Nemrégiben valami olyat tettem, amiről nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek rá. Sőt, azok közül a kevesek közül, akiket beavattam a folyamatba, néhányan maguk is csodálkozva vagy hitetlenkedve nézték, ahogy végigcsinálom a 216 órát, amely akaraterőmet a végletekig próbára tette. Sokan közülük kijelentették: ők képtelenek lennének rá. Nos, elsőre valóban így érezhetjük, de gyakorlással a határaink kitolhatók. A férfiak között kevesen vagyunk, akik felismerik a vegetáriánus vagy vegán életmód előnyeit, sőt általában inkább annak árnyoldalaira szeretünk reflektálni. De itt most nem elsősorban a táplálkozásról és a diétákról lesz szó, hanem a böjtről. Az elmúlt években sokszor foglalkoztatott a téma, számos szakirodalmat olvastam, illetve tudományos kísérleteket bemutató filmeket néztem.

Ezek lényegét talán úgy tudnám összefoglalni, hogy mindegyik valamilyen módon a longevity, vagyis a hosszú élet és a hosszú egészségben eltöltött életszakasz kérdését vizsgálja. A modern orvosi és életmódbeli szemléletben ez már nem csupán az évek számát jelenti, hanem azt is, hogy ezeket az éveket milyen fizikai és szellemi állapotban töltjük. Vagyis életünknek az a része is számít, amelyet krónikus betegségek, fájdalom és önállóságvesztés nélkül élünk le.

Kitekintés

Ezeknek az értekezéseknek és kutatásoknak egy része a böjtöt is olyan eszközként vizsgálja, amely hozzájárulhat az egészségesebb életmódhoz. A Limitless with Chris Hemsworth, magyarul Határtalanul Chris Hemsworthtel című minisorozat egyik epizódjában is központi téma a böjt, amelyben dr. Peter Attia, a Végigélni – A hosszú élet tudományos alapjai című könyv szerzője is megszólal. Ennek nyomán már többször tartottam három-, illetve négynapos böjtöket. Aztán tavaly év végén hallottam egy beszélgetést dr. Balsai Tamással egy ötnapos böjtről, idén pedig emeltem a tétet: a húsvéti időszakot megelőzően háromszor öt napig böjtöltem, amely alatt csupán vizet fogyasztottam. Korábbi tapasztalataimat felhasználva még sportolni is tudtam ebben az időszakban.

Áttörés 

A böjt kapcsán azonban az igazi áttörést nemrégiben értem el, amikor kezembe került Paul C. Bragg és Patricia Bragg A böjt csodája című könyve. Ez berúgta nálam az ajtót. Szeretem feszegetni a határaimat, ez viszont kezdetben intellektuális kíváncsiságom non plus ultrájának indult, és a végére sokkal több lett belőle. Erre egyébként maga a könyv is figyelmeztetett. Talán nem véletlen, hogy kivétel nélkül valamennyi nagy vallási hagyományban megtalálható a böjt valamilyen formája. Legyünk hívők vagy sem, a böjt évezredek óta része az emberi kultúrának.

Lassan múló órák

Az első 24–48 óra rendkívül nehéz volt. Az evéshez vagyunk szokva, ráadásul a legtöbbünk számára természetes, hogy naponta többször táplálkozunk. A böjt során azonban a szervezet fokozatosan változtat az energiafelhasználás módján, és egyre inkább a belső energiaraktárakhoz nyúl. Néha fejfájást is éreztem, ami a böjtölés során többféle okból is jelentkezhet. 72 és 120 óra között már egészen hozzászoktam az étlenséghez, a szubjektív időérzékelésem lelassult. Sőt, úgy éreztem, hogy kognitív funkcióim és fizikai erőm is a csúcson van, tele voltam energiával. Ennek kapcsán sokszor felmerül az a gondolat is, hogy a modern ember olyan környezetben él, ahol az étel gyakorlatilag folyamatosan rendelkezésre áll. Őseink számára viszont nem volt természetes a napi háromszori étkezés. Elmentek vadászni úgy, hogy nem tudhatták, mikor jutnak ismét táplálékhoz. 120 és 216 óra között már fizikailag gyengébbnek éreztem magam. Ráadásul jártam-keltem étkező emberek társaságában is, ami igencsak próbára tette az akaraterőmet.

Érdekes tapasztalat volt kilenc napig böjtölni. Mert a 216 óra bizony kilenc nap. Kimondva is egészen elképesztő teljesítménynek tűnik, ugyanakkor rájöttem, hogy nem lehetetlen. A könyv szerzői szerint a hosszabb, 7–10 napos böjt már jelentős változásokat idézhet elő a szervezetben, ugyanakkor az ilyen hosszúságú böjt már egészen más kategória, mint egy-egy kihagyott étkezés vagy néhány napos böjt. A könyv pár egyszerű tippet is adott a hosszú böjthöz. Többek között azt, hogy ne beszéljünk róla mindenkinek, vagy legalábbis csak azokkal osszuk meg, akik támogatnak bennünket. A másik, hogy lehetőleg pihenjünk ebben az időszakban, adjunk lehetőséget a szervezetünknek az alkalmazkodásra, és kerüljük a fölösleges kihívásokat. A böjt befejezése után pedig fokozatosan térjünk vissza az étkezéshez. Nos, hellyel-közzel igyekeztem betartani ezeket a tanácsokat, miközben saját bőrömet vittem vásárra. A végére fizikailag legyengültem, de közben valami megváltozott bennem. Másképp látom azóta saját magamat. Sokkal erősebbnek érzem magam. Nem azért, mert kilenc napig nem ettem. Hanem azért, mert megtapasztaltam, hogy vannak határok, amelyekről korábban azt hittem, nem tudom átlépni őket, és talán végső soron erről szólt az egész. Nem az ételről. Nem is a fogyásról, hanem az akaraterőről, kitartásról és önismeretről.