Ahogy Udvarhelyszékről a Rika-erdőn át megérkezünk Kovászna megyébe, a történelmi Erdővidéken találjuk magunkat. Természeti szépségek, kedves falvak fogadnak, és kezdődhet a kastélylátogatás. Csábítanak is a vargyasi, olaszteleki Daniel-kastélyok, de most mégis továbbmegyünk, egészen Miklósvárig. Itt áll az egyik kedvenc főúri épület, ami manapság jóval több, mint egy kastély.

Kálnokyak egykor és ma

Miklósvár az egykori Mik­lósvár fiúszék névadó központja. Az Olt közelében elterülő falu főleg a Kálnoky-kastélyról, a kastélyban szervezett kulturális eseményekről ismert. „Dimbes-dombos, festői táj, hagyományokat őrző, élő közösség és egy nemesi kastély Erdély délkeleti szegletében: a miklósvári Kálnoky-birtok a régmúlt időket idézi 21. századi kontextusban. A kastély szinte az egyetlen olyan Erdélyben, amelynek névadója hazaköltözött ősei földjére, újragondolta és újjáépítette családja eléggé romos örökségét” – olvasható a kastély honlapján.

A 17. századból származó va­dászkastélyba az államosítás után a termelőszövetkezet irodái költöztek be, majd később a falu kultúrházaként működött, de ez közel sem jelentette azt, hogy védték, óvták volna az épületet. Aztán megérkezett az építtetők leszármazottja, Kálnoky Tibor gróf, aki belevágott a késő reneszánsz és barokk stílusjegyeket is hordozó kastély restaurálásába. Mára a kívül-belül szakszerűen és gyönyörűen felújított épületből még a nyomuk is eltűnt a pár évtizeddel ezelőtti oda nem illő tevékenységeknek, és visszatért a múlt: a restaurálás után itt nyílt meg az Erdélyi Élet Múzeuma, amely bepillantást nyújt a székely főnemesség egykori mindennapjaiba, lakberendezési szokásaiba és tárgyi kultúrájába.

Asszony háza, Úr háza

A múzeummal a Kálnoky Alapítványnak az volt a célja, hogy az arisztokrácia kultúráját és a korábbi évszázadok erdélyi nemességének életét mutassa be, ezáltal növelje a térség turisztikai vonzerejét. A már közel tíz éve működő magánmúzeumot a vadászkastély földszinti termeiben rendezték be, az eredeti bútorokkal és műtárgyakkal berendezett szobákban mintha megállt volna az idő valamikor a 18–19. században. A látogató, ha fejhallgatós útmutatót vagy tárlatvezetést kér, rengeteg érdekességet tudhat meg a kastély egykori lakóiról, a tárgyak történetéről. Tematikusan berendezett termeken – a Biedermeier szalonon, az Asszony és az Úr házán, a Nagy palotán végigsétálva akár vendégnek is érezhetjük magunkat vagy időutazónak, aki bepillanthat egy arisztokrata család magántereibe. A Palota volt a kastély legreprezentatívabb terme, most a késő reneszánsz és a korai barokk korszakában használt tárgyakkal van berendezve. A gróf lakosztályában pedig többek között fegyvereket és török szőnyegeket láthatunk, de ott van a kastély egyik lakójának, Kálnoky Dénesnek az írószekretere is. Képek, tükrök, hangszerek, apró dísztárgyak, korhű öltözetek, gyönyörű kézimunkák késztetnek a részletek megragadására, három késő reneszánsz csempekályhát is megcsodálhatunk, amit korabeli csempetöredékek alapján építettek újra. Ha leereszkedünk a boltíves kőpincébe, egy autentikus 18. századi kastélykonyhába jutunk, ahol bár rengeteg régi tárgy és eszköz látható, az egész ma is működőképes.

Sétáljunk tovább

A múzeum megtekintése után jöhet a kerti séta. A kastély frontja inkább neoklasszicista, ha viszont a kert felől nézzük, igazi reneszánsz hangulatot áraszt az épület, és itt van az egyik legromantikusabb részlete, a kis, zárt stukkós erkély. A múlt század második felében a kastélyt övező értékes angolkertet szinte teljesen felszámolták, a kommunizmus éveit egyedül a bejárathoz vezető fasor élte túl. De mára feléledt ez a külső tér is, az angolkertben ott áll Kálnoky Dénes egykori főnemes, főispán, háromszéki főkirálybíró és negyvennyolcas nemzetőr mellszobra, és még a 17. századi kis tavacskát is „elővarázsolták” a múltból. 

Főleg nyaranta, de nemcsak, a kastély pincéje és a kastélykert különböző rendezvényeknek ad otthont. A kastélylátogatás után érdemes továbbsétálni a Kálnoky vendégházakig. A finom kávé vagy egy ízletes ebéd is eléggé csalogató, de aki a népi építészetet és kultúrát kedveli, annak igazán nagy élményben lesz része. Itt is megelevenedik a múlt, de ezen a helyen a paraszti múlt: eredeti, tradicionális parasztportákat láthatunk, a házak, a kapu minden részlete megállásra késztet, szinte sajnálja az ember lánya, hogy nem marad itt éjszakára. Pedig ha megtenné, évszázados bútorokkal berendezett, csempekályhás szobában alhatna, a falusi csend nyugalmában.