Balánbányán több millió köbméter meddővel teli rézbányászati lerakók állnak jelenleg is műszaki védelem nélkül, Hargitafürdőn a felhalmozódott kaolinsteril képez többhektáros tájsebet – ezekben a meddőhányókban és zagytározókban a nehézfémektől kezdve a vas-szulfidon át a szálló porig minden „összetevő” megvan egy ökológiai katasztrófához. Ezt mindegyik illetékes szerv, hivatal és igazgatóság tudja, a közvélemény pedig sejti – az ellenintézkedések viszont nincsenek arányban a potenciális kár súlyával. 

Hiányzik a hegyeket megmozgató… pénz

A balánbányai 2-es tározóban már húsz éve – 2005-ben – tó alakult ki, mivel a leürítésre szolgáló fordított (szivattyús) szonda hiányzik. Bár a tározó felületén nem láthatók repedések vagy mélyedések, de hiányzik a védőárok, amely a hegyoldalakról lezúduló csapadékvizet elvezetné.
A korábbi rekultivációs projektek nem kaptak finanszírozást, és az ezekhez kapcsolódó engedélyek is lejártak, így jelenleg nincs érvényes műszaki lezárási terv a tározókra.
A 3-as tározónál működik ugyan a vízleeresztő rendszer, de a védőárok több szakaszon tönkrement, a rézsűkön eróziós árkok jelentek meg. A szakemberek külön problémának tartják, hogy egy-egy nagyobb vihar esetén a tározók felszínén megtelepedett lucfenyők gyökérzete akár veszélyeztetheti is a stabilitást. Ezért hatástanulmányt sürgetnek a fás vegetáció eltávolításáról, illetve új védőárkok kialakításáról.
A zagytározók bezárásának és rekultivációjának műszaki terveinek elkészítéséhez szükséges forrásokat a Minvest Deva és a Conversmin (a jogutód állami bányászati vállat, illetve az egykori rézbánya bezárásával megbízott cég – szerk. megj.) az államtól kell igényelje. Amíg a pénzügyi források nem állnak rendelkezésre, a területet naponta vizuálisan ellenőrzik, félévente pedig vízminták vizsgálatával követik nyomon a zagytározók állapotát – áll a Hargita Megyei Környezetvédelmi Őrség legfrissebb, nemrég nyilvánosságra hozott jelentésében.

A szomszéd zagytározója sem zöldebb

Hargitafürdőn a júliusi hatósági ellenőrzés szerint az 1-es és a 2-es számú zagytározók állapota jelentősen romlott az elmúlt években. Az 1-es számú zagytározó 2021-ben került magántulajdonba, miután a korábbi bányavállalat felszámolása során értékesítették. Az új tulajdonos, a Szatmár megyei Lacri Mihoc Kft. 2022 óta nem végzett karbantartási munkálatokat. A zagytározónak nincs vízügyi engedélye, a csapadékvíz több helyen tócsákban gyűlik össze, és a fordított szonda sem működik. A talajerózió folyamatos, akárcsak a 2-es számú tározónál, ahol legutóbb tavaly végeztek konszolidációt, de a munkák folytatására szóló szerződés már akkor lejárt. A környezetvédelmi hivatal konkrét intézkedéseket írt elő: szakértői vizsgálatot, vízjogi engedély beszerzését és a tározók biztonságba helyezését legkésőbb 2025 végéig.

Mindig potenciális veszélyforrás marad

Jánosi Csaba geológust arról kérdeztük, mekkora kockázatot jelent egy zagytározó, mi az, ami leginkább veszélyezteti a stabilitását, illetve milyen jelei vannak, ha instabillá válik. Szerinte a zagytározókra a legnagyobb veszélyt az erózió, az átázás és a benőtt növényzet gyökérzete jelenti.

– A zagytározók egyik nagy veszélye az erózió, amely kikezdheti a tározó falának oldalát, mint ahogyan korábban a hargitafürdői kaolinbányánál történt. Ha esőzés vagy árvíz esetén nagyon átáznak, megindulhat egy iszapár, ami már azért is veszélyes, mert a zagytározóinkban olyan mirigybomlástermékek találhatók, mint például a vas-szulfid, amit „bolond ember aranyának” is neveznek. Ha ez oxidálódik, mállik, kénsav keletkezik, ami károsítja a vizeket, jele, hogy vöröses elszíneződést okoz a folyókban

– sorolta a geológus. Hozzátette: instabillá vált zagytározóra utal, ha a homlokfal a völgy irányába megcsúszik, vagy ha a tározón repedések jelennek meg, hasonlóan a gleccserek keresztrepedéseihez. 

– Egy zagytározó tartóssága számos tényezőtől függ: számít az időjárás, a kialakítás módja, a felszín gyepesedettsége, a völgy stabilitása és a rézsűk lejtése is. De egy biztos: ha nincs megfelelően megerősítve, mindig potenciális veszélyforrás marad. A legjobb megoldás az volna, ha nemcsak őriznék, konszolidálnák ezeket a tározókat, hanem feldolgoznák a bennük lévő anyagot. A balánbányai vasérc például régen nem számított gazdaságosnak, de a technológiai fejlődés és a réz világpiaci árának emelkedése miatt ma már nyereségesen hasznosítható lenne

– vélekedett a szakember. 

Egyedi terv kellene a biztonsághoz

Szeptember elején nagyszabású nemzetközi katasztrófavédelmi gyakorlatot tartottak Szentegyházán a megyei önkormányzat és a Hargita Megyei Önkéntes Tűzoltók Egyesülete szervezésében, helyi, magyarországi, bolgár, horvát, szlovén és szerb partnerek részvételével. A gyakorlaton a zagytározók kockázataira „készültek” a beavatkozó egységek. A forgatókönyv szerint egy zagytározó gátja részben átszakadt, és iszapáradat zúdult a környékre. Így a közel száz résztvevő önkéntes tűzoltó és szakmai partner homokzsákokat rakott, hordozható gátakat állított, szivattyúkat és vízelvezető árkokat használt, és a lakosság mentését gyakorolta.
A helyszínen Perge Kingát, a Budapesti Tűzoltó Szövetség és a MAGOR Katasztrófaelhárításban Résztvevők Támogatásáért Egyesület projektigazgatóját kérdeztük. Azt mondta, a zagytározókra nehéz egységes beavatkozási protokollt kidolgozni.

– A zagytározók kockázatkezelése azért különösen bonyolult, mert nincs két egyforma létesítmény. Mindegyik más anyagot tárol, más technológiával, száraz vagy nedves formában, eltérő kémiai tulajdonságokkal, legyen az toxikus, savas, lúgos. Ez a változatosság ellehetetleníti az egységes felkészülést, ezért minden tározót külön kell felmérni, és az adottságaihoz igazított beavatkozási tervet kell rá kidolgozni. Már a helyszín megközelíthetősége és a szükséges védőfelszerelés típusa is nagyban eltérhet, nem beszélve arról, hogy egy esetleges katasztrófának másodlagos hatásai is lehetnek, például villámárvizek

– mondta. Megjegyezte ugyanakkor: a gyakorlatok legfontosabb tanulsága az, hogy nem szabad elodázni a tározók rekultivációját. 

Papíron ellenőrzés, a valóságban halogatás

A hatóságok ugyan előírták a zagytározók folyamatos szemrevételezést, a vízvizsgálatot és a rendellenességek azonnali jelentését, illetve kötelezték a tulajdonosokat a biztonságba helyező munkálatokra, ám a rekultivációra továbbra sincs sem jóváhagyott műszaki terv, sem pénzügyi fedezet. Addig marad az évtizedek óta fennálló helyzet, a megfigyelések és jegyzőkönyvezések sorozata.