Erdeink átalakulása és az erdőgazdálkodás túlszabályozása miatt nagy kihívások előtt állnak a Hargita megyei közbirtokosságok és erdőtulajdonosok: miközben a lucfenyőre alapuló helyi fafeldolgozást át kellene alakítani a fenyvesek visszaszorulása miatt, még előbb gyors beavatkozásokkal kellene kivédeni az egyre nagyobb léptékben pusztító rovartámadásokat, közben meg át kellene formálni a több tíz éven át a faanyag értékesítésére alapozó vagyoni társulások stratégiáját is…
Az általunk megkérdezett erdőmérnökök, a közbirtokossági vezetők és környezetvédelmi szakemberek egybehangzó álláspontja az, hogy a közbirtokosságok többségénél a faértékesítésre és az európai uniós támogatásokra alapozott gazdasági tevékenység hosszabb távon nem fenntartható. A fakitermelési folyamatok „túlbürokratizáltsága” pedig már most oda vezetett, hogy több százezer köbméter értekesíthető faanyag megy veszendőbe. 
A közbirtokosságok adatai és az aukciós cégek szerint, míg egy köbméter jó minőségű lucfenyő ára eléri a 300-400 lejt, a szúfertőzött vagy széldöntésben károsodott fa köbmétere harmadáron, 120-140 lejért értékesíthető, ami hatalmas kiesést jelent az erdőtulajdonosoknak.

Támogatások jelentik a mankót

Tamás László, a Nagy-Küküllő Közbirtokossági Unió elnöke 2005 óta elemzi a székelyföldi közbirtokossági mérlegadatokat, melyekben elkülönítik az erdő- és legelőgazdálkodásból, valamint a területalapú támogatásokból származó eredményeket. A Hargita Népe megkeresésére elmondta, hogy a széldöntések okozta károk mellett az erdőállományok állapota és a szűk kitermelési keret is nehezíti a közbirtokosságok megélhetését, és az összeadódó tényezők végső ára akár a fennmaradásuk is lehet. 

– Számos olyan erdős terület van, amelyek egyszerűen nem tudnak gazdaságosak lenni: vagy mert nincs rajtuk elég kitermelhető és értékesíthető fa, vagy az üzemtervek keretei nem teszik lehetővé azok kitermelését. Annak ellenére, hogy erdeinkben a famennyiség növekedése éves szinten eléri a 12-13 köbmétert hektáronként, legjobb esetben is 4-4,5 köbméter kitermelését engedik meg az üzemtervek

– ismertette Tamás. 
A szakember kijelentette, hogy a mérlegadatok szerint a székelyföldi közbirtokosságok többsége – de főként a kisebb területvagyonnal rendelkezők – a területalapú támogatásokra támaszkodva tudnak talpon maradni, mivel az aktuális feltételek mellett nem lehet gazdaságos erdőgazdálkodásról beszélni. 

A költségek nőnek – a bevételek elmaradnak

Ahhoz képest, hogy a közbirtokosságok költségei növekednek, a törvénymódosítások, bevételek és tudatos stratégiaépítés merőben elmaradt, nem tudott felzárkózni a piac változásához, állapítja meg Tamás László. A szakértő példaként a 2020-as széldöntéseket követő bevételkieséseket hozta fel példának, ugyanis ekkor több közbirtokosság is nehéz helyzetbe került a tűzifa, az osztalék és a járulékos költségek kifizetése miatt. 

– 2020-ban Hargita megyében összesen mintegy 2,5 millió köbméter fa került földre, a legnagyobb mértékben a csíki térséget érintették a széldöntések. Udvarhelyszéken, Székelyvarságon több mint 30 ezer köbméter fa került a földre, ami két évig lenullázta a kitermelést, Oroszhegyen az üzemtervek szerint megengedett 8 ezer köbméterből csak 4 ezer köbmétert tudtak kitermelni. De közben az erdészeti szolgáltatások után fizetni kell, a tagok minden évben igénylik az osztalékot, vannak belső adminisztratív költségek, és az üzemtervezést is finanszírozni kell, ha olyan évben vagyunk

– fogalmazott. 

Kárba menő vágásérett fák

Miközben a törvény az erdőtulajdonosokat és az erdészeteket szigorúan köti az egyharmados kitermelési mutatóhoz, számos területen öregedik el a faállomány, ami ezáltal könnyebben károsodik, csökken az értéke, ha pedig fertőzés éri, csak még több kárt okozhat, vélik a szakértők.

– Az a faállomány, amit már évekkel ezelőtt ki kellett volna termelni, minőségben és mennyiségben is romlik. A fenyő már 80 éves korában vágásérett, de olyan erdeink vannak, melyekben a 120 évet is meghaladja a fák életkora

– hívja fel figyelmet Tamás László, hozzátéve, hogy ebben az esetben az erdészeknek sincsen könnyű dolga. Ezt a nehézséget ugyancsak az üzemtervek keretei adják, hiszen egy 120 éves egészséges lucfenyő a 3,5-4 köbméteres határt jócskán meghaladhatja, így már egyetlen fa lebélyegzésével és kivágásával is túl lehet lépni a terv által előírt keretet. 

Meglátszik a termelésen és az eladásokon

A Balanța Lemnului în România (országos statisztikai faanyag-mérleg) adatai azt mutatják, hogy megyénkből a kitermelt fa többsége elsősorban más megyékbe kerül, míg a kitermelt fának csak tizedét értékesítik megyénkben késztermékként. A kis mértékű export mellett viszont a termelési ágazatba jelentős mennyiségben jön más megyéből vagy külföldi importtal faanyag, és a személyes felhasználásra – tüzelésre – értékesített famennyiség is jelentős. Az adatok szerint a 2024-es évben Hargita megyében 1,1 millió köbméter fát termeltek ki, amiből 287 ezer köbméter ment lakossági felhasználásra, 722 ezer köbméter más megyékbe ment, és csak 44 ezer köbmétert exportáltak az Európai Unió más országaiba. 
Fajokra bontva a kitermelési mutatókat, a legnagyobbat a tűlevelűek, azon belül pedig a lucfenyő adja, több mint 770 ezer köbméterrel. A tölgy és bükk kitermelése jelentősen elmarad ettől.
Az adatokból egyértelműen látszik, hogy a megyei késztermék-eladás alacsony, és a jogi személyek felvásárlásait az import vagy a transzferrel érkező faanyag adja.

A legális kitermelést gátolja az illegális híre

András Róbert, a Zetelaki Erdőrendészeti Hivatal vezetője szerint nem az a gond, hogy ne lenne minőségi faanyag a megyénkben, hanem hogy a túlzottan bürokratikus rendszer miatt nem lehet időben kitermelni – és megvédeni – az erdőket. Mint mondta, a szakmabeliek és tulajdonosok lassan tíz éve kérik a környezetvédelmi minisztériumtól, hogy csökkentse a kitermeléshez szükséges papírmunka volumenét, továbbá, hogy tegye lehetővé a sürgősségi beavatkozásokat helyi szintű döntéssel – de ez máig nem
valósult meg.  A szakember szerint ennek oka, hogy a laikusok, környezetvédők és az illegális fakivágásokról gyakran tendenciózus módon beszámoló sajtóorgánumok nyomást gyakorolnak a törvényhozásra, elsősorban az ágazati szakemberekre és a jogszabályok kidolgozóira. 

– A nagy társadalmi nyomás többségében túlszabályozást generál, már azzal is, hogy a helyenként felbukkanó illegális fakivágásokat országos szinten általánosítja. Tehát egy 5 százalékos területi jelenség miatt szabályozzák túl a fennmaradó 95 százalékot

– mutat rá. 

Közelebb a tönk széléhez?

Ha a lucfenyőerdőket veszélyeztető rovartámadások jelenségét nézzük, az észlelt és fertőzött fákat azonnal ki kellene venni az állományból annak érdekében, hogy ne fertőzzék meg a többi fát. András Róbert szerint jelenleg a folyamatnak csak az egyik fázisa működőképes: időben monitorozzák a fertőzött fákat, de míg a betűzőszú kirepülése két hét alatt megtörténik, az engedélyek kiváltására egy hónapot kell várni. 

–  Ha észleltük az egyedet, leltározzuk, elkészítjük az értékaktát, azt beküldjük az erdészeti felügyelőséghez, ha túllépés van, ezt követően még a környezetvédelmi igazgatóságtól is jóváhagyást kell kérni

– fogalmazott. 
A felmérések szerint országos szinten 18-20 millió köbméter fát termelünk ki évente, aminek jelentős részét teszik ki a rovartámadás vagy széldöntés érte egyedek, melyek nyomott áron vagy csak tűzifaként értékesíthetők. 

– Nem arról van szó, hogy nincs minőségi fa, csak azt nem tudjuk időben kitermelni. Emiatt kell importra szorítkozni, ami akár 4-6 millió köbméter is lehet

– mutatott rá. 
Kijelentését a Fordaq országos faanyag-értékesítéseket lebonyolító hálózat nyilvánosan elérhető adatai is alátámasztják: 2026 januárjában a jogi személyeknek eladásra kínált fa húsz esetből csak egyben származott Romániából.

Teljes átalakulás és mentalitásváltás

A szakemberek egyetértenek abban, hogy egyfelől törvénymódosítás, másfelől az erdőtulajdonosok mentalitásváltása nélkül holtpontba juthat a közbirtokosságok tevékenysége, ami drasztikus következményeket vonhat maga után. 
Az átalakulást ugyanakkor az is nehezíti, hogy a körbirtokosságok tagjai sok esetben csupán passzív résztvevői a tevékenységnek – mintha a saját birtokaik felett való gazdálkodást osztalék ellenében várnák el a vezetőtanácsi tagoktól. Csakhogy a közbirtokosságok létrehozásáról szóló 2000/1-es törvény szerint a birtokosság területei csődeljárás esetén az államhoz kerülnek, vagyis, ha egy közbirtokosság fenntarthatatlanná válik, az erdőbirtokosok örökre elveszíthetik területeiket. Tamás László szerint csak akkor lehet ezeket a helyzeteket elkerülni, ha egy veszteséges és egy jól működő közbirtokosság fuzio­nál – de hosszú távon az lenne fenntartható, ha a kisebb közbirtokosságok szervezetekbe, uniókba tömörülnének.  

– Azt látjuk, hogy sok közbirtokosság a létrehozása óta nem változtatott a statútumán, működése tekintetében alapjában a faértékesítésre és a támogatásokra alapoz. De az erdőnek ökológiai, társadalmi funkciója is van, szolgáltatások terén pedig kiaknázatlan terület

– hívja fel a figyelmet Tamás László.