Első hosszabb utamat tettem biciklivel, a célirány Csíkszereda–Sepsiszentgyörgy volt. Bevallom, izgultam, sőt kimondom, féltem, hiszen az elmúlt tíz évben még ehhez hasonló távot nem tettem meg két keréken. Csíkszépvízre ugyan már tekertem ki barátokkal, és rendszeresen biciklizem a város környékén is, de hát ez közel sem hasonló. Végeredmény? Büszkén mondhatom, jól sikerült, sőt jó időben és viszonylag könnyen tettem meg a távot. Az élmény pedig felejthetetlen, újabb és újabb kalandra motivál: két keréken nagyon ingergazdag az országút, gyönyörű a táj, és a falvak hangulatába is bepillanthat az ember egy kicsit. De ha már az ingergazdag környezetet említettem, bár már sokan és több fórumon szóvá tették előttem, muszáj én is csatlakozzak a hangoskodókhoz és panaszkodjak pár szóban az autóvezetők miatt. A 67 kilométer alatt kétszer jött velem szembe autó, mert éppen előzött, és a gépjárművezető úgy gondolta, az én jelenlétem ebben őt nem akadályozhatja meg. Az út szélének a szélére, az árok peremére kellett kihúznom, hogy az előzéshez felgyorsult autót ne zavarjam. Barátaim és kollégáim óvtak, sőt figyelmeztettek arra, hogy az országúton a kamionosok nem igazán törődnek az út szélén civilizáltan közlekedő biciklisekkel, erre a jelenségre fel is készültem, de a velem szembe közlekedő autósok kellőképpen meg tudtak lepni. Részben az autósforgalmat elkerülve ezért is választottam a Csíkszentimre–Verebes–Tusnád útvonalat, meg kell mondanom, nem is csalódtam, ezen a részen kényelmesen és biztonságosan szeltem az utat. Szóval, kedves gépjárművezetők, én még egyszer megpróbálkozom, és megkérlek titeket arra, hogy a két keréken közlekedőkre is legyetek tekintettel, gondolom, valahogyan csak megférünk mindannyian az utakon. Pál Bíborka