A láthatatlan hivatalnok
Nemrégiben két alkalommal is dolgom végezetlenül jöttem el a székelyudvarhelyi „főpostától”. Egyszerű küldeményt akartam feladni, viszont egy múltkori alkalommal lemértem, hogy ez 4-5 percet vesz igénybe akkor is, ha senki nincs előttem, és mindkét legutóbbi alkalommal legalább 10-en álltak már sorba. Gyors fejszámolást végeztem, és rájöttem, nincs ennyi időm itt várakozni, hát továbbálltam. A levelet feltenni harmadik alkalommal sikerült, amikor csak 10 percet kellett várnom.
Tudjuk, a Román Posta úgy globálisan sem áll a helyzet magaslatán, hanem inkább jó közel a csődhöz, versenyképtelenné válásáról, veszteséges évekről sokat hallhattunk. Azt is olvastam, hogy csomagküldő piaca több mint 90, levélkézbesítési piaca 30 százalékát vesztette el az utóbbi években. Egy másik friss felmérés pedig arról szól, hogy a szolgáltató cégek Romániában úgy viselkednek, mintha a vevőnek, vásárlónak, ügyfélnek tennének szívességet, figyelmetlenek, udvariatlanok, közönyösek. Mindez a mi postánkra fokozottan igaz, sőt szerintem még rá is ver a többire egy érdekes sajátosságával: a láthatatlan, de ettől függetlenül a fentebb idézett tulajdonságokkal rendelkező hivatalnokaival.
Én, a kliens csak abban az esetben láthatom az ügyemet intéző hölgyet, ha lábujjhegyen próbálok a köztünk magasodó pulton átkukucskálni. Én csipeszkedem, ő ül a „védőpalánk” mögött, én teljes mértékben ki vagyok szolgáltatva neki, nem látom, mit csinál, mit nem csinál, és ugyan mi tart már annyi ideig. Ha nem veszem fel a balerinapozíciót, és netán sehol nem áll sorba senki, azt sem tudom, hol lapul egy hivatalnok. Képzeljék el a jelenetet: a másfél méternél nem sokkal magasabb nőszemély ellejt a pult előtt, közben nyújtogatja a nyakát, hogy vajon hol van a személyzet, aki esetleg kiszolgálná. A többi bajról már nem is érdemes szót ejteni, mert ez a „védőpalánk” tökéletesen szemlélteti a posta és kliensköre közti viszonyt. Az egykori patinás Fényes vendéglő helyén székelő hivatalban álldogálva fogalmaztam meg legutóbb: az ügyfélszolgálat itt manapság minden, csak nem fényes…
Asztalos Ágnes

