Hirdetés

Cirokseprűk, lámák és Arisztotelész

Mit érzünk, amikor nevetünk? Szabad-e a komoly dolgokból viccet csinálni? Miért késztet röhögésre, ami vállalhatatlan? Minden fejben dől el, de humor nélkül nehezebbnek látnánk a világot. Forgács Rudolffal, a pályakezdő humoristával egy villáminterjú alkalmával eljátszadoztunk azokkal a témákkal, amelyek nevetésre késztették. Ami jött, az maradt, hogy az olvasó is nagyokat nevessen.

Miklós Dalma
Becsült olvasási idő: 5 perc
Cirokseprűk, lámák és Arisztotelész
Fotó: Forgács Rudolf archívumából

– Teher bármilyen szinten, hogy ahol megjelensz, elvárják, hogy vicces legyél?

– A legjobb kérdés. Határozottan igen. Nem tudok a kedvenc kávézómba úgy bemenni, hogy ne kezdjék: jaj, mondj már egy viccet! Van egy olyan vicc, ami borzalmas, és tudom, ha azt elmondom, akkor utána békén hagynak. Két pogácsa beszélget. Így kezdődik a vicc… Mondjam tovább is? Mondom. Az egyik pogácsa mondja: haver, felvételiztem az orvosi egyetemre. A másik kérdezi: és felvettek? Válaszol az első: hülye vagy, egy pogácsát? Amikor ez a vicc elhangzik, garantáltan nem kérnek többet arra, hogy mondj egy viccet.


Hirdetés

– Aki vicces, azt mindenki szereti?

– Nem, mert a viccelődés bizonyos szinten sértő egyes embertípusokra nézve. Ha négy ember ül egy asztaltársaságnál, esélytelen, hogy egyszer is olyan viccet mondj, ami nem sérti meg az egyiküket.

– Magunkon vagy másokon nevetünk?

– Akinek rendben van az önértékelése, az tud magán nevetni. De a legtöbb ember nem ilyen. Aki nem tudja elfogadni a saját testsúlyát, az nem fog nevetni a kövér lányos vicceken.

– Van kedvenc vicced?

– Nincs, de kedvenc kategóriám van: a hímsoviniszta poénok. Talán azért, mert otthon, Székelyföldön ez a téma tarol leginkább. A székelyek valósága szerint a nők alsóbbrendűek. Humoron keresztül ezt nagyon jól fel lehet dolgozni. Ha ábrázolni kellene a székely nők szerepét a társadalomban, egy cirokseprűvel lehetne. A székely asszonykórus pedig egy rakás cirokseprű egymás mellett. Ezen a férfiak hangosabban nevetnek. Most egyébként is a megbotránkoztató poénok népszerűek, amelyek meghaladják az egyre magasabbra pozicionálható ingerküszöböt.

– Ki lennél egy cirkuszi társulatnál?

– Román artista.

Forgács Rudolf archívumából

– És a kocsmában?

– Mi lett volna, ha valamelyik görög filozófus székelynek születik? Arisztotelész lennék, aki feláll a kocsmapult tetejére, és elkezd filozofálni. De mivel a többi kocsmahőst a formális logika messze elkerülte, azonnal leütik az asztalról az oda nem illő, szegény filozófust.

– Melyik állat lenne a leggonoszabb, ha beszélni tudna?

– A láma. Alapból leköp, ha közel mész hozzá.
 
– Mit csináljon az, akinek nincs humorérzéke?

– Aki egyáltalán nem vicces, az általában annyira kellemetlen társaság, hogy az már viccesnek számít.

– Mit mondjunk az ünnepi vacsorára késve érkező vendégnek?

– Ott tudsz elmosogatni.

– Mi a legnevetségesebb dolog, amiről egy szerelmespár vitázhat?

– A női orgazmus. 

– Mit tennél, ha az életed múlna azon, hogy tangában kell nyilvános helyen megjelenned?

– Örülnék, mert végre lenne magyarázatom arra, hogy miért hordom. 

– Igaz, hogy a jó férj mindig hallgat a feleségére?

– Rögtön ezután térjünk rá arra is, hogy a férfi a fej, és a nő a nyak, ami a fejet mozgatja. 

– Milyen a jó székely?

– Aki az alkarjára tetováltatja, hogy a medve nem játék, s az asszony nem ember.

– Mihez lenne most kedved?

– Leülni egy asztalhoz az összes emberrel, aki Face­bookon tagja a közlekedési infó csoportoknak, s feldobni nekik random politikai témákat. Akár ketrecharcba is torkollhat a dolog: Szász Lajos kontra Kovács István. Nézzük, hogyan alakul a mérkőzés…
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!