Huszonkilencedik alkalommal jutalmazta a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége a lap állandó szerzői köréhez tartozó és az idei évben is értékes írásokat publikáló kiváló szerzőit. A péntek déli csíkszeredai ünnepségen a Székelyföld-díj mellett átadták a Székely Bicskarend díjat, valamint a fiatal tehetségeknek járó Szabó Gyula-emlékdíjat is.

Elsőként Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja köszöntötte a díjazottakat, aki szerint a felgyorsult, elaprózódott kommunikáció világában különösen nagy jelentősége van annak az értékőrző munkának, amelyet a lap évtizedek óta képvisel. Mint mondta, a Székelyföld nem csupán egy irodalmi folyóirat, hanem szellemi hálózat is, amely átível a fizikai távolságokon, és összeköti azokat, akik számára a magyar nyelv nem eszköz, hanem maga az otthon.

A levéltárak mélyétől a végek lírájáig

Az idei humántudományi Székelyföld-díjat Csikány Tamás budapesti hadtörténész, egyetemi tanár vehette át. Magyarosi Sándor szerkesztő laudációjában kiemelte: a díjazott egyedülálló módon ötvözi a katonai szakértelmet a levéltári kutatások tudásával, kutatásai a 17. századtól az első világháborúig terjednek, különös tekintettel a székely határőrség 18–19. századi történetére és a napóleoni háborúkban való részvételére. A díjazott szerint az elismerés amellett, hogy megtisztelő, felelősséget is ró rá. Köszönőbeszédében felidézte harminc évvel ezelőtti első székelyföldi látogatását és előadását, ugyanakkor hangsúlyozta: bár nem székely,

nem érzi magát külhoninak, hiszen a székely történelem az egyetemes magyar történelem szerves része.

Irodalmi kategóriában a Csernátonban élő Dimény H. Árpád költőt jutalmazták Székelyföld-díjjal. Zsidó Ferenc, a kiadvány főszerkesztője felidézte:

a költő 2014-ben még pályakezdőként nyerte el a Szabó Gyula-emlékdíjat, az azóta eltelt tizenkét évben megjelent három önálló kötetével, számos publikációjával és folyamatos jelenlétével a kortárs erdélyi líra egyik meghatározó hangjává vált,

mindezek meggyőzően bizonyítják alkotói érését. Mint mondta, költészetét következetes, alanyi, a családversekben és a vidéki létezés reflexióiban kitárulkozó beszédmód, olykor tabudöntögető témaválasztás jellemzi, ami bizonyítja, hogy a periférián, a „végeken” is születhet az egész magyar nyelvterület számára érvényes, nagy líra.

Életmű előtti tisztelgés és pályakezdő támogatás

A 2004-ben alapított, a régióhoz és a székelységhez kötődő, de nem erdélyi, rendszerint inkább magyarországi származású szerzőknek járó Székely Bicskarend díjat idén a 94 esztendős Szakonyi Károly, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar írónak ítélték oda, aki júliusban megjelenő novellájával debütált a lapban. A nemsokára 95. születésnapját ünneplő alkotó egészségi okok miatt nem tudott jelen lenni a rendezvényen, így az elismerést és a székely bicskát Fekete Vince szerkesztő viszi el majd neki Budapestre.

A fiatal tehetségek támogatására 2010-ben létrehozott Szabó Gyula-emlékdíjat – amelyet a szerkesztőség Homoródalmás önkormányzatával és a Homoródalmási Unitárius Egyházközséggel, valamint a Romániai Írók Szövetségének hozzájárulásával adta át – idén a székelyudvarhelyi származású, Kolozsváron élő Szélyes-Pál Dániel költő érdemelte ki. Sándor Krisztina az almási közösség képviselőjeként a névadó író szellemi örökségének ápolásáról és a 2030-ban esedékes centenáriumra való készülődésről szólt. Fekete Vince szerkesztő laudációjában a díjazott kimagasló tehetségét és a szakma által is figyelemmel kísért, ígéretes szépírói kibontakozását méltatta. Szélyes-Pál Dániel a díj átvételekor Szálinger Balázst idézve hangsúlyozta:

díjat kapni érdem, de leginkább felelősség, ami még gondosabb, elmélyültebb alkotómunkára int.