– Hogy vagy? – kérdezik gyakran. – Csoda, hogy élek! – válaszoljuk egy-egy fárasztó nap után, amikor feladataink sokaságát hátunk mögött hagyva (befejezve vagy csak félkészen hagyva) végre leroskadunk a kanapéra. Igen, mindenkinek gyakoriak az ilyen napok, de abba kevesen gondolunk bele, hogy tényleg igazi csoda, hogy élünk. 

Az, ahogyan két kis sejtből emberré fejlődtünk, az, hogy pont mi vagyunk, nekünk szánta a Fennvaló ezt az életutat, amelyen nap mint nap járunk, küzdünk, szeretünk, valóban egy csoda. A mindennapi hajtás, lótás-futás azonban gyakran elfeledteti ezt velünk. Gyakran hallani, hogy ne várj a csodára, hiszen úgy sincs. Nem igaz! Az életnek, a mindennapi létnek is számos csodája van, ami körülvesz bennünket. Elég csak körülnézni s látni a megújulást tavasszal, ahogy egyik napról a másikra zöldre változik a megkopott természet, virágba borulnak a fák és a rétek, vagy ahogyan az elvetett magból új élet fejlődik, a zöld, araszoló hernyóból lepke lesz – mind-mind csoda, csak legyen időnk észrevenni. 
A csodákat nemcsak a természetben, hanem önmagunkban is kereshetjük. Nem kell eget rengető dolgokra gondolni, sőt apróságok is lehetnek csodaértékűek. Minden alkalom, amikor túllépünk saját korlátainkon, amikor leküzdjük félelmeinket, meghaladjuk saját erőnket akár fizikailag, akár szellemileg, mind-mind csodaszámba megy. Talán ha kicsit csendesebben, több tisztelettel élnénk, ha a rohanást az egymásra figyelés váltaná fel, ha nem akarnánk mindent azonnal és ha kell, erőszakkal elérni, akkor több figyelmünk maradna a mindennapi csodákra is. 
Lassítanuk kell, néha behúzni a kéziféket és megállni, magunkra, környezetünkre figyelni és kiélvezni a pillanatot: a reggeli kávé illatát, a napsugár simogatását az arcunkon, csodálni a virágban nektárt kereső méhecske szárnycsapkodását… Bár mind apróság, mégis teljesebb lehet tőle az életünk. Amikor pedig nem pont úgy alakulnak a dolgaink, ahogy terveztük, elfáradunk, belefásulunk a mindennapokba, ha kilátástalannak tűnik a helyzet, és az élet csak pofonokat oszt számunkra, akkor is merjünk hinni és remélni! Életünk legnagyobb csodája mi magunk vagyunk.