borús égbolt
Cetlik: hétköznapi bölcseletnek
– Nem mindegy, hogy felolvasom vagy hallgatom a verset… Más, amikor a költő írja, és más, amikor mondja. (Lukács Sándor)
– A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem művelni, alakítani, csiszolni azt. Hozzátenni a magunk erejét, tehetségét.
– Nyugaton a szabadság ott kezdődik, ahol a progresszió bárkit szabadon tönkretehet…
– Még most is elég erős az a feminista törekvés, amely abban látja szabadságát, hogy ne kelljen feltétlenül megszülnie gyermekét…
– A zöldek és a globalisták: két egymás felé rohanó autó…
– A szerelemhez nem lehet hozzászokni…
– A boldogságot csak az ujjad hegyével érintheted meg, néha…
– A változás legnagyobb akadálya a megvetés…
– A művészet elragadottság… Sűrített létmód… Dalban lakik az ember. (Hölderlin)
– Nemrégiben ismerte be egy holland trappista, hogy 21 év szerzetesség után fedezte fel Krisztust…
– Minden bizonytalan korban a múlt szokta jelenteni az egyik lehetséges kapaszkodót…(Nyáry Krisztián)
– Az igazi demokrácia is olyan, mint egy vállalat irányítása: a tervezés lehet demokratikus, de a végrehajtás „diktatórikus”…
– A katona felesége a puskája. Férfi az, akinek fegyvere van…
– Minden apa élete végéig cipeli bennrekedt titkait.
– A hazugság úgy is lelepleződhet, hogy az igazság rosszul érzi magát, ha találkozik a hazugsággal… (André Gide nyomán)
– Akik szerettek, azok hitet adtak, akik nem, azok dacot szültek… (Mucsi Zoltán)
– Nekem nem a halállal van bajom, hanem az idővel… (Zalán Tibor)
– Amit meg lehet mutatni, azt nem kell kimondani… (Wittgenstein után szabadon, Zalán Tibor az íróról és a rendezőről)
– A házi bicikligépen sehonnan elindulva sehova nem érkezel… Legföljebb jól megizzadsz a használt levegőtől…
– Muszáj keresztbe feküdnünk a progresszív úthengernek.
– Bármilyen konszenzus vagy többség, Isten nélkül gyenge lábakon áll.
– A szolgalelkű a langyos vízben csendesen maszatol…
– Integrálódunk, mint jegesmedve Afrikában. Csótányból nem lesz szitakötő.
– A posztmodern primitív ember ki akarja vágni a kultusz és a kultúra fáját, mert az emlékezteti őt arra, hogy többről szól az élet, mint fogyasztani és élvezkedni.
– Isten emberré lett. Arcát adta a kinyilatkoztatáshoz, Fiában, Jézus Krisztusban. Krisztus pedig új arcokat keres a megváltás és Isten országa „projektjéhez”. Adom az arcomat?...
– Sokan állnak mögöttem. Néhányan már ülnek is…
– Részlet Horn Gyulának a Számvevőszékbéliekhez írt 13. leveléből: „akik privatizálnak, azok… erőst jól járnak…”
– Életemet adnám gyermekemért. De házastársamért…?!
– Nem ismerjük a valódi valóságot. Díszletek közt élünk. Amiket magunk tákoltunk össze gipszkartonból…(Lackfi János)
– Ha csirke lennék, negyven napig elélnék két tojásból… (L. J.)
– Be kell szállni a liftbe, s akkor visz felfelé. Ha kötelességként fogom fel az imát, hamar megunom, mert nincs benne Isten… illetve nem osztok neki lapot… Ő meg diszkrét, sose nyomul, sose ragad, sose térít…(L. J.)
– Az ember mindent megtett, hogy bedobozolja magát. Lakáskalickában él, guruló kalickával jár munkába, liftkalickával megy fel az irodakalickába. Aztán útba ejti a fodrászkalickát. Elhozza gyerekeit az iskolakalickából, és különórakalickákba viszi. Boltkalickákban vásárol, aztán hazatér ketrecébe. Közben végig a mobiljába dobozolt életet bámulja. És most, amikor a járvánnyal beszorult otthondobozába, hirtelen bepánikol… (Lackfi János)
– A jó erkölcsi élet nem egyszerűen okos és interdiszciplináris élet, amit „alulról” mi magunk rakhatunk össze (ez az ezotéria), hanem engedelmesség az isteni Igének, Jézusnak és a Lelke által vezetett Egyháznak. Az erkölcsi életben is van egy bizalom Isten felé. Az lesz erkölcsös, aki erkölcsös akar lenni. S azt tapasztalom, olykor a keresztény etika elleni agyafúrt és indulatos érvelések mögött bizalmatlanság, engedelmességre képtelenség rejtőzhet… (Dr. Papp Miklós)
Sebestyén Péter római katolikus plébános
_web.JPG)
