Délen terem, s fekete. Mi az? A kávé a föld trópusi területein terem, az úgynevezett kávéövben. Ez a sáv Afrika, Dél-Amerika és Ázsia számos országát érinti, Etiópiától Brazílián át Indonéziáig. A kávécserjék számára az ideális környezet a meleg, párás éghajlat, ahol a hőmérséklet 18–25 Celsius-fok között mozog, a talaj jó vízáteresztő, és az esőzés viszonylag egyenletes az év során.
A növény maga egy örökzöld cserje, amely 2-4 méter magasra nő, bár a termesztés során gyakran visszavágják, hogy könnyebben lehessen szüretelni. A kávécseresznye (maga a termés, a kávébabot körülvevő gyümölcs, ami ugyancsak fogyasztható, és a szárított héjából, az úgynevezett cascarából különleges ízű, gyümölcsös jellegű „kávétea” is készíthető) eleinte zöld, majd érett állapotában élénkpirosra színeződik. Ebben a kis bogyóban rejtőzik két mag, ami valójában maga a kávé, a kávészem.

Arabica és robuszta

A világ kávétermelésének túlnyomó részét két fajta adja: az arabica (Coffea arabica) és a robuszta (Coffea canephora). Bár ugyanannak az italnak az alapjai, ízben, aromában és termesztési igényben jelentősen különböznek egymástól.
Az arabica a finomabb, illatosabb, lágyabb ízvilágú kávé, mely a hegyvidéki, hűvösebb éghajlatot kedveli, általában 1000–2000 méter tengerszint feletti magasságban termesztik. Savtartalma magasabb, koffeintartalma viszont alacsonyabb, ezért a kávékedvelők többsége ezt tartja nemesebbnek. Etiópia, Kolumbia, Kenya és Guatemala különösen híres arabicáiról, melyek gyümölcsös aromáikról híresek.
Ezzel szemben a robuszta az alacsonyabban fekvő vidékeken, a forróbb, párásabb helyeken is megél. Ellenállóbb a betegségekkel szemben, és koffeintartalma jóval magasabb, mint az arabicáé. Íze erőteljesebb, földesebb, gyakran kesernyésebb, emiatt inkább az eszpresszókhoz vagy az instant kávékhoz használják. Vietnám, Indonézia és Uganda a robuszta termelésének fellegvára.

Szorgos kezek munkája

A betakarítás többnyire kézzel történik, különösen a minőségi ültetvényeken. Az érett bogyókat gondosan kiválogatják, majd a kávészemeket különféle eljárásokkal választják ki a gyümölcshúsból. A nedves feldolgozás tisztább, gyümölcsösebb ízt ad, míg a száraz eljárás testesebb aromát eredményez.
A szárítás után következik a pörkölés. Ez a folyamat varázsolja elő a kávé karakteres illatát és ízét. A pörkölés mértékétől függően alakul a színe, savassága és aromája: a világos pörkölés megőrzi a gyümölcsös jegyeket, a sötét viszont füstösebb, kesernyésebb ízvilágot eredményez.

Éhes cibetmacska munkája

És ha már kávéról van szó, akkor nem lehet kihagyni a világ egyik legkülönösebb és legdrágább kávéját: a kopi luwakot, vagyis a cibetkávét. Ezt az indonéz szigetvilágban gyűjtik be, méghozzá a cibetmacska segítségével. Ez a kis állat megeszi a kávécseresznyét, ám a magot nem emészti meg, az csak egyszerűen áthalad az emésztőrendszerén. Az ürülékből aztán a gazdák összegyűjtik, megtisztítják és megpörkölik a szemeket. A gyomorban lejátszódó erjedési folyamat állítólag különleges, lágy, karamelles ízt ad a kávénak. Bár sokan vitatják a módszer etikusságát, a kopi luwak mégis a kávévilág egyik legdrágább különlegessége, ára akár 1000 euró felett is lehet kilogrammonként.

Férfierő, kávé a nyerő

Felmérések szerint a férfiak többsége a kávét feketén, cukor és tej nélkül fogyasztja. Az erős, karakteres ízt tartják „igazi kávénak”, ami energizál, lendületet ad, és – ahogy azt sokan állítják – „helyreteszi a napot”, vagyis férfinyelvre lefordítva: férfierőt és magabiztosságot ad – ez a feketeleves az igazi erőleves. Sokan a klasszikus eszpresszóra esküsznek, mások a hosszú kávét választják, a lényeg azonban szinte mindig ugyanaz: a kávé legyen tiszta és erős!