Az izlandi válogatottról a magyar játékosok és Chema Rodríguez szövetségi kapitány is elmondta a kedd esti csoportrangadó előtt, hogy az idei Európa-bajnokság egyik éremesélyes csapata. Cseppnyi túlzás nem volt ebben, mivel az északi válogatottban többen a tavalyi szezonban Bajnokok Ligáját nyertek a Magdeburg színeiben, de az irányító Janus Smárason a Pick Szegedből, Bjarki Már Elísson pedig a Veszprémből a magyar szurkolók számára is ismerős lehet. A magyarok elleni kedd esti csoportrangadón be is bizonyították, hogy alappal sorolják őket az éremesélyesek közé. Ugyanakkor ami számunkra fontosabb: a magyar válogatott megmutatta, hogy a világ élvonalához tartozó csapatok ellen is eséllyel lép pályára. Ez a pénteken kezdődő középdöntőben kamatozhat.

Az Izland elleni csoportrangadó egyetlen kérdésben döntött: visz-e pontot vagy pontokat a magyar válogatott a malmői középdöntőbe. A kérdés egészen a mérkőzés utolsó pillanatáig nyitott maradt, miután a csapat nemzetközi mércével mérten is kimagasló védekezést mutatott hatvan percen keresztül. A kapusok is hozzátették a magukét, valamivel az átlag fölött teljesítettek, ugyanakkor a másik oldalon Viktor Hallgrímsson jóval az átlag felett védett. Ehhez azonban a magyar játékosok is hozzájárultak. Ahogy az olaszok és a lengyelek ellen, úgy kedden is a támadójáték bizonyult döcögősebbnek.

– Nagyon pici dolgokon múlt. Talán a végén már nem tudtuk az egy az egyeket megoldani, kicsit elfáradtunk, támadásban pedig elfogytak a lövéseink. Már nem volt bennük akkora erő és energia, ami kellett volna. Nagyon sajnálom, mert ismét közel voltunk egy bravúrhoz, és úgy gondolom, megérdemeltünk volna legalább egy pontot. Ha megnézzük az izlandi keretet, erősebbek nálunk, de mi csapatként és taktikailag megint remekül fel voltunk készítve, és végig jól küzdöttünk. Nagyon sajnálom, hogy ez a végén nem ért pontot

– értékelt a lefújás után önkritikusan Imre Bence. A jobbszélső hozzátette, hogy ha egyesével végignézzük a két keretet, akkor Izland erősebb a magyaroknál, ugyanakkor ezt sikerült ellensúlyozni azzal, hogy a szakmai stáb kiválóan felkészítette a válogatottat, és az első perctől kezdve csapatként működtek a mérkőzésen.
A folytatás nem ígérkezik könnyűnek, de ez akkor is igaz lenne, ha nem pont nélkül jutottak volna tovább a magyarok. A középdöntőben már minden ellenfél ismert, és a mérkőzésnapok is biztosak. Pénteken az utolsó csoportkörben Montenegrót simán legyőző Svájc ellen kezd válogatottunk, majd vasárnap Szlovénia lesz az ellenfél. A két mérkőzés, ha nem is könnyű, de az egyszerűbben megoldható feladatok közé tartozik. A papírforma alapján a svájciak gyengébbek a mieinknél, a szlovénok pedig hasonló erőt képviselnek. A két legnehezebb találkozó kedden és szerdán vár a magyarokra. Az már biztos, hogy a világbajnoki ezüstérmes horvátokkal és a házigazda svédekkel kell megmérkőzni, a sorrend azonban a lapzártánk után befejeződő svéd–horvát mérkőzésen dől el. Ha mindez nem lenne elég, a két rangadót huszonnégy órán belül kell majd lejátszani. Ahhoz, hogy a magyar válogatott az elődöntőbe jusson, a csoport első két helyén kell végeznie, amihez legalább három győzelemre és a többi eredmény kedvező alakulására van szükség, biztosra pedig csak négy sikerrel lehet menni. És jegyezzük meg: itt kamatozhat, hogy a csapat saját magának is bebizonyította, a legjobbak ellen is képes kiemelkedő teljesítményre.
A román válogatott kedden 24–23-ra kikapott Észak-Macedóniától az utolsó csoportmérkőzésen, így pont nélkül zárta a csoportot, és a huszonkettedik helyen fejezte be az Európa-bajnokságot. A románoknál a székelyudvarhelyi nevelésű Szász András két mérkőzésen lépett pályára, és két gólt szerzett.