Előadás: Transzgenerációs minták nyomában

A kineziológia, mint tudományos módszer

Aki meleg ételt kap, eleinte restelkedik, azután hálálkodik

„Megkérnek, hogy vásároljak nekik tíz lejre csiszolópasztát, paradicsomot; aragázpalackot is cserélek az ebédhordás mellett, s meghallgatom őket, váltunk pár szót”

Fürge idős asszony az egymaga lakta szoba-konyhában. A falon ötvenhat éve készült menyasszonyi kép: fehér ruhában, fátyollal, kezében menyasszonyi csokor, oldalán vőlegény – ma is megnevetteti Mária nénit, hisz bár a kép őt ábrázolja, fehér ruhát nem viselt a menyegzőjén, s amikor készült, már egy éve asszony volt. Ráadásul otthon sem volt, mikor a fotográfus arra járt: férje a személyazonosságiját mutatta meg a képalkotónak, a többit a szaki odaretusálta. Íme, egy történet a több mint százból – mert mindenkinek, akihez János-Jakab Ernő meleg ebédet visz Alcsíkon, megvan a maga históriája.

Aki csak termetre kicsi

Bencze Andreea: az emberek között vannak 1,90-esek és vannak 1,30-asok is, mint én, de a lényeg az, hogy mekkora a szívünk, mert attól vagyunk nagyok

Egész nap lógatja a lábát, pedig egy percig sem tétlenkedik. Nem kér kisebb széket, alacsonyabb íróasztalt, megbirkózik az óriások világában a maga százharminc centiméterével Bencze Andreea.