borús égbolt
Buszozás
Nemrégiben egy baráti beszélgetés alkalmával az utazásól, a mindennapi ingázás nehézségeiről is szó esett. Bizony, nehéz helyzetben vannak az autóbusz-társaságok és az utasok egyaránt. Az üzemanyagárak elszálltak, a fenntartási költségek megemelkedtek, ennek eredménye pedig, hogy aki utazni szeretne, mélyebben a zsebébe kell nyúljon a jegy-bérlet árak növekedése miatt. Számos járat megszűnt, viszont a megmaradtak is sokszor hagynak kívánnivalót maguk után, hiszen nem mindegy, hogy azt a bizonyos távot milyen körülmények között teszi meg a kedves utas. A téli hidegben ugyanis jólesik a meleg, és szívesebben kifizetik a megemelt viteldíjat is, mint akkor, ha vacogó fogakkal kell végigülni az utat.
Bevallom, én már nagyon rég nem utaztam autóbusszal, nemrégiben azonban mégis úgy hozta a sors, hogy buszra kellett szállnom. Mivel a társasgépkocsi pontos érkezéséről csak sejtésem volt, ezért igyekeztem ,,időben” kiérni a megállóba, nehogy lemaradjak a buszról. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy jól megfáztam, amíg végre megérkezett. Jólesett a meleg az átfázott testemnek, azonban nem tartott sokáig, hiszen egy másik társaság járatával kellett folytassam utamat ahhoz, hogy célba érjek. Itt már nem volt olyan kellemes a hőmérséklet, sőt inkább az az érzés fogott el, mintha nyitva felejtettek volna legalább egy ablakot. Kabátomba burkolózva folytattam utamat.
Az ismerős, ám a busz magasságából mégis újnak tűnő táj szemlélése közben azon gondolkodtam, hiába, hogy több éve nem ültem autóbuszon, van, ami talán sosem változik. Ilyen örökös, visszatérő motívum a csomag a másik ülésen, amely nemcsak egy szimpla csomag ilyen esetben, hanem komoly jelzéssel is bír, azt üzeni a felszállóknak, hogy tulajdonosuk nem kíván maga mellé társat, keressen ülőhelyet magának máshol. Hasonló, jónak nem igazán mondható szokás a hangos telefonálás, hogy mindenki pontosan legyen tájékoztatva arról, ki merre, hol, mit és kivel. Azon is jót mosolyogtam, hogy az utazás mennyire összekapcsolódik a táplálkozással. Régen és most is megtapasztaltam, hogy mindig vannak olyanok, akik az indulást követően táskájukból előhúznak valami ennivalót, és azt jóízűen elfogyasztják. Abban sem tapasztaltam változást, hogy a sofőrnek is mindig akad beszélgetőpartnere, akivel jóízűen sztorizgathat, figyelve arra, hogy minden utas hallja a történetet.
Átfagyva értem célba, és bevallom, kicsit sem kívántam az újabb buszra szállást. Azt hiszem, bőven van még mit fejlődni, és nem szabad mindent a drágulásra fogni.
Hadnagy Éva
.jpeg)
.jpg)