borús égbolt
szórványos felhőzet
Akiért a harang szól
Még mielőtt bárki azt feltételezné, hogy Ernest Hemingway Nobel-díjas író remekművéről lesz szó, gyorsan rögzítsük: a nándorfehérvári diadal 565. évfordulója szolgáltatta az apropót. Márpedig az épp ma van. A metálmuzsika kedvelői esetleg még asszociálhattak a műfaj legendás zenekarának, a Metallicának az azonos című dalára is (angolul For Whom the Bell Tolls), de hiába.
Pedig a harangok minden délben emlékeztetnek Hunyadi János seregének bravúros győzelmére. Azokban az időkben bizony bravúrra volt szüksége annak a hadvezérnek, aki legalább egy döntetlen szeretett volna elcsípni az Oszmán Birodalom hadseregével szemben. Ahogy azt a történelemkönyvekből tudjuk, a nándorfehérvári csatának nagy tétje volt. Hunyadi diadala ugyanis nemcsak a magyarok győzelme volt, hanem egész Európáé. Hetven évig feltartóztatta az Oszmán Birodalmat, és arra a hét évtizedre elejét vette a további európai hódításoknak. Hunyadi seregét akkor a nyugat-európaiak sem hagyták magára. Az olasz Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano) keresztes hadseregének is döntő szerepe volt a győzelemben.
A történelemkönyvek szerint ugyan a véletlennek és nem egy zseniális stratégiának köszönhetően támadtak a keresztes vitézek, de spongyát rá! Ahogy a fociban mondani szokták: a győzelmet nem kell magyarázni. Ha már a zsenialitás szóba került, akkor hadd emlékezzünk meg arról is, hogy Hunyadi János remek helyzetfelismerése ellenben igenis kiváló stratégára vall. Kérem, ne vegyék blaszfémiának a párhuzamot, de a helyzetfelismerést illetően Filippo Inzaghi, a leshatáron született olasz csatár munkássága jutott eszembe.
Tréfát félretéve: a nándorfehérvári győzelemhez összeurópai összefogásra volt szükség. A túlerő ellen kies kontinensünk egyetlen hadseregének sem lett volna túl sok esélye.
Gondolom, azon sem lepődik meg senki, hogy a régmúlt dicsőségéről nem szoktunk napilapban öncélúan, hobbitörténészként írni. A történelmi ismereteknek ugyanis vitán felül az a legnagyobb haszna (vagy legalábbis annak kéne lennie), hogy hozzásegít bennünket, hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit, ugyanakkor példát vegyünk őseink sikeresnek bizonyuló cselekedeteiből.
Meg is érkeztünk a jelenbe, ahhoz a kérdéshez, hogy mit tanulhatunk Hunyadiék nándorfehérvári győzelméből. A kérdés nyilván nagymértékben költői. Hiszen a napnál is világosabb, hogy Európa népeinek összefogása kellett a diadalhoz, és ebből igenis van mit tanulnunk.
Annál is inkább, mivel korunk Európája leginkább egy népes veszekedő családhoz hasonlít. A diplomaták dolga egyre nehezebb, mert nekik kell tompítani az országokat vezető politikusok generálta konfliktushelyzeteket.
Az Európai Unió egyre inkább hasonlít egy egymást alaposan kiismerő házaspárra. A mézeshetek véget értek, és most bizony vita van afölött, hogy ki mosogasson. Bizony lenne mit tanulniuk vezetőinknek Hunyaditól és Kapisztrán Jánostól.
És nemcsak az összefogásról beszélek, hanem van itt valami más is. Hunyadi zseniális helyzetfelismerése, gyors, valós idejű döntéshozatala a siker érdekében teljes erőbedobással küzdő serege mind olyan pozitív erényeket demonstrál, amelyekről nem ártana példát vennünk. Inzaghit EU-elnöknek!
Kiss Előd-Gergely
_web.JPG)
