A komposztáló mérete a kert és a háztartás méretétől függ, de általánosságban elmondható, hogy egy egyméteres élhosszúságú (1 × 1 × 1 méteres) komposztálórekesz egy átlagos kerthez már elegendő lehet. Ha sok zöldhulladék keletkezik, célszerű két- vagy háromrekeszes megoldásban gondolkodni, hogy legyen hely a friss, az érő és a már kész komposzt elkülönítésére. 
A komposztálót félárnyékos, szélvédett, de jól szellőző helyre helyezzük, lehetőleg a kert hátsó, kevésbé szem előtt lévő részére, mégis úgy, hogy könnyen hozzá lehessen férni. Fontos, hogy ne betonra, hanem közvetlenül a földre állítsuk, így a talajban élő mikroorganizmusok is bekapcsolódhatnak a lebontási folyamatba. A komposztáló készülhet másodosztályú deszkadarabokból, raklapból, fonott ágakból vagy perforált műanyagból, a lényeg, hogy az oldalak biztosítsák a levegő bejutását, a szellőzést.

Rétegezd, locsold, keverd!

A komposztálás lényege a természetes lebomlás, a folyamatot egy kis odafigyeléssel fel is gyorsíthatjuk. Ennek alapja a helyes rétegezés, kétféle anyagot kell megfelelő arányban váltogatnunk: a nitrogénben gazdag, „zöld” anyagokat és a szénben gazdag, „barna” anyagokat. Az előbbibe tartozik a fűnyesedék, a zöldség- és gyümölcsmaradékok, kávézacc, teafű és a friss növénylevelek, a barnák közé soroljuk a száraz leveleket, aprított ágakat, kartont, tojástartót, szalmát, esetleg papírt is.
A komposztáló aljára mindig kerüljön egy vastagabb réteg durva, „barna” anyag (pl. apró ágak), ami biztosítja a szellőzést. Ezt követően váltogassuk a zöld és barna rétegeket, ügyelve arra, hogy ne tegyünk túl sok friss fűnyesedéket egy tömbbe, mert az könnyen berohadhat. Fontos a nedvesség is: a komposzt legyen nyirkos, de ne túl vizes, nagyjából olyan nedvességű, mint egy jól kicsavart szivacs. Időnként, legalább kéthetente érdemes a komposztot átforgatni, hogy oxigént kapjon, és így gyorsabban és egyenletesebben bomoljon le.
Számos háztartási és kerti szerves hulladék kerülhet a komposztba. Helye van benne a zöldséghéjnak, gyümölcsmaradéknak, kávézaccnak, tojáshéjnak, vágott virágoknak, száraz falevélnek, sőt még a papír zsebkendőknek is. Kerülendők viszont a főtt ételek, hús, hal, tejtermékek, olajos vagy zsíros anyagok, valamint az olyan növényi részek, amelyek fertőzöttek, magvas gyomok vagy például diólevél, utóbbi olyan anyagot tartalmaz, ami gátolja más növények fejlődését. A komposztálás során gyorsan lebomlanak a friss, lédús anyagok, mint a fűnyesedék vagy a zöldségmaradék, míg lassabban esik szét például a tojáshéj, a faapríték vagy a karton. Ez utóbbiakat érdemes előzetesen felaprítani, mert gyorsítja a lebomlási folyamatot.

Így használd a komposztot

A komposztálás türelmet igényel, de megéri. Egy jól kezelt komposztálóban a lebomlási folyamat már 3-6 hónap alatt eljuthat oda, hogy kész, érett komposztot nyerjünk. Ez attól függ, milyen anyagokat tettünk bele, mennyire rétegeztük helyesen, kapott-e elég nedvességet és oxigént. A kész komposzt felismerhető: földszínű, morzsalékos állagú, és enyhén édeskés, földszerű illata van. Semmi nem ismerhető fel benne az eredeti hozzávalók közül – ha mégis, akkor érdemes kicsit tovább érlelni.
A kész komposztot felhasználhatjuk veteményesekben, virágágyásokban, szobanövények alá cserépbe, de akár gyümölcsfák tövébe is teríthetjük. Javítja a talaj szerkezetét, növeli annak tápanyagtartalmát és vízmegtartó képességét, vagyis némi túlzással élve igazi csodaszer, amit mi magunk, a saját kertünkből állítottunk elő ingyen és természetes módon.