Ha csupán a természeti adottságaiból származó potenciált nézzük, szárnyalhatna Kirulyfürdő – a valóság azonban következetesen nyesegeti bármiféle fejlesztési elképzelés tollait. És a bukdácsolás nem ma kezdődött: a fénykorát aligha megélt fürdőtelep múltja és jelene is főként a területi tulajdonjogok, bérleti követelések és a hiányos infrastruktúra okán hányattatott. Mihály János történész Kirulyfürdőről szóló helytörténeti kiadványából tudjuk, hogy a Tolvajos-patak völgyében húzódó, a lövétei katolikus egyház tulajdonában lévő területekre, a fürdőzésre és fogyasztásra használt borvízre már századokkal korábban adót kellett fizetniük a háztulajdonosoknak. Pereskedések is zajlottak (1884–1891) a területek telekkönyvezése miatt, ami végül azzal zárult, hogy a területek egyházi tulajdonban maradtak. A fürdőhely fejlesztését napjainkban is a rendezetlen tulajdonjogi helyzet akasztja: bár a szocializmus éveiben működtetett diáktábor épületeit megkapta a lövétei önkormányzat, az épületek alatti területek telekkönyvezése nem történt meg, azokra pedig a korábbi tulajdonos, a lövétei egyház is igényt tart.

50 millióról szólt a fáma, aztán elhalkult

Amikor a lövétei községvezetés 2011-ben kormányhatározattal megkapta a korábbi kirulyfürdői diáktábor épületeit, még nagy reményeket fűztek a fejlesztéshez: az ingatlanok átadását követően fejlesztési stratégia, látványterv készült az Ilosza-patak mellett lévő fürdő felújítására. A tervek máig nem valósultak meg. Mihály Dénes, a község polgármestere a Hargita Népének erről azt mondta, számára is kérdés, hogy a kormányhatározat megjelenésével egyszerre miért nem történt meg a területek telekkönyvezése, és máig sem tudni, hogy „merre fog billenni a mérleg nyelve”. 

– Közvetlenül az épületek átadását követően elkészült egy 50 millió euró értékű fejlesztési terv, ami nem tudott megvalósulni, mivel telekkönyv nélkül nem lehet beruházásokat végezni. A területekre igényt tart a katolikus egyház, mivel ő volt a korábbi tulajdonos, de az önkormányzat is, mivel az épületeket úgy kaptuk vissza, hogy azokat gyermektáboroztatásra használhatjuk. Fejlesztéseket márpedig csak a saját területeinken valósíthatunk meg

– vázolta a rég megoldatlan problémát Mihály, aki 2016 óta a község polgármestere.

Dönthet a megyei földosztó bizottság

Az egyház már 2001-ben kérvényezte az 1945 előtt tulajdonába tartozó területeket, ám a polgármester szerint a községvezetés csak 2018-ban kapott levelet a megyei földosztó bizottságtól, hogy az egyház igényt tart azokra. 

– Időközben a döntést felterjesztettük az állami földosztó bizottsághoz, ám arra hivatkozva, hogy ez egy helyi szintű vita, amit helyi szinten kell megoldani, visszaküldték. Most tehát ott tartunk, hogy helyi szinten próbáljuk megoldani a tulajdonjog kérdését

– fogalmazott a polgármester. Hozzátette, a helyzetet bonyolítja, hogy a lövétei közbirtokosság betelekkönyvezett egy korábban ugyancsak a tábor területét képező telket, ami a 29-es községi út és az erdő között húzódik, nagyjából a Tolvajos- és Ilosza-patak találkozásától balra. 
Kérdésünkre, hogy a megyei földosztó bizottság mikorra dönthet a területek tulajdonjogáról, a polgármester azt mondta, legkevesebb kétéves eljárás lesz, amennyiben sikerül pereskedés nélkül dönteni felőle. 

Kényszerű épületbontások 

A hajdani fürdőtelep ma Janus-arcú: a régi diáktábor területe egyetlen romhalmaz, amelyet két oldalról terebélyesedő mellékutcák és igényes magáningatlanok, hétvégi házak zárnak közre. A régi villák, a kantin és a melléképületek többsége jelentősen károsodott, némelyiket annyira felnőtte a növényzet, hogy a 2014-ben leaszfaltozott községi útról alig látni. Az épületek egy részét a hivatal kénytelen elbontani, mások magukba roskadnak, mint az 1-es villa. A polgármester szerint a bontásokat csak helyi tanácshatározattal tudják végrehajtani, ugyancsak a tisztázatlan tulajdonjogi viszonyok miatt. 

– Csak olyan épületeket tudunk elbontani, melyek fokozottan veszélyessé váltak és külső tényező miatt károsodtak. Eddig kettőt bontottunk el, idén további kettőnek fogjuk elindítani a bontását, mert azokra fenyők dőltek

– magyarázta, kiemelve, hogy az épületek máig 100-150 ezer lejes leltári értékkel vannak a községi nyilvántartásban. 

Aszfalt van, közmű nincs

Bár Kirulyfürdő átfogó fejlesztéséről csak a tulajdonjogi helyzet tisztázását követően lesz érdemes beszélni, az már most kijelenthető, hogy nagyon sok pénzbe kerülne. Aszfaltút és villanyhálózat van, nincs viszont gáz- és – hivatalosan kiépített – víz- meg szennyvízhálózat. A pályázati forrásból leaszfaltozott 29-es községi út állapota is romlik, a községnek nincs elegendő pénze, hogy nagyobb javításokat végezzen el rajta. A polgármester szerit éves szinten nagyjából 500 ezer lej jutna fejlesztésekre és karbantartásra, ám az utóbbi években több pályázat révén Lövétén bővítették a vízhálózatot és mellékutcákat aszfaltoztak, ami felemésztette a keretet. 

Bevizsgálatlan borvízforrások 

Az ezredfordulón hét forrást tartottak nyilván Kirulyfürdőn, melyek közül mára csak a Főforrás, a 625-ös számú mélyfúrás, a hargitaligeti Szortyogó és a Festő-borvíz lelhető fel – utóbbit régen Kamilla és Hargita néven is palackozták, ám mára alig csordogál. A források vizét régóta nem vizsgálták be, de a polgármester ezen változtatna: mint mondta, ha sikerül megszerezni a számos hatósági jóváhagyást, jövőre a lövétei sós kutat és a kirulyfürdői főforrást is ügykezelésükbe vennék, hogy méréseket és ellenőrzéseket tudjanak végezni. Mihály Dénes szerint a község adminisztratív területén belül levő borvízforrások közül egy sem tartozik a község ügykezelésébe, így a Szeltersz-völgyben lévő források és a sokak által különlegesnek tartott Festő-borvíz sem – ám utóbbit megcsappant hozama okán már nem is vennék ügykezelésbe.