Hargita megyében mintegy 300 műemléknek nyilvánított épület található a Hargita Megyei Kulturális Igazgatóság szerint. Közülük 80 A kategóriás – vagyis országos érdekeltségű –, a többi pedig B kategóriás – vagyis helyi érdekeltségű – műemlék. Illetve egyetlen épület az UNESCO Világörökségnek része: a székelyderzsi unitárius vártemplom. 

Abszurdum: amikor a semmit kell védeni

A megye műemlékei között az omladozótól – vagy a már összeomlottól – a gondosan restauráltig szinte mindenféle állapotút találni, és évente átlagosan mintegy 200 építkezési engedélykérelmet nyújtanak be a műemlékvédelemhez, amelyek nemcsak műemlékek felújítására, hanem azok övezetében levő ingatlanokon végzett beavatkozásra is vonatkoznak. Ez a szám az utóbbi években növekvő tendenciát mutatott – közölte a Hargita Népével Bakos László, a megyei kulturális igazgatóság vezetője –, az idén viszont megtorpanni látszik.
A helyzetet bonyolítja, hogy a műemlékek listáján mintegy 30 olyan épület is szerepel, amely fizikailag már nem létezik, és további 25–30, amelyek omladozóban vannak. A bélbori katolikus kápolnát például, amely évekkel ezelőtt leégett, nem tudják törölni a jegyzékből, mivel hiányoznak az ehhez szükséges hivatalos dokumentumok, így a tűzesetet bizonyító tűzoltósági jegyzőkönyv is. Bakos László szerint ahhoz, hogy törölni tudják a már nem létező épületeket a listáról, egyszerűsíteni kellene az adminisztrációt, hogy egy terepszemle alapján egy szakértő megállapíthassa: az épület már fellelhetetlen. Erre azonban egyelőre nincs jogi lehetőség.
Ez azért is jelent gondot sokaknak, mert a fizikailag nem létező, de a listán nyilvántartott műemlékek is rendelkeznek védőövezettel: vidéken 200, városban 100 méteres körzetükben csak műemlékvédelmi engedéllyel lehet építkezni.

– Ilyenkor gyakorlatilag a semmit védjük, és ez érthetően sokakat bosszant

– jegyezte meg az igazgató.

Illegális építkezések 

Gyakran előfordul ugyanakkor, hogy egy beruházó a létező műemlék övezetében engedély nélkül kezd el egy építkezést, és csak utólag próbálja legalizálni a munkát. Teszi ezt azért, mert az engedélyek beszerzése elhúzódhat, és mert a műemlékvédelmi szabályok által előírt korhű építőanyagok az átlagosnál sokszor jóval drágábbak: tetőfedés esetén például nagyobb költséggel jár a korhű kerámiacserép beszerzése, mint a fémlemezé, amely viszont nem harmonizál a műemlék épület eredeti stílusával. A történelmi hitelesség azonban nemcsak a műemlékek, hanem azok közelében levő épületek esetében is fontos, és mint Köllő Miklós építész, kutató megjegyezte, az építőanyagon spórolt összeget a beruházók a legtöbb esetben a későbbi, gyakori tatarozásokra költik, amelyek a gyenge minőségű, nem megfelelő anyagok miatt szükségesek. 
Az igazgatóság nem tud anyagi támogatást nyújtani ilyen esetben, fűzte hozzá Bakos László, megjegyezve azt is, hogy akkor húzódik el az engedélyeztetés, ha nem hozzáértő építész készítette el a terveket. Illegális építkezés láttán az önkormányzat és az igazgatóság leállíttatja a munkát, és ha a helyzet nem rendeződik, bíróságra kerül az ügy. Ezek az esetek többnyire pénzbírsággal zárulnak, az igazgatóság pedig kénytelen utólag kiadni az engedélyt. A beruházó pont erre játszik, amikor nem kér előzetes engedélyt.

– A törvénytelen építkezésekre sokkal enyhébb szabályok vonatkoznak, mint például a lopásra. Pedig itt is visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek

– emelte ki Bakos.
Az igazgatóság másik problémája, hogy a terepszemlék végzésére nem jut elegendő idejük, pedig fontos lenne, hogy időben észrevegyék a törvénytelen építkezéseket. Munkájukat a nehézkes, papíralapú dokumentáció is nehezíti.

Hiányos műemléklista

Gondot jelent az is, hogy a megyei műemléklista hiányos, nem szerepelnek rajta olyan épületek, amelyek elvben A kategóriás műemlékek kellene legyenek: nem műemlék például a gyergyóditrói Jézus Szent Szíve templom, sem a gyergyócsomafalvi Szent Péter és Pál plébániatemplom. Pedig a csomafalvi templom közel százötven éves épület, amelynek stílusa, bútorzata egységes, esztétikai szempontból is fontos épület, amely, ha műemlék lenne, Köllő Miklós szerint az elért pontszám alapján A kategóriás lehetne. 
A helyi egyháztanács azonban egyelőre nem tervezi műemlékké nyilvánítani az épületet, közölte érdeklődésünkre Bartos Károly plébános, ugyanis sürgős beavatkozásra volt szükség a templom tornyán: mivel a fapárkányok már-már leszakadtak, a bádogszerkezet is sérült, ezért előbb tatarozzák a templomtornyot, kicserélik a bádogrészt és a faszerkezetet is, majd lefestik a tornyot, és csak a munkálatok befejezése után kezdenék el a műemlékké nyilvánítás folyamatát. A plébános szerint az egyháztanács tagjai azért döntöttek így, mert attól tartanak, hogy a műemlékké nyilvánítás elhúzódhat, így több tényező is lassíthatná a tatarozást, amellyel – hangsúlyozta – nem várhatnak tovább. Köllő Miklós építész és Márton Judit műszaki ellenőr – aki a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálásán is dolgozott – véleményét kikérve dolgoznak, jegyezte meg, de az egyháztanács tagjai nem mindenben értenek egyet a szakértők véleményével. 

Hasonló a helyzet a gyer­gyóditrói Jézus Szent Szíve templom esetében: az eklektikus, neogótikus stílusban épült templom Köllő Miklós szerint akár az UNESCO Világörökség része is lehetne, annyira különleges, de érdeklődésünkre Baróti László-Sándor ditrói plébános azt mondta: tervezik ugyan, hogy műemlékké nyilváníttassák a ditrói Jézus Szent Szíve templomot, de nem a közeljövőben.
Tény, hogy a műemléki elbírálás indokolatlanul hosszú időbe telik, főleg akkor, ha a dokumentáció teljesen tökéletes: legutóbb a csíkszeredai Vigadó és a maroshévízi Urmánczy-kastély került fel a műemléklistára, ezek esetében négy évig tartott a folyamat. Az igazgató megjegyezte: a Vigadó esetében azért ilyen sokáig, mert a minisztériumban hónapokig nyoma veszett a dokumentációnak.

Nyűg vagy érték?

Bár kevesebb szó esik erről, de előnyökkel is jár, ha valaki műemléket – vagy annak övezetében ingatlant – birtokol, emlékeztet Bakos László: egyrészt ezeknek az ingatlanoknak nagyobb az értéke, másrészt a műemléktulajdonos nem kell házadót fizessen, ráadásul pályázati úton is tud anyagi forrást szerezni korszerűsítésre, tatarozásra, restaurálásra. Hargita Megye Tanácsa például az országban elsőként indított el olyan programot, amellyel műemlékvédelmi kutatásra, tervezésre és kivitelezésre is ad résztámogatást, közölte Köllő Miklós.

– Így kiszámítható módon lehet épületeket felújítani. Hogy csak gyergyói példákat említsek: a tekerőpataki és a gyergyószentmiklósi katolikus templomokat, illetve a szárhegyi ferences kolostort is így újították fel

– sorolta a szakember. 
Pozitív példaként Bakos László a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium épületét, a csík­karcfalvi Nagyboldogasszony-temp­lomot és a borszéki önkormányzat által megvásárolt, majd felújított villákat említette, és ide sorolt számos épületet is a csíkszeredai Petőfi utcából. Az igazgató úgy látja, az utóbbi tíz évben egyre több műemléket újítottak fel, sok templomot, iskolát sikerült restaurálni, és úgy véli, az utóbbi évtizedben enyhén, de pozitív irányban változott a lakosok hozzáállása is a műemlék épületekhez.

Köllő Miklós építész, műemlékes szakmérnök azonban másképp vélekedik: szerinte a köztudatban műemléket – vagy annak közelében más ingatlant – birtokolni teher, mert a műemlékvédelmi előírások a többség számára nem értékmentést, hanem akadályt jelentenek, amelyek miatt körülményesnek tekintik a beavatkozások engedélyeztetését, pedig ha hozzáértő szakember irányítja a beavatkozást, akkor gördülékeny az engedélyek beszerzése és a kivitelezés. 

– Székelyföldön vannak hozzáértő szakemberek, akik megfelelő szemlélettel dolgoznak. Minden egyes műemlék része a kulturális identitásunknak, és kellő érzékenységgel kellene hozzányúlni ezekhez az épületekhez. De még ha nem is a műemlékek védelmére, hanem csak arra törekednénk, hogy ne újat építsünk – gondoljunk csak az új európai Bauhaus kezdeményezésre, amely az építészetben nemcsak a fenntarthatóságot, hanem a kulturális és esztétikai értékek megőrzését is támogatja –, hanem a régit gondoljuk újra, már akkor is elértünk volna valamit

– mondta.

Lehetséges megoldások

A műemlékvédelem hatékonyságát két dolog javíthatná érdemben Bakos László szerint: a bürokratikus folyamatok digitalizálása és a Kulturális Örökség Törvénykönyvének (románul: Codul Patrimoniului Cultural) elfogadása. A jogszabálytervezetet még 2010-ben dolgozták ki, és egységesítené azokat a rendeleteket, amelyek az örökségvédelem különböző területeit szabályozzák, emellett pótolná az említett hiányosságokat is, és egyszerűsítene bizonyos eljárásokat. A törvénytervezet elfogadására azonban, ahogyan Bakos mondta, évek óta várnak.

– Ebben az országban sajnos a kulturális minisztérium rendelkezik a legkisebb anyagi forrással. Amíg a színházak, könyvtárak, múzeumok és kulturális központok kis finanszírozásból működnek, addig a műemlékvédelemtől sem lehet sokat várni

– állapította meg Bakos László.