Az agávé 1974-ben került az akkor Csehétfalván szolgálatot teljesítő unitárius lelkészhez, Lilla lánya születésekor.
– A székelykeresztúri főtéren volt egy hatalmas példány, akkor még nem is tudtam, hogy mi a neve, csak csodáltam a növényt. Óriási volt, háromméteres szárával uralta a teret, és mindenki a csodájára járt. Hajtást akartam vásárolni, de a kertész nem ismert, és nem adott. A kobátfalvi kollégám is ott volt, ott beszélgettünk a virág mellett, mire azt kérdezte, „ez a burján kell neked?”, s azzal kihúzott egy hajtást az agávé tövéből, hozzátéve, „virágot lopni nem szégyen, bocsánatos bűn” – elevenítette fel a nyugalmazott lelkész a történet kezdetét. Megjegyezte: azóta a növény végigkísérte életútját, minden szolgálati helyére vele költözött.

– Volt Homoródszentpálon, ott édesanyám is nagy szeretettel gondozta. Aztán húsz éve, nyugdíjasként hoztam magammal Nagyajtára. Akkor egy új edényt is készíttettem, de azóta nem volt átültetve – tette hozzá.
Az agávé, amelynek őshazája Mexikó, évtizedekig él, majd egyszer virágzik, és azt követően elpusztul. A lelkész növénye most közelít ehhez a nagy pillanathoz: nemcsak botanikai kuriózum, hanem emberi életút hűséges tanúja is. Az agávét a világ másik felén, hazájában, a legismertebb ital, a tequila alapanyagaként tartják számon. Keresztes Sándor növénye eddig még nem hozott virágot, de várhatóan tíz éven belül megteszi.
– Most 51 éves, és körülbelül 150 kilós. Télen mindig bent tartjuk, vagy a pincében, vagy egy enyhén fűtött szobában. Öntözéséhez elég két hólabdányi víz a tövéhez – részletezte Keresztes Sándor.
A növény hajtásaiból minden gyermekének adott a nyugalmazott lelkész, de a szélesebb rokonsághoz is került belőle: keresztlányáék egy 42 éves példányt gondoznak. Az 51 éves agávéhoz számos emlék is kötődik.
– A kobátfalvi lelkészkollégámat, aki lopta a hajtást, egyszer jól megszúrta az agávé tüskéje, olyannyira, hogy orvoshoz kellett menjen. Aztán nevetve bosszantottuk, mondván, hogy az Úr nem hagyja büntetlenül a lopást – nosztalgiázik a nyugalmazott lelkész.
Most, 51 év múltán, szeretné elajándékozni a növényét, amelynek súlya már eléri a 150 kilót, gondozása pedig meghaladja erejét.
– Bárkinek odaadnám, aki szeretettel vigyázna rá. Még mindig különleges kincs, hiszen a környéken ekkorát nem találni. Örülnék, ha olyan helyre kerülne, ahol majd meg lehetne csodálni virágzásakor – jegyezte meg.
Az óriás agávé még a lelkész udvarán áll, mintegy emlékoszlopként: nemcsak ritka növény, hanem egy életút hűséges tanúja, amely lassan közeledik élete nagy pillanatához – a virágzáshoz. Az örökbe fogadni szándékozók keressék bizalommal a Hargita Népe ügyfélszolgálatát a 0728–001496-os telefonszámon.
 

Ritka virág a múltból
Fellapoztuk a korabeli sajtó archívumait. A Székelyudvarhelyen kiadott Székely Közélet politikai, közgazdasági és társadalmi újság 1923. augusztus 12-i számában találtunk említést a nagyajtai agávé őséről. A 3. oldalon így írtak: „Ritkán nyíló virág, egy agávé nyílásában gyönyörködhetik a közönség mostanában a vármegyei közkórház kertjében.”