Amint már hírül adtuk, Xantus Géza festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás az egri érseki palota látogatóközpontjában. A tárlatot Bráda Tibor festőművész, egyetemi oktató nyitotta meg, az eseményen köszöntőt mondott dr. Ternyák Csaba egri érsek. [caption id="attachment_78548" align="aligncenter" width="1000"] Xantus Géza képzőművész és Ternyák Csaba érsek[/caption] Az egyházi elöljáró afölötti örömét fejezte ki, hogy az érseki palotában újabb kiállítás nyílt, „hiszen ennek a háznak kulturális hivatása is van, és mi lenne szebb kulturális elem, mint a festészet”. Az érsek felidézte Xantus Gézához fűződő ismeretségének történetét: – Negyed századdal ezelőtt a püspökkari konferencia titkára voltam, akkor emeltük a püspöki konferencia székházát, s a kápolna üvegablakait Xantus Géza készítette – mondta az egri érsek. – Emlékszem a közös munka részleteire is, arra az alázatra, amellyel fogadta a megjegyzéseinket és ahogyan próbálta azokat az igényeket átformálni az üvegre, a képre, amelyek a megrendelő részéről érkeztek. És hát létrejött egy olyan csodálatos alkotás, amely Isten dicsőségét és egyúttal az ő művészi kvalitásait hirdeti – jegyezte meg. Ezek után beszámolt római találkozásukról, arról az időszakról, amikor a művész a római szépművészeti akadémián „többéves festőművészi tanulmányokat végzett”. A kiállítás házigazdája kitért arra a körülményre, hogy a vendégművész „eredetileg nem festőművésznek indult, hanem grafikus volt, és a régi képein a grafikus nagyon jól látszik”. – Xantus Géza alkotásain szépen megrajzolt arcokat, kezeket és lábakat láthatunk, amelyeket más művészek olykor elnagyolnak – mondta az érsek. – Örömmel fedezzük fel művein a régi grafikust, ugyanakkor az érett festőművész keze nyomát. Az érsek megosztotta friss élményét is a hallgatósággal. – A kiállítás előtt együtt tekintettük meg az alkotásokat és örömmel fedeztem fel azt, hogy egy régen is jelen lévő stíluselem most is ott van a művein: az átfolyásos, áttetsző technika. Nem tudom, hogy a megfelelő szavakat használom-e arra a jelenségre, amikor azt látjuk, hogy ugyanazon a képen egy alakot nem egyszer ábrázol, hanem akár kétszer vagy háromszor is, egy másik pozícióban, talán árnyékként, talán kevésbé világos kontúrokkal megrajzolva – jelentette ki. – Egyik művét szemlélve, az ember úgy érzi, hogy egy másodperccel ezelőtt még így volt, aztán egy másodperccel később már más formában ábrázolja ugyanazt a jelenetet vagy személyt – mondta, hozzáfűzve, hogy emellett olykor az épületek is egymásba folynak, akárcsak a növények, vagy az alakok, és nem teljesen világosan kivehetőek, a kontúrok. Ezáltal a mű sejtelmessé, egy kicsit misztikussá válik. Az alakok szinte mozognak, mintegy „fejlődnek”, s erről a szemlélőnek óhatatlanul a film jut eszébe. Végezetül Xantus Géza művészetének egy másik jellegzetes vetületét emelte ki. – Mégis, ami leginkább jellemzi, az a mély hite. Hite Jézus Krisztusban, Istenben, a feltámadásban. Művein látszik, hogy ez a kérdés mennyire foglalkoztatja – hangsúlyozta az érsek. Kimutatható ez a képek állandóan visszatérő elemein. – Majdnem minden alkotásán felfedezzük, hogy a fény van a középpontban. Ebben egyértelmű utalást láthatunk a Feltámadt Krisztusra – emelte ki az egyházi elöljáró. Mint mondta, éppen itt van Xantus Géza művészetének erőssége: – Valójában életünknek az a legfőbb célja, hogy megtaláljuk azt az átjárót, amelyik a fényhez, az örök fényhez, az Istenhez vezet. Ez az átjáró nem rajtunk kívül van, hanem önmagunkban található meg. Ha magunkba tekintünk, ha saját magunkból a legtöbbet, a legszebbet akarjuk kihozni, akkor azokban a pillanatokban, amikor ez sikerül, rátalálunk erre ez útra. És valamiféleképpen így készülünk a végtelen felé, hogy életünket végül majd át tudjuk vinni a túlpartra, ahol a Végtelen Istennel találkozhatunk. Köszönjük Xantus Géza művész úrnak, hogy alkotásai ebben segítenek bennünket – zárta köszöntőjét Ternyák Csaba, a kiállítást vendégül látó egri főegyházmegye érseke.