A Szatmár megyei Kaplony község Páduai Szent Antal-plébániatemplomában Nm. és Ft. Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök állandó diakónussá szenteli december 21-én Mihály Zoltán és Tarsoly Mátyás ferences testvéreket, akik a Kisebb Testvérek Szent István Királyról nevezett Erdélyi Rendtartomány örökfogadalmas tagjai. Ez alkalomból kérdeztük őket.

Mihály Zoltán

 

Tarsoly Mátyás

– Hogyan érlelődött meg a ferences hivatása, kik voltak ebben meghatározó személyek? Mihály Zoltán OFM: – Hivatásom érlelődését úgy képzelem, mint a „fazekas kezében az agyagot, melyből az edényt formálja” (Jer 18,3) – első nyoma talán ott rejlett, hogy már fiatalon lelkesedtem a szép, vallásos témájú festményekért; szívvel szemléltem és elmélyedtem bennük. 1994 februárjában, egy vasárnapi szentmiséről hazaérve különös vágy töltött el. Úgy éreztem, hogy Isten magához vonzott. Ez idő tájt meghívtak egy imacsoportba, ahol mindennap közösen imádkoztuk a rózsafüzért és a litániát. 1995-ben merült fel bennem a szerzetesség gondolata – akkor ezt csak Simon Dénes plébánosomnak tártam fel, ő pedig helyeselte és áldását adta rá. A következő lépésem 1996 tavaszán történt, amikor néhány ismerősömmel felkerestük a szászvárosi kolostort, hogy bepillantást nyerjünk a szerzetesek életébe. Ugyanezen év szeptemberében, az Úr kegyelméből, kértem a felvételemet Szent Ferenc Rendjébe. Azóta, 20 év elteltével, egy új változás előtt állva úgy érzem, hogy az Úr megajándékozott a diakonátus szolgálatának lehetőségével. Tarsoly Mátyás OFM: – A ferences rend iránti érdeklődésem már gyermekként kezdett érlelődni, hála annak, hogy az akkori testvérek igyekeztek minél több időt tölteni velünk, gyerekekkel. Érdeklődésem és kíváncsiságom aztán szép lassan hivatásom kibontakozásában és megtalálásában is segített. – Mit jelent ön számára, hogy diakónusként fog szolgálni? Mihály Zoltán OFM: – Schön­berger Jenő püspök úr kézrátételével, a Szentlélek ajándékát kérve, és az én akaratommal egy látható és egy láthatatlan változás történik. A felszentelés által eltörölhetetlen jegy marad a lelkemben, és magamra öltöm a diakónus ruhát. Ez a nap Isten kegyelméből szent és emlékezetes marad. Tarsoly Mátyás OFM: – Életemnek egyik fontos szakaszához értem azáltal, hogy diakónussá szentelnek; így még szorosabban szolgálhatom Istent és az egyházat. – Milyen szerepe van ma az állandó diakonátusnak az egyházban? Mihály Zoltán OFM: – Az állandó diakonátus ősi hagyományát a II. vatikáni zsinat újjáélesztette, mert szükségét látta, és igény is volt rá. Helyzetét nézve az egyházi rend szentségének első fokozata. Együttműködik a papsággal, és engedelmességgel tartozik a püspökének. Szerepe van a különféle liturgikus gyakorlatokban: a szentmisében felolvassa az evangéliumot, prédikál, homíliát mond, áldoztat. Vezeti a szentségimádást, a zsolozsmát és más ájtatosságokat. Keresztel, kiszolgáltatja a szentelményeket, és a temetési szertartást végzi. Lelki csoport vezetője lehet, és minden liturgikus cselekmény végén áldást ad. Karitatív szerepet is vállalhat, irányíthat. – Miben fog változni a szolgálata a plébánián, ahol él? Mihály Zoltán OFM: – Aki az egyházi rend szentségében részesül, mint a diakónus is, az a klerikusok csoportjához tartozik. Változások a liturgikus szolgálatokban történnek: amit azelőtt laikusként nem tehettem, most diakónusként tehetem. Tarsoly Mátyás OFM: – Ezen esemény által elkezdődik valami új dolog az életemben, ami eddig nemigen volt jelen. Ez a szolgálat egyúttal felelősség is, mert diakónusként még szorosabban segíthetem egy plébánia életét, azokat a hívőket, akik az adott plébániához tartoznak, és nem utolsósorban magát a plébánost is, aki így figyelmét és energiáját más dolgokra is kiterjesztheti. És persze magam is fejlődhetem az Istennel való kapcsolatomban. – Milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy állandó diakónusnak? Mihály Zoltán OFM: – Kihívások mindig léteznek, ezért ha jó szemmel nézzük és bölcsen kezeljük, akkor tanulhatunk belőlük és előbbre is visznek. A plébánián a fizikai munka és a hitoktatás mellett az idővel kell jobban gazdálkodjam. – A rendtartomány legnagyobb plébániáján szolgál, a Szatmár megyei Kaplonyban. Milyen feladatokat tölt be? Mihály Zoltán OFM: – Kap­lonyban már nyolc éve élek, a „szolgálatok különfélék”: hitoktatás a hatodik osztályos gyermekeknek, a rózsafüzér társulat vezetése, találkozások, előadások, a templom és a Károlyi családi kripta történetének bemutatása, a kolostori múzeum ismertetése és idegenvezetés, vendégház gondozása, vendégek ellátása, ugyanakkor a fizikai munkákban is részt vállalok. – Jelenleg misszióban szolgál a Szentföldi Kusztódiában... Tarsoly Mátyás OFM: – Igen, szolgálatot látok el a szentföldi Kusztódiában, első helyem, ahová helyeztek, Betlehem volt, ahol rengeteget tanulhattam úgy a közösségtől, mint a helyi plébánia híveitől. Most a jeruzsálemi Szent Sír Bazilikában látom el sekrestyés-feladataimat.

Benedek Enikő