Hatéves volt, amikor először labdát rúgott. A dél-spanyolországi Nerva településen nőtt fel, Huelva tartományban, egy olyan korszakban, amikor a lányok számára a futball még korántsem volt magától értetődő lehetőség.

A lányok nem játszhattak hivatalos mérkőzéseket a fiúcsapatokban, így éveken át csak az edzéseken és felkészülési találkozókon vehetett részt.

A futball szeretete ugyanakkor családi örökség volt. Édesapja korábbi játékosként és csapatkapitányként jól ismerte a sportág világát, így természetes volt, hogy a lánya is a pálya körül töltötte szinte minden idejét.

A fordulópont tizenkét éves korában érkezett el. Egy sevillai edző figyelt fel rá az egyik edzésen. 

– Megkérdezte apámat, hogy ki az a copfos fiú a pályán. Apám mondta neki, hogy nem fiú, hanem a lánya. Az edző erre azt válaszolta: vigyék el Sevillába próbajátékra, és meglátják, lesz-e belőle futballista. Ott kezdődött minden

– idézte fel pályafutásának meghatározó pillanatát Silvia Gaviro Donoso.

A következő években játékosként építette pályafutását, többek között a spanyol másodosztályban is szerepelt. Az akkori női futball azonban még távol állt a mai professzionális körülményektől. A sport mellett dolgoznia kellett, ezért végül a Baleár-szigetekre, Mallorcára költözött.

A pálya mellett egyre inkább érdekelni kezdte az edzői munka. A Baleár-szigeteken szerezte meg UEFA B és UEFA A licencét, majd Madridban a nemzetközi UEFA Pro diplomát is. Két és fél éven át havonta utazott a spanyol fővárosba, nyaranta pedig intenzív képzéseken vett részt. A hosszú tanulási folyamatot azonban soha nem teherként élte meg, hanem lehetőségként arra, hogy új szintre emelje szakmai tudását.

Új kihívás Székelyudvarhelyen

Több éven át férfi fel­nőtt­csapatot irányított Spanyolországban, amikor úgy döntött, ideje új irányt venni. Ekkor érkezett a telefonhívás, amely végül Székelyudvarhelyre vezette. A kapcsolatfelvételben László Béla klubelnök is szerepet játszott. A Vasas Feminánál új edzőt kerestek, Silvia pedig azonnal meglátta a kihívást a feladatban.

– Az ügynököm felhívott, hogy van egy lehetőség Romániában. Nem a feltételekről kérdeztem először. Megnéztem, milyen helyzetben van a csapat, és azt mondtam: próbáljuk meg. Számomra a futball a bátrak sportja

– fogalmazott a Vasas Femina vezetőedzője.

A döntés gyorsan megszületett: az ajánlatról szóló telefonhívás után alig két nappal már Székelyudvarhelyen volt. A spanyol szakember úgy érzi, jó döntést hozott. Szerinte Nyugat-Európában még mindig sok előítélet él Romániáról, a személyes tapasztalatai azonban teljesen más képet mutattak. Székelyudvarhelyen barátságos fogadtatásban részesült, és hamar otthonosan kezdte érezni magát.

Meglepte a magyar közösség

A legnagyobb kulturális meglepetést nem is Románia jelentette számára, hanem Székelyföld.

– Senki nem mondta előre, hogy Hargita megyében egy erős magyar közösség él. Amikor megérkeztem, Béla mondta, hogy itt magyarul beszélnek. Emlékszem, teljesen meglepődtem

– mesélte a spanyol szakember.

Érdekesnek tartja, hogy a helyi magyar közösség egyszerre őrzi saját identitását és kultúráját, miközben szerves része Romániának. Ez számára új tapasztalat volt, amelyet kifejezetten pozitívan élt meg.

Az első hónapok nyelvi kihívásai is fokozatosan eltűntek. Az angolja sokat fejlődött, a portugált újra használni kezdte, a románt pedig egyre jobban megérti. A magyar nyelvvel ugyan lassabban halad, de abból is igyekszik minél többet elsajátítani.

Csiszolatlan gyémánt

A női labdarúgás helyzetéről határozott véleménye van. Szerinte Románia ma hasonló fejlődési szakaszban van, mint Spanyolország pár évtizeddel ezelőtt.

– Több támogatásra van szükség. Az intézmények, a vállalatok, a szövetség részéről is. Ugyanakkor óriási potenciált látok itt. Románia szerintem egy csiszolatlan gyémánt

– hangsúlyozta Silvia.

Úgy látja, a román bajnokságban számos olyan futballista szerepel, aki magasabb szinten is megállná a helyét, ezért elsősorban a háttértámogatás és a láthatóság növelésében látja a fejlődés kulcsát. Szerinte a női futball jelenlegi nemzetközi növekedése olyan lehetőség, amelyet Romániának is érdemes lenne kihasználnia.

Hasonló véleménnyel van a hargitai viszonyokról is. A tehetséget és az érdeklődést látja, de szerinte nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a sportág népszerűsítésére.

– Több marketing, több láthatóság és több segítség kellene. Azt látom, hogy rengeteg lány sportol atlétikában, kézilabdában vagy más sportágakban. Miért ne futballozhatnának többen is?

– tette fel a kérdést a Vasas Femina edzője.

Különösen fontosnak tartja az utánpótlást, és úgy véli, az intézményeknek, kluboknak, önkormányzatoknak és a szülőknek közösen kellene támogatniuk azokat a lányokat, akik futballozni szeretnének.

– Kijár nekik a segítség. Ez nem arról szól, hogy ha van egy férfi futballcsapat, akkor másoknak rosszabb kell legyen. Mindenkinek szüksége van támogatásra, mindenkinek ki kell elégíteni az igényeit. Én így látom

– fogalmazott a szakember.

A székelyudvarhelyi sportéletről egyébként elismerően beszél. Kevés olyan helyet látott, ahol ennyi gyerek és fiatal mozogna nap mint nap a stadionban, sportcsarnokban vagy különböző sportlétesítményekben. Meggyőződése, hogy a város és a térség sportkultúrája erős alapot jelenthet a női labdarúgás további fejlődéséhez is.

Maradna, ha rajta múlik

Az első idény után egyelőre nem tervez váltást. A szezon végén hazautazik Spanyolországba, hogy feltöltődjön, de a következő idényre is vannak tervei.

Hangsúlyozta, nagyra értékeli a klubvezetés hozzáállását, és jelenleg a Vasas Feminánál képzeli el a folytatást. A következő idényre is vannak céljai: stabilabb háttér, erősebb struktúra és eredményes szereplés a bajnokságban.

– Egy dolgot mindig elmondok Bélának. Én itt maradok, kivéve, ha egy spanyol klub vagy egy válogatott keres meg.
Szavai mögött nemcsak szakmai meggyőződés, hanem személyes kötődés is érződik. Fél évvel ezelőtt még nem is tudta, hol található Székelyudvarhely a térképen. Ma már úgy beszél róla, mint egy helyről, ahol otthon érzi magát, és minden jel arra utal, hogy életének következő fejezete is a Vasas Femina kispadján íródhat tovább.

– Megszerettem ezt a helyet, tudom, hogy jó helyen vagyok. Tudom, milyen elnökünk van, és vele maradok. Mert megérdemli. Egyszerűen azért, mert megérdemli

– zárta gondolatait Silvia.