott termékek előállításában: a hegyközszentimrei gazdaságban a szárított bibékből bőrregeneráló krémeket, arcszérumokat, tinktúrákat és egészségmegőrző készítményeket is készítenek.