Felébredt. Bosszús volt, alapból. Rögtön bekapcsolta a rádiót. Utána a tévét, a laptopját, majd a fülébe dugta MP3-lejátszójának fehér zsinóros hangszóróit. Klubzene be. De egyik hang sem nyomta el a másikat, mindent hall. Mindent ural, gondolta. Egyiken sem megy most semmi érdekes, de sosem tudni, mikor és hol történik valami fontos. Azt pedig ő egyből észreveszi. 

Kikel az ágyból, fürdőbe be, a laptopját és a mobilját is magával viszi. Az egyi­ken fifázgat, a másikon féjszezget. Fifa Manager: számítógépes játék, focistákat ad-vesz, csapatokat menedzsel. Kirúgja a régi pöcsöket, és felveszi a rendes srá­cokat, akik még nem tudnak olyan jól focizni, mint kellene, de ő majd megtanítja nekik. Vagy kirúgja őket. A Face­bookon elsőre végignézi a posztjait, fi­gyeli, hogy a régi csajai lájkolták-e őket. Nem, egyik sem. A kurvák! Na, de attól ő jól van. Megkommentelgeti a fiatal lányok képeit. Néha beállítja, hogy kapcsolata: bonyolult. A vécépapír kiszakadt művelet közben. Ezért kirúgná a gépkezelőt, a vegyészt, a beszerzőt, a főmérnököt, a piárost, a termékmenedzsert, a dizájnert, az igazgatót. Megvenné a gyárat is, és azt is bezárná. De az a kurva pénz! Szerencsére vannak haverok: komoly üz­let­emberek és kemény ügyvédek. A teg­nap este velük partizott. Pillanatnyilag még egyoldalú a kapcsolat, de a lényeg, hogy a társaságukban legyen. Volt egy lány, aki tetszett neki, miatta hordott két számmal szűkebb farmert, hogy iz­mosabbnak tűnjenek a lábai. A hasán nem tudta összegombolni a nadrágot, a cipzár nyelvét egy biztostűvel erősí­tette a sliccéhez. Az egyik havernak fennakadtak a kamionjai a vámnál, va­lami köcsög határőr miatt. Mindegy, majd a sztárügyvéd elintézi. Az, amelyik lenyúlta tőle azt a lányt. Ezért is szeretne olyan lenni, mint ők: hatalmas és anya­gilag tehetős. Hogy nyomatékosítsa je­lenlétét a társaságban, az egyik piakört ő fizette, többe került, mint a félhavi fizetése. Mindegy, eljön majd a nap, amikor a partikon az összes csaj őt akarja.  Isten bizonyára megsegíti, hi­szen adományozott, személyesen, név­telenül. Egy hétre rá nem ismerte meg őt a pap, aki átvette az összeget! Majd megkapják. Nem tőle, jaj, nem: Istentől! Neki sze­mélyesen nincs semmi baja senkivel, ő mindenkinek megbocsát, de... nem felejt!
Azon a reggelen, a vécén, eladta a fél angol fociválogatottat. A Bundesliga? Ne szórakozz, falábú hurkazabálók! Ha gólt is rúgnak, csak úgy sikerül nekik, ha a labdával együtt a kapust is berúgják a hálóba! Schweinsteiger? Focistanév ez? Hentesek ezek, nem sportemberek! A tele­fonján bámulta a régi csajait az új köcsögökkel. Hirtelen rossz elő­érzete támadt. A mobilján átváltott a biztonsági kamerára. Azért szereltette fel, mert nyomasztotta, hogy néha ő is ki szokott szúrni emberekkel, de csak azért, hogy azok ne higgyék azt, hogy vele ki lehet szúrni. A kamera valóban rögzített valamit. A bejárati előtt méretes csomag éktelenkedett. Újság? Ő nem rendelt, az biztos! Nyomtatott média a 21. században? Az influenszerek korában nem ócska papír kell, hanem laptop! A tablet, az szar, se nem telefon, se nem laptop. Szar.