Sportorvosi járóbeteg-rendelőt hoztak létre a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház keretében, a poliklinikán. Dr. Cristescu Matei Șerban sportorvos szerint a rendelőben az amatőr és a hivatásos sportolók számára egyaránt nyújtanak majd szolgáltatásokat. A szakembertől tanácsot is kértünk: hogyan kezdjen hozzá a sportoláshoz valaki, aki eddig nem mozgott aktívan? – A poliklinikán, az 53-as számú rendelőben alakították ki a sportorvosi rendelőt. Mikor nyitja meg ajtaját a rendelő az érdeklődők előtt? – Szeptember folyamán megnyitjuk a rendelőt az amatőr és a hivatásos sportolók számára. A tevékenységünkkel segíteni kívánjuk őket a sportorvosi igazolás megszerzésében. Egy sportorvosi rendelőben széles körű szolgáltatást tudunk nyújtani. Például a megelőzés terén, amibe a sportorvosi igazolás kiadása is beletartozik, vagy például az erőkifejtési képesség felmérése. Idővel meglesz az ehhez szükséges speciális felszerelés is. Jelenleg az induláshoz szükséges minimális felszereltségünk van meg, de ahogy a beszerzések haladnak, folyamatosan bővül az eszköztárunk is. – Hol van szükség az említett sportorvosi igazolásra? – Törvény szerint a klubokban leigazolt amatőr vagy hivatásos sportolóknak félévente sportorvosi vizsgálaton kell részt venniük, ami nyomán sportorvosi igazolást kapnak, ez bizonyítja, hogy egészségi szempontból alkalmasak a sporttevékenységre. Számos veszélye van annak, ha a sportolást nem előzi meg állapotfelmérés. Az egyik legnagyobb veszély a hirtelen szívleállás. Ahogy azt a nemrég lejárt labdarúgó-Európa-bajnokságon is láttuk, amikor a dán játékos, Eriksen összeesett a pályán, ez még olyanokat is érinthet, akiket rendszeresen és alaposan kivizsgálnak, felmérnek. Nagyon fontos, hogy a sportolói közösséget, ha nem is a törvény által előírt félévente, de legalább évente lássa és mérje fel orvos. Egyébként a sportorvosi tevékenység terén eléggé hiányosak a jogszabályok, a szakterületet nem szabályozzák részletesen, és ez azt is jelenti például, hogy a sportorvosi szolgáltatásokat nem téríti meg az egészségbiztosító pénztár. Ezért egy olyan működési módozatot kerestünk, hogy a tevékenység a kórház számára se legyen anyagilag megterhelő, de a sportolók, főként a fiatal sportolók számára is tudjunk kedvezni. Így a szolgáltatásokért minimális árat számolunk majd fel, annyit, amennyi például az EKG elvégzésének költségeit fedezi, tehát önköltségi áron igyekszünk megoldani a szolgáltatásokat. Amíg a felszerelésünk meglesz, addig máshol végezhetik el a sportolók a szükséges vizsgálatokat. A szükséges minimumot fogom kérni, például egy EKG-t és vérvizsgálatokat, amelyek eredményeivel visszajönnek hozzám, felveszem a kórtörténetet, elemzem az eredményeket, és ennek alapján kiállítom számukra a sportorvosi igazolást. – Hiányszakma a sportorvosoké, kevesen választják ezt a szakterületet. Miért van ez így? – Viszonylag új szakterület ez, és mondhatni, hogy rétegszakma. Én például csak a rezidenciátus előtt találkoztam ennek a lehetőségével, az egyetem alatt nem volt olyan tárgy, amiből egyáltalán megtudhattuk volna, hogy mi is ez a szakterület. A féléves igazolásokon túl a sportorvosi egy nagyon változatos és izgalmas szakterület, amelyhez azonban befektetés szükséges, a vizsgálatokhoz, felmérésekhez kellő felszerelést meg kellene vásárolni, ez pedig egy sportklubnak, sportközpontnak nagy beruházás, ami nem térül meg azonnal, csak ha majd nő az onnan kikerülők teljesítménye is. Ehhez sok türelem is szükséges. A sportorvoslásnak három fő tevékenységi területe van: a megelőzés, aminek része a felmérés és a sportorvosi igazolás kiállítása, a másik az erőnlét felmérése, fejlesztése – itt nagyon nagy lehetőségek vannak –, a harmadik pedig a sportolás során keletkezett sérülések kezelése. Én bukaresti születésű vagyok, ott végeztem az orvosi egyetemet is, és a rezidenciátus előtt választottam az ide meghirdetett rezidensi állást. A pszichiátria szakágon is gondolkodtam, de végül ezt választottam, volt egy csíkszeredai kollégám is, aki régen műkorcsolyázott, és sokat mesélt erről, ő is befolyásolta a döntésemet. Január óta vagyok itt, dolgoztam a koronavírus elleni védőoltási kampányban, és májusban elkezdtük a rendelő létrehozásának és felszerelésének a folyamatát. – Sportorvosként mit tanácsol azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy elkezdenek valamilyen mozgásformát? – Két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik, amit már említettem, a hirtelen halál veszélye. Bukarestben például a pandémia előtt nagyon sok futóversenyt szerveztek, amin tömegek vettek részt, olyan emberek is leszaladtak, mondjuk, tíz kilométert, akik azelőtt nagyon keveset mozogtak, és semmilyen orvosi vizsgálaton nem estek át. Sokaknak van valamilyen egészségi problémája, például magas vérnyomása, ezek pedig ilyen hirtelen erőkifejtés esetén veszélyesek lehetnek. A problémák elkerülése érdekében érdemes elmenni egy orvosi vizsgálatra, mielőtt belekezdünk az intenzív mozgásba, azért, hogy kizárjuk az esetleges kockázati tényezőket. Másodsorban, sokan a nagy lelkesedésükben, hogy teljesítsenek, mozogjanak, nem veszik figyelembe a testük tűrőképességét. Ha valaki két évig csak a kanapén üldögélt, és aztán nekiáll leszaladni öt kilométert, mert az ő szíve úgyis bírja, attól még lehetnek gondjai a térdével, az ízületeivel. Nagyon fontos a fokozatosság, a felkészülés és az esetleges balesetek megelőzése. Élvezzük az életet, de vigyázzon is magára mindenki. Ahogy az élsportolók, úgy az életben is hajlamosak vagyunk arra, hogy csak egy szűk területre fókuszáljunk, és gyakran elfelejtjük, hogy a testünkre, az elménkre és a lelkünkre egyaránt vigyáznunk kell.

R. Kiss Edit