A madéfalvi vérengzés 262. évfordulóján szerdán az áldozatokért szentmisén imádkoztak a megemlékezők a Szent Anna–Siculicidium-kápolnában, majd a település központjában lévő turulmadaras emlékműhöz vonultak, ahol a magyar himnusz eléneklésével kezdődött a főhajtás. 

Az emlékünnepség üzenete: a kiegyezés

Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere megemlékező beszédében úgy fogalmazott: a múlt eseményei mind­annyiunk­nak erőt, töltekezési lehetőséget biztosítanak napjaink küzdelmeihez.
– Hálás vagyok azért, hogy sokan több száz kilométert megtéve is eljöttek, hogy 262 év után együtt emlékezzünk arra: egy kis közösség erővel, kitartással és alázattal próbálta élni és szervezni a mindennapjait. Arra, hogy nem egy külső kényszer, hanem egy hatalom – amelynek mi is tagjai, részesei vagyunk – próbálta ágyúval, fegyverrel rákényszeríteni egy békés közösségre a törvény végrehajtását. A történet sajnos nem új: napjainkban is alig telik el úgy idő, hogy ne hallanánk arról, miként szól bele egy aktuális nagyhatalom egy másik ország életébe, miként befolyásol döntéseket. A kitartásunk és a konokságunk mellett ehhez is fel kell nőnünk: meg kell tanulnunk kiegyezni, megkeresni a békés utat, mert a békétlenség és a gyűlölet csak újabb gyűlöletet szít – mondta a községvezető. 

Nacsa Lőrinc: „A mi erőnk a közösségben van”

Nacsa Lőrinc, a Magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára hangsúlyozta: több mint negyed évezred választ el bennünket az 1764. január 7-i eseményektől, és reményének adott hangot, hogy bízhatunk abban, a mai világ okosabb, mint a 18. századi ún. felvilágosult uralkodók voltak.
– 1764. január 7-én a birodalom hosszas megfélemlítés, kényszerítés és erőszak után az egyetértés keresésére vérontással válaszolt. Nem maradt helye ellentmondásnak, pedig a székelyek nem kértek sokat. Éppen annyit, amit a székelyek évszázados módon már gyakoroltak. Kérésük, összefogásuk és ellenállásuk feltüzelte a birodalom gőgjét. Az akkori bécsi hatalmasok férfiak, nők és gyermekek ellen fordították a fegyvereket. Akikkel nem ők végeztek, azokat az ágyaikból a dermesztő téli hidegben űzték ki, nem hagyva nekik menedéket – mondta az államtitkár. Mint fogalmazott, „a gőg napjainkban is jelen van Európában”, sokan nem keresnek közös álláspontot, és nem hallgatnak a nemzeti összefogás, valamint a kisebbségi jogok szükségességére. Az államtitkár szerint ugyanakkor a magyarság helyzete erősödött az elmúlt időszakban.

– Mi, magyarok közelebb vagyunk egymáshoz, szorosabb szövetségben, mint bármikor az elmúlt évszázadban. Nemzeti összetartozásunk reménységet és jövőt is jelent. Reménységet arra, hogy ha ma összefogunk, akkor képesek vagyunk megóvni családjainkat és szülőföldünket. Képesek vagyunk vérontás nélkül kiállni érdekeinkért és megőrizni azt az értékrendet, amelyet őseinktől kaptunk azzal a bátorsággal, amit tőlük tanultunk. Képesek vagyunk hagyományainkat éltetni és átadni a következő nemzedékeknek – mondta. Hozzátette, a nemzetpolitika elmúlt tizenöt éve is ezt az összetartozást erősítette. – A sikertörténet mérőszáma a magyarság összetartásának erősödése – emelte ki, majd megjegyezte: ahhoz, hogy „a sikertörténet folytatódni tudjon, és az anyaországnak továbbra is nemzetben gondolkodó kormánya legyen, számítunk önökre, ahogy önök is mindenben számíthatnak ránk”.

Végül „az összefogást gyengíteni szándékozóknak” is üzent.
– A szimbólumainkat, nyelvünket, intézményeinket támadóknak és az összefogásunkat megosztani akaróknak pedig innen üzenjük, hogy hiába próbálkoznak, a mi erőnk a közösségben van. Erdélyről és különösen az önök ősei által felépített és megőrzött Székelyföldről lehet úgy beszélni, mint ami nem pénzes ország, hanem szablyás ország. Székelyföld gazdagsága leginkább önökben van, abban a vitéz nemzetben, amely helytállt, amikor határainkat és amikor hitünket kellett védeni – tette hozzá.

Talpra állni a kihívások idején

Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes szintén párhuzamot vont a madéfalvi vérengzés és a háborús helyzet között. 
– A hatalom nem ismeri az igazságot, csak az erőviszonyokat – kezdte beszédét, majd rámutatott: a kegyetlen madéfalvi vérengzés sem tudta a székelyeket eltéríteni hitüktől és hitvallásuktól. – A megtorlás, az erőszakos sorozás, a menekülés sem törte meg hitünket és a szabadságvágyunkat. Olyan példa ez, amelyre ma mi is meg kell találjuk a megemlékezés módját. Meg kell tartsa a közösségünket. A kitartás, a talpra állás és az egymásba kapaszkodás példája ez, amely mindig képessé kell tegyen minket arra, hogy újra és újra talpra álljunk akkor, amikor le kell küzdjük az idők kihívásait. Nem a kis országok és nem a kis nemzetek idejét éljük. Nem gondoltuk, hogy ennyire rövid az út a demokrácia erejétől az erődemokráciáig – mondta a miniszterelnök-helyettes.
A madéfalvi veszedelem 262. évfordulóján szervezett tiszteletadás egyházi áldással, koszorúzással és a székely himnusz eléneklésével zárult.