A 25 éves, csíkszeredai születésű Sántha Xénia az első erdélyi nő, aki nyolcezer méter fölé jutott a Himalájában, teljesítményé­vel pedig so­kak tiszteletét vívta ki a hegymászók körében. Leg­utóbb Mexikóban vállal­kozott különleges feladat­ra: megmászta az ország má­­sodik legmagasabb vul­kán­­ját, az 5426 méteres Popo­catépetlt.
A mászás nem volt előre eltervezve: mindössze négy nappal korábban döntöttek úgy, hogy megpróbálják elérni a csúcsot. A Popocatépetl egy aktív, 1994 óta folyamatosan morgó vulkán, amelynek kör­nyezetében mintegy ti­zen­két kilométeres bizton­sági zónát tartanak fenn a kitörési aktivitás miatt, a terület jelentős része ezért le van zárva.

Sántha Xénia Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy a jelenlegi ismeretek szerint magyar nő korábban nem jutott fel a Popocatépetl csúcsára. A vulkánt az első ismert magyar mászó, Rosti Pál érte el 1861-ben. A megszervezés sem volt egyszerű.
– Nem volt semmilyen infor­mációnk az útvonalról, se térkép, se kijelölt ösvény. Ismeretségek segítségével, elég nehéz úton sikerült meg­oldani a bejutást a lezárt terület közelébe – részletezte élményeit a Hargita Népe ér­deklődésére Sántha Xénia.
A hegymászó a mexikói Pueblában szállt meg, ahon­nan mindennap látta a füstölgő vulkánt.
– Viccelődtünk is rajta, milyen jó lenne megmászni. Végül elhatároztuk, hogy meg­próbáljuk – tette hozzá.
A csúcsra vezető út már az elején próbára tette őt és társát, Paul Clarke-ot. A le­zárt terület miatt mintegy két és fél órát utaztak egy autó rakterében, majd az erdő közepén tették ki őket. Több mint hatvan kilo­grammnyi felszerelést vittek magukkal, amelyet végül csökkenteni kellett: a fölösleges holmit a bokrok között hagyták, a többit pedig mintegy öt kilo­méteren keresztül cipelték a kijelölt utak nélküli terepen, amíg megfelelő helyet találtak a sátor felállítására.
A csúcsra vezető mászás kilenc órán át tartott, míg a lefelé vezető út három órát vett igénybe. A hegy­mászó­nak mintegy 1600 mé­­ter szintkülönbséget kel­lett leküzdenie, a vulkáni te­rep pedig különösen meg­nehezítette a haladást.
– Olyan volt, mintha ho­mokban próbálnál felfelé menni: minden lépés után visszacsúszol húsz centit – fogalmazott.
A meredek lejtőkön órá­kon át törték az utat, miköz­ben egyre erősödött a szél. Nagyjá­ból 4400 méteres ma­­gasság­ban a szél már a szemükbe fújta a ha­mut és a port. A sötétben a szél né­hol annyira erős volt, hogy kapaszkodniuk kellett egymásba, majd a csúcs kö­zelében sziklafalakon kellett felkapaszkodniuk, amelyeket fi­nom, csúszós vulkáni por borított.

A veszélyt jelentő mozgó kövek

– Semmi nem volt igazán stabil a talajon. Ha ráléptél egy nagyobb kőre, az is könnyen kicsúszott alólad – részletezte.
A hegymászók folyamatosan figyelmeztették egymást a le­felé guruló kövekre, amelyek nagy sebességgel zuhantak le a meredek oldalon.
Sántha Xénia elmondása szerint a Popocatépetl meg­mászása teljesen más jelle­gű kihívás volt, mint egy nyolc­ezres expedíció. Egy ilyen ma­gashegyi mászás – például a Manaslu esetében – hosszabb folyamat: alaptáborral, több magashegyi táborral, fel­szerelésfelhordással és több­szöri akklimatizációs körrel jár. A vulkán ezzel szemben mindössze két-három napos vállalkozás volt, meredek lej­­tőkkel, hamuval borított tereppel és előre megtervezett logisztika nélkül.
Sántha eredetileg az Everest–Lhotse-expedícióra készült, ezt azonban idén nem tudja megvalósítani. Mint mondta, a szükséges anyagi háttér nem állt össze, ezért a tervet 2027-re halasztotta.

Nők a magashegyi expedíciók világában

Jelenleg egy újabb kihívásra készül: ősszel a Dhaulagiri megmászását tervezi mini­mális segítséggel. A világ he­tedik legmagasabb és az egyik legveszélyesebb csúcsáról van szó, amelyen eddig mindössze két magyar hegymászó, Erőss Zsolt és Varga Csaba járt.
– Amikor első erdélyi nőként jutottam fel nyolcezer méter fölé, láttam, mennyi embert érdekel és inspirál ez. Azóta egy kicsit felelősségemnek érzem, hogy nőként is jelen legyek ezeken a magas he­gyeken – fogalmazott.
Úgy véli, a női hegy­mászóknak sokszor nehe­zebb dolguk van, hiszen ugyan­­azt a felszerelést kell ci­­­pelniük és ugyanazokat a ki­hívásokat kell leküzdeniük, mint férfi­társaiknak, mégis, fon­tosnak tartja, hogy mi­nél több nő jelenjen meg a magashegyi expedíciók vilá­gában.