Hirdetés

Az ének, amely Istenhez emel

Tíz kórus közel 300 tagja vett részt idén az Alcsíki Egyházi Kórustalálkozón Csík­szent­mártonban, ahol hagyományos és kortárs dicsőítő dallamok is felcsendültek szombaton.

Barabás Emőke
Az ének, amely Istenhez emel
A házigazda csíkszentmártoni kórus Fotó: Barabás Emőke

Czikó László helyi plébános köszöntötte az Alcsíki Egyházi Kórustalálkozó résztvevőit, és felhívta a figyelmet a 2025-ös jubileumi évre az egyházközségben, hiszen idén 500 éves a csíkszentmártoni templom Mária-szobra. 

– Ebben a jubileumi évben a remény zarándokaiként Máriával, a remény anyjával haladunk az úton, kívánom, hogy az ének szálljon az égbe fel és emeljen Istenhez mindenkit. Ti, akik jelen vagytok a kórusok csapatába, közösségébe sok ajándékot kaptok. Egy közösség vagytok, és érzitek, hogy mindenkire milyen nagy szükség van, megtanultok egymásra figyelni

– emelte ki a szónok.

Az ének, amely Istenhez emel
Beszédében az is elhangzott, hogy a mostani egyházi kórust az 1970-es években a jelenlegi kántor édesapja, Szabó József kántor alapította és 2012-ben az énekkar Baka János nevét vette fel. A szentmise főcelebránsa Pál Vilmos Barna főesperes, Csíkszentgyörgy plébánosa volt.

– A mai napon nemcsak a zene szépségét ünnepeljük, hanem azt az összetartozást is, ami minden egyes hangban és dallamban megszületik. Önök, kedves kórustagok munkájukkal szebbé teszik egyházunk és közösségünk életét, énekük csodát hoz nemcsak az ünnepekbe, hanem a hétköznapokba is, példát mutatnak mindannyiunknak, hiszen egy közösség akkor erős, ha tagjai szívvel-lélekkel együtt munkálkodnak

– fogalmazott Potyó Judit polgármester. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Ezután az alcsíki kórusok vándorzászlajának átadása következett, amelyet a tusnádfürdői kórus adott át megőrzésre a csíkszent­már­toniak­nak a soron következő csík­kozmási kó­rus­találkozóig. Az átadás után a részt vevő kórusok két-két egyházi művet adtak elő. A műsorban hagyományos és kortárs dicsőítő dallamok is felcsendültek. Elsőként Nagy­kászon, majd Csíkszentimre, Csík­szentsimon, Csíkszentlélek, Nagytusnád, Csík­szent­ki­rály, Csíkszent­györgy, Csík­koz­más, Tusnádfürdő, végül pedig a házigazda Csík­szent­már­ton kórusa mutatkozott be. 
Szabó Tamás helyi kántor és Czikó László, a község plébánosa az énekkarok fellépése végén elismerésüknek jeléül minden kórusnak emléklapot és plakettet ajándékoztak, majd az esemény az Antalffy János Művelődési Házban közös ebéddel folytatódott. 

Az ének, amely Istenhez emel
A helyi kórustagok lelkesen osztották meg, hogy milyen sokat jelent számukra a kórushoz tartozni. Olyan is volt közöttük, aki gyermekkora óta az énekkar tagja, s elmondása szerint azért, hogy a próbákon részt vehessen, képes bármit feláldozni, mert az éneklés már az élete része lett, és a csapat olyan számára, mint egy nagy család. A többi kórustag is egyetértett vele, egyikük úgy fogalmazott, hogy amikor énekelnek, táncol a lelke, felüdülést, kikapcsolódást jelentenek számára a találkozások, azon túl, hogy az Úrnak énekelnek és a faluközösséget képviselik a találkozókon. 
Szabó Tamás, a helyi kórus vezetője, az esemény házigazdája pozitívan nyilatkozott a rendezvényről, öröm és hála volt a szívében, hogy együtt énekelhetett a vendégkórusokkal. Fehér István, a csíkszentgyörgyi kórus vezetője 30 tagú énekkarral érkezett a találkozóra. Elmondása szerint már elsőáldozáskor kiszűri a gyerekek közül a jó énekeseket és megtalálja a módját annak, hogy legyen kedvük a kórusba járni, jelenleg is a 36 tagú énekkar több mint fele diák. Azt is elmondta, hogy az első ilyen találkozót 1995-ben szervez­te Csíkszentdomokoson, miután Gyergyócsomafalván részt vett egy hasonló eseményen. Akkor a csíkszenttamási kántorral együtt felkerestek minden egyházközösséget és meghívták az énekkarokat. A kezdeményezést nyitottsággal fogadták, hiszen már az első találkozón tíz kórus vett részt. A közvetkező évben Bálint Zoltán csíkszentkirályi kántor is követte példáját és megszervezte az első Alcsíki kórustalálkozót. 
Az esemény társszervezője a Vámszer Géza Művészeti Népiskola, illetve Hargita Megye Tanácsa, főtámogatói pedig a Csíkszentmártoni Aklos Közbirtokosság és a Csíkcsekefalvi Közbirtokosság volt. 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!