Nyolcvanegy éve nyugszik a Gac-oldalban 159 székesfehérvári katona, valamennyien a második világháborúban, 1944. szeptember 7-én, Gyergyószentmiklós határában lelték halálukat. Az álmukban legyilkolt magyar honvédek, a 2. és 3. tized 284 udvarának épületei és mintegy 1500 gyergyószentmiklósi földönfutóvá válása saját szülővárosában máig kitörölhetetlen emlék maradt.

A vasárnapi megemlékezésen Nagy Zoltán polgármester hangsúlyozta, a szabadság, amiért életüket adták a fiatalok a Gac-oldalban, tovább él.

– A szabadság nem múlik el a halállal, jelen van minden tettben, ami a közösség összetartását erősíti, minden cselekedetben, ami a hűséget, az összetartozást szolgálja. A fehérvári hősök gyergyói sírhantjaira nem borultak zokogva a vér szerinti édesanyák. Talán meg sem tudták, gyermeküket hol fogadta be az anyaföld. Viszont édesanyák itt is voltak

– emelte ki a szónok, hozzáfűzve: – Akkor még emlékezni nem lehetett, hangosan zokogni is tilos volt. Azonban a hatalmi megtorlás veszélyét felülírták az egyszerű, ősi paraszti elvek, mindig voltak olyan gyergyószentmiklósi édesanyák, édesapák, akik titokban, lelkiismeretesen gondozták ezeket a sírokat – mondta a városvezető.

Az eseményen Szungert Tamás, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja is jelen volt, emlékezett a történtekre, akárcsak a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör elnöke, dr. Görög István, aki rámutatott, ha ezen a szomorú esemény révén is, de összekötődik két város lakossága.
A megemlékezést szavalatokkal, népdalokkal tették emelkedettebbé, zárásul koszorúkat helyeztek el a Burján Gál Emil szobrászművész által készített emlékműnél.