Petőfi Sándor kultusza, a nevéhez köthető ikonikus helyszínek meghatározzák Székelykeresztúr kulturális életét és idegenforgalmát, a legnagyobb magyar költőt kortársai is sztárolták – mondta el többek közt lapunknak Sándor-Zsigmond Ibolya, székelykeresztúri muzeológus. A Molnár István Múzeum vezetőjével a Petőfi Sándorhoz kapcsolódó történelmi tényekről és mítoszokról beszélgettünk. A muzeológus elmondta: a Petőfi-kultusz sok látogatót vonz Keresztúrra. A március 15-én tartott ünnepség alkalmából környékbeli és magyarországi települések egyaránt felkeresik a legenda szerinti sírhelyét. Sándor-Zsigmond Ibolya ugyanakkor felelevenítette Petőfi Sándor halálának előestéjét. – 1849. július 30-án Petőfi nem sokkal Bem József serege után megérkezett Keresztúrra. A tiszti egyenruhája nem készült el időben, ezért a köztudatban élő történetek szerint életének utolsó napját civil ruhában töltötte. Szekérrel érkezett, Vásárhely és Keresztúr között Gyalókay Lajos honvéd százados volt az útitársa. A százados túlélte a fehéregyházi csatát, az utazásról később tanúvallomásokat is tett. Elbeszéléseit hiteles forrásként tartjuk számon a poéta utolsó két napját illetően. Petőfi közel félórás késéssel robogott be a városba. A megérkezés pillanatában nagy lehetett a forgalom a piactéren, hiszen már itt állomásozott háromezer honvéd. Bem itt egyesítette csapatait a fehéregyházi csata előtt. Bem rögtön elígérkezett ebédre a térparancsnokságra. Az akkori főhadiszállás, vagyis a Macskási-kúria helyén jelenleg a városi kórház áll. A hírre, hogy végre Petőfi is megérkezett, rögtön küldtek érte egy fiatal legényt, hogy hívja meg őt is ebédre. A fiút Sipos Sándornak hívták, akit a későbbi dokumentumok keresztúri forrásként említenek. Később többször is felkérték, hogy mesélje el az ebédmeghívás mozzanatait. Az étkezés után a költő sétálni indult. A kíváncsi keresztúri közönség, főleg a fiatal polgári hölgyek, mindenhová elkísérték – elevenítette fel Petőfi Székelykeresztúrra érkezését Sándor-Zsigmond Ibolya. [caption id="attachment_148836" align="alignnone" width="1280"] Petőfi–Bem-szobor[/caption] Petőfi a szupersztár Mintha csak mesét mondott volna beszélte el a muzeológus Petőfi-legendát. Megjegyezte: a történelmi események hiteles forrása mellett a népi szájhagyomány is sokat színesített az eseményeken. A keresztúri polgárok percről percre figyelemmel követték, hogy mi történik a költővel. Sőt a korabeli sajtó figyelmét is felkeltette. Manapság a hírek rendkívül gyorsan körbejárják a világot, ehhez képest a forradalom idején a média másképp szervezte az információcserét, mégis viszonylag gyorsan értesültek a költő jelenlétéről. Elmondása szerint a lakosság leskelődött Petőfi után, minden lépéséről tudni szerettek volna, s ha láttak vagy hallottak valamit, azt rögtön tovább mondták a szomszédoknak, a barátoknak. A keresztúriak is aktív résztvevői és megélői voltak a forradalomnak, tehát napirenden voltak az eseményekkel. Petőfit ismerhették a korabeli újságokból és kalendáriumokból. Mondhatni olyan sztárnak számított, akinek ismerték és szerették a verseit vagy gyakran énekelték a dalait. A helyieken kívül a korábban érkezett honvédek is terjesztették Petőfi érkezésének hírét. Nem telt bele sok időbe, és Petőfi látogatásának híre eljutott Varga Zsigmondhoz is, aki akkoriban a Gyárfás-kúria bérlője volt. – Petőfi elfogadta Varga vacsorameghívását, s Zeyk Domokos kíséretében jelent meg a kúrián. Zeyk családi kapcsolatai révén ismert volt a Gyárfás család háza táján, ezért ő vezette a költőt a vacsorára. A Varga család igyekezett méltó társaságot biztosítani, meghívták a városi polgárság jeles személyiségeit. A legenda szerint Petőfi itt írta utolsó versét a házigazda lányának, Varga Rózsikának az emlékkönyvébe. A könyvet senki nem látta, csupán a szóbeszédben él ez a történet. Egy másik legenda szerint asztalbontás után találták meg a háromszakaszos verset, amelyet az alkotó egy papírdarabra írt, s elsősorban nem Rózsika szépségét, hanem a vacsora kiválóságát dicsérte. Egyik vers sem maradt fenn, ezek a történetek csupán a közösségi emlékezés részét képezik – mutatott rá Sándor-Zsigmond Ibolya. A muzeológus ugyanakkor elmondta: az id. Varga Zsigmond fia, ifj. Varga Zsigmond által írt ötoldalas levél a szakirodalom által elfogadott dokumentum. Édesapja volt a kúria bérlője, sokáig ott éltek népes családjával. A Gyárfás család kérésére 1899-ben vetette papírra a hiteles visszaemlékezését. A levelet jelenleg a keresztúri Molnár István Múzeum őrzi. A Petőfi-vacsora története A tejes puliszka elfogyasztásának már néhány évre visszanyúló hagyománya van Keresztúron. A helytörténeti kutató beszámolt első Petőfi-vacsorájáról, az esemény később inspirációt nyújtott számára. Mint részletezte: Erdődön 2012-ben Petőfi és Júlia házasságkötésének 165. évfordulójára emlékeztek egy tudományos konferencián, ahol nagy meglepetésére, díszvacsoraként Petőfi Sándor és Szendrey Júlia lakodalmi menüsorát szolgálták fel: tárkonyos levest, töltött káposztát és lekváros fánkot. Elmondása szerint óriási élménnyel gazdagodva tért vissza Keresztúrra. Ezt követően jutott eszébe az egy autentikus Petőfi-vacsora ötlete, amely a forradalmár költő utolsó estéjét mutatja meg a helyi érdeklődők és a turisták számára. Évente nagyszámú látogató keresi fel a poéta emlékhelyét, a felkínált tejes-túrós puliszka pedig csak még inkább növeli a helyszín népszerűségét. A vacsorát a Petőfi ünnepségen a Gyárfás-kertben szolgálják fel, minden év július 31-én. Megjegyezte, hogy a pandémia miatt néhány éve nem szervezték meg a vacsorát, és nem tudja biztosan, hogy idén megtudják-e szervezni. Sándor-Zsigmond Ibolya folyatatta Petőfi utolsó estéjének történetét. – Az ízletes vacsora után a vendégek kivonultak a kertbe, ahol akkor még állt a körtefa, ma már csak a fa törzse látható. A résztvevők visszaemlékezései szerint nótázni kezdtek, ráadásul Petőfi egyik alkotásával indították a műsort, A virágnak megtiltani nem lehet című versével. A szemtanúk szerint majdnem éjfélig mulatott a társaság, majd Petőfi elköszönt és felkereste társait a keresztúri kocsmában. A zeneszó irányába indult, és a főtéren talált rá a tisztekre. Varga Zsigmond később azt vallotta, hogy elkísérte a református templomig, ahol elbúcsúzott Petőfitől, és ahol a költő örökre eltűnt a szemei elől. A hazafi megígérte, hogy a csatát követő nap vissza fog térni a településre, de mint tudjuk, ez már nem történhetett meg, Petőfi eltűnt a harctéren. Az utolsó éjszakáját a Csekefalvi utca sarkán álló Szakál János-féle fogadóban töltötte. Hajnalban Bem megfújatta a riadót, megbolydult a kisváros, s a tisztek a Segesvárra tartó úton kezdtek gyülekezni. Petőfi ismét Gyalókay Lajos százados szekerére kérezkedett fel – elevenítette fel a történetet. Hozzáfűzte: a kocsmát, ahol Petőfi hajnalig az asztalok mellett ült, társaival beszélgetett, és cigányzenét hallgatva poharazgatott, az 1920-as években lebontották. A parasztház helyén egy korszerűsített épületet húztak fel, egy szász kereskedő megrendelésére. Emlékplakett jelzi, hogy a nemzet költője egykor azon a helyen töltötte az utolsó éjszakáját. A fogadón kívül más ikonikus helyszínek is kapcsolódnak a szabadságharchoz, illetve Petőfi-kultuszához. Ilyen például a körtefa, a költő szobrával ellátott piactér, a Gyárfás-kert, és az itt található Petőfi-Bem szobor, amely Lengyel István dunakeszi szobrászművész alkotása. Petőfit sztárolták, aki ennek köszönhetően óriási kapcsolati hálót épített ki maga körül. A muzeológus elmondta, hogy a fiatal poéta Bem Józseffel különösen jó viszonyban volt. Az altábornagy fiának szólította, és igaz barátként szerette. Bizonyítja ezt az a feljegyzés is, amely szerint 1849. április 10-én, egy kitüntetés átadásakor Petőfi a következőt mondta Bemnek: tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak; atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet. – Petőfi 1849 elején kért felvételt Bem József erdélyi hadseregéhez. Szelindek alatt volt először csatában január 30-án, majd részt vett a  Vízakna  és Déva közt lefolyt harcokban. Bem személyében megtalálta a hadvezérét, ugyanakkor azt az eszményi hőst, akire joggal felnézhetett. Bensőséges, szinte apa-fiú kapcsolat jött létre köztük. Bem nem akarta Petőfit a csata közelébe engedni, de az mindig ott lábatlankodott körülötte. Petőfi heves vérmérsékletű volt, ezért a harcból semmit nem szeretett volna elszalasztani. Bem a  piski csata előtt például gondoskodásból inkább futárként küldte Debrecenbe a kormányhoz, mintsem magával vigye a harcmezőre. Végül Segesvárnál eljutott a csatára. Tisztes távolságot tartott a tűzvonaltól, inkább szemlélte az ütközetet, s a jegyzetfüzetébe írogatott. A maga korában volt hős Úgy tűnik, mintha már mindent tudnánk az 1848–49-es forradalomról és az azt követő szabadságharcról, vagy legalábbis azt hisszük, elvégre mindegyik ünnepségen ugyanazok az információk hangzanak el. A muzeológus álláspontja szerint a történelmi tények és a mítoszok kulcsa is abban rejlik, hogy ki hogyan ülteti a hallottakat a jelenébe. A hazaszeretet fogalma idővel változik, s Petőfihez sem úgy viszonyulunk már, mint egy mindenki felett álló hősre. – Nem várható el egy mostani tizennyolc éves fiútól, hogy példaképként tekintsen Petőfire, és olyan akarjon lenni, mint ő volt. A haza iránti szeretet és a hősökkel kapcsolatos elképzelések az évek során teljesen természetes módon alakultak át. Petőfi Sándor a maga korában volt hős, méghozzá az egyik legnagyobb. Mai szemmel talán egy ugyanolyan lázadó srác lenne, akár egy vérbeli rosszcsont, mint akivel a hétköznapokban mi is találkozunk. Petőfi Sándor keresztúri sírhelyénél ma reggel 9 órakor helyezik el a koszorúkat. Az ünnepi megemlékezést követően, 13 órakor a költő szobrait koszorúzzák meg. A zenei aláfestésért a Polgári Fúvószenekar 1895 felel.

Miklós Dalma