A megkülönböztetésben találkozni
A szegények jubileuma nem pusztán a rászorulók ünnepe, hanem mindannyiunké – hangsúlyozta dr. Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke kedden Csíksomlyón.
Ferenc pápa kezdeményezésére 2017 óta november 19. a szegények világnapja. Ez a dátum a magyarság számára is különös jelentőséggel bír, hiszen egybeesik Árpád-házi Szent Erzsébet halálának emléknapjával. Őt a keresztények a szegények, az árvák, az özvegyek és a ferences harmadrend védőszentjeként tisztelik.
Mindannyian szegények vagyunk
Ebből az alkalomból november 11-én, a világegyházhoz csatlakozva a Gyulafehérvári Főegyházmegye is megszervezte központi, kiemelkedő eseményét Csíksomlyón a szegények jubileumát. Dr. Kovács Gergely érsek a kegytemplomban ünnepi szentmisét mutatott be, amelyen jelen voltak a Gyulafehérvári Caritas jótékonysági szervezet gondozottjai is. A főpásztor prédikációjában kiemelte, a szegények jubileuma nem pusztán a rászorulók ünnepe, hanem mindannyiunké.
– Ha a Jóisten gazdagságára, mérhetetlen szeretetére és irgalmasságára tekintünk, akkor bizony szegények vagyunk. Mindannyian rászorulunk Isten irgalmára és egymás szeretetére. A mai nap tehát nem a megkülönböztetésről szól, hogy ki a szegény, ki nem szegény, hanem a találkozásról, nem arról, hogy valaki ad és más kap, hanem arról, hogy mindannyian testvérek vagyunk, akik Isten szeretetéből élünk
– mondta az érsek, megjegyezve, hogy a jubileum lelki esemény, meghívás arra, hogy újra felfedezzük az irgalmasságot, hogy észrevegyük egymás fájdalmát, és megosszuk azt, amink van.
A szentmise után dr. Kovács Gergely együtt ebédelt a Caritas gondozottjaival a Jakab Antal Tanulmányi Házban.
A szükség alakította szolgáltatások
A 35 jótékonysági szervezet napjainkban már nem csupán segélyosztással gondoskodik a rászorulókról, hanem otthoni gondozást és bentlakásos ellátást kínál.
– Jelen pillanatban a gondozottak száma azért is emelkedik, mert folyamatosan új tevékenységeket indítunk. A szükség nagy, az intézményeink száma pedig még mindig kevés. A bentlakásos intézmények – idősotthonok, ápolási otthonok, illetve a fogyatékkal élők számára fenntartott házak – terén hatalmas a hiány az országban. Temesvártól egészen Bukarestig hívnak bennünket, szinte naponta, hogy van-e szabad helyünk, mert hoznának embereket. Éppen ezért, amikor létrehozunk egy új intézményt, természetes, hogy növekedik a gondozottak száma – de ez nem azt jelenti, hogy a szükség nőtt. A szükség eddig is megvolt, csupán most több embernek tudunk segíteni azáltal, hogy bővítjük szolgáltatásainkat és intézményeinket
– részletezte érdeklődésünkre Péter György, a Caritas szocio-medikális ágazatának igazgatója.
Új értelmet nyer az idő
Czirják Lujza, a gyergyószentmiklósi idős nappali foglalkoztató központ munkatársa kérdésünkre elmondta, a központ látogatói többnyire özvegyek, gyerekeik távol élnek, így magányosak.
– A legnagyobb szükségük az egymásra figyelésre van. Mindennap közös imával és énekléssel kezdjük a napot, majd beszélgetések, kézműves-foglalkozások, kirándulások vagy ünnepi készülődések követik egymást. Az igény szüli a programot, de vannak keretek, és mindig az számít, mire van éppen szükség
– mondta Czirják Lujza.
– A nappali foglalkoztatóban nagyon jó, mert egyedül élek, és ott legalább vannak társak. A program imádsággal kezdődik, utána tornázunk és társasjátékozunk. Nagyon nagy öröm számomra, hogy kikapcsolódhatok
– ezt már a nappali foglalkoztatóba járó György Magdolna mondta.

